!

Nagai Kafú japán

1879. december 3. (Tokio) – 1959. április 30. (Icsikava)

Teljes név永井 荷風
NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Nagai_Kaf%C3%BA

Könyvei 1

Nagai Kafú: Szumida

Antológiák 1

Jay Rubin (szerk.): The Penguin Book of Japanese Short Stories

Népszerű idézetek

>!
Georginanéven P

S Csókicsi azon kapja magát, hogy minden különösebb ok nélkül kezdi fölidézgetni magában ezeket az egyforma teleket – az ideit és a tavalyit, a tavalyit és az azelőttit –, s ahogyan így araszol visszafelé évről évre a messzi múltba, úgy érti meg a saját tapasztalatából, hogyan vész oda a boldogság azzal, hogy fölcseperedik az ember.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · gyerekkor
>!
Georginanéven P

Aztán a holdkorong elszakadt a fáktól, és az estharmattól nedves folyóparti cseréptetők, a víz áztatta cölöpök, a dagály kivetette moszatfoszlányok a partszegélyen, a hajók oldala, a bambuszkarók, minden-minden valamiféle halványkék fényben kezdett ragyogni a holdsugárban.

27-28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holdfény
>!
Georginanéven P

Akármerre fordul, nedves, fekete, földes sikátorok kacskaringóznak, mintegy azzal fenyegetve, hogy zsákutcába torkollnak. A gyászos küllemű, girgegurbán sorakozó viskók látványát megtetézik a mohlepte zsindelytetők, a reves lábazatok, a díbdáb oszlopok, a szennyes deszkakerítések, a száradó rongyok és pelenkák, az ízetlen süteményt és olcsó háztartási cikkeket kínáló kirakatok; néhol egy-egy pompázatos kapu magasodik, a gyárak bejárata. Csupán a régi templomok emelik a magasba cseréptetős oromzatukat. A düledező szentélyek mögött pusztuló temetők derengenek. A lélektáblanyalábok és a zöldes mohafoltok lepte sírkövek jó részét már elnyelte egy régi tavacska vize, voltaképpen egy tócsa, melynek immáron a partvonala is elmosódott. A sírokon se virág, se semmi. Nappal szokatlan kuruttyolástól hangos a tó, melyben vízzel átitatódva, lábon rothad a múlt esztendő elszáradt növényzete.

106-107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: temető · templom · város
>!
takiko

Hiszen a tréfa az élet maga az Edó gyermekének! Az Edó gyermeke, ha mégoly szomorú és elkeseredett, ha legyőzhetetlen nehézségekkel kerül is szembe, mindig megereszt egy-egy karzatnak szóló tréfát, hogy ezzel enyhítse mélyen titkolt szorongását, ha mégoly csekély mértékben is. Hát nem ékes bizonyság erre az a sok szájról szájra járó vidám költemény és vers, amit könnyű szerzőink haláluk pillanatában alkottak?

121. oldal

>!
Annie_Rider

Csókicsira fölfedezésként hatott, hogy a tanulás és a boldogság közt nincs semmi összefüggés.

>!
Cicu

„Hát ilyen az ember! – tűnődött. – A korral még az emléke is feledésbe merül a kamaszkori gyötrelmeknek és szorongásoknak, az ember hajlamossá válik a moralizálásra, és személytelenül bírálgatja az ifjú nemzedék minden cselekedetét, hát ez az!” Csókicsit az a fájdalmas felismerés tölti el, hogy áthidalhatatlan szakadék tátong az idősek és fiatalok között.

106. oldal