!

Nádasi Alfonz magyar

Nádasy Alfonz

1909. március 21. (Pápa) – 1997. szeptember 19. (Győr)

Teljes névNádasi Alfonz Tibor
Nemférfi
Életrajz

Képek 2

Könyvei 3

Nádasi Alfonz: Hadinapló
Nádasi Alfonz: Hadifogolynapló
Nádasi Alfonz: Mi mindenre emlékezett Kodály?

Fordításai 5

Jean Daniélou: Az angyalok és küldetésük az egyházatyák szerint
Odo Casel: Az egyház misztériuma
Lindeisz Ferenc (szerk.): Kulcs a Graduáléhoz
Radó Polikárp (szerk.): Tematikus szentbeszédek a görög egyházatyákból
Radó Polikárp (szerk.): A szentatyák beszédei a pünkösd utáni vasárnapokra

Népszerű idézetek

Dominicana>!

A tantermünkben mondták a többiek, hogy keresett a tábornok. Bementem hozzá. Kíváncsi volt, mi a véleményem az első napok után. Mondtam, mivel most két napon belül több ezret hoztak, ezeket nem lehet magukra hagyni, hogy egész nap csak feküdjenek, vagy ténferegjenek, meg kell szervezni valami iskolarendszerben a foglalkoztatást. Tetszett neki. Mindjárt megkért, hogy vegyem kezembe az egészet. Tréfásan azt mondta:
– Mától kinevezlek iskolaigazgatónak. (…)
Mikor a ruszkik meghallották, hogy mit csinálunk, elképedtek. Azt mondta az egyik főhadnagy:
– Micsoda emberek ezek, hogy ilyen állapotban is van kedvük tanulni! – Ez legalább észrevette ennek a tervnek rendkívüliségét. (…)
A latinosoknál kiderült, hogy sokan tanulták szép eredménnyel. Nekem könnyű dolgom volt, mert volt „tankönyvem”: Xavér rendtársam Misszáléja. Mikor egy-egy ismerős jelenethez jutottunk Jézus tanításában, valamennyien kórusban kiáltották. Mondanom sem kell, hogy az evangéliumokat vettem alapul. Kitűnően bevált. Mondhatom, sok örömet tudtam szerezni nekik.

50-51. oldal

Dominicana>!

Egy cselekedetemmel nagyon megijesztettem a betegeinket. Naponta bementem hozzájuk. Szánalmas látvány volt nézni a napról napra kiszáradó, csont-bőrre lesoványodó bajtársakat. Egyik nap észrevettem, hogy valami meg nem magyarázható hangulat vett erőt rajtuk és semmit sem akartak enni. Persze, nem volt csoda, mert ilyen esetben a kása mégsem a legjobb orvosság, meg a káposzta, meg a gersli. Egymás után haltak meg. Akkor az a különös ötletem támadt, hogy reggel, mikor leemelik az éjszakai halottat az ágyáról, illetve szalmazsákjáról, ráfektetem hordágyra. A terem közepén hátrafelé húzva minden két-három bajtársa előtt felemeltem a hordágy fej felőli oldalt, és azt mondtam:
– Így akartok kinézni? Csak a híreteket küldjem haza? Mit üzentek? Majd halálotok után átadom. Most mondjátok el egyenként, majd írom! – És így mentem körbe. Mindenkinek megmutattam azt a szegény csontvázat.
Néma csend volt a teremben. Elhúztam a sarokba a hordágyat, és kimentem. Az ápolók mondták, hogy délben – pedig ugyanolyan vacak ételt hoztak – mégis mindenki evett. Már nem tudom, hányszor köszönöm meg a Szentléleknek az ilyen fura ötleteket.

53. oldal

Dominicana>!

A tábori élet egyhangúságát Nádasi nemcsak lelkészi és nyelvtanári, hanem művészeti tevékenységével is oldani igyekezett. Az uszmányi fogolytábor énekkara messze földön híressé vált, köszönhetően Nádasi szakértelmének. Örkény István is megemlíti a Lágerek népe című kötetében:

„Az uzmanyi táborban, ahol kétezer-háromszáz magyar tiszt élt, igen silány volt a ’kultúrmunka’. …Gyengén indult a kórus is. Egy tanító kínlódott vele, de nem ment semmire. Aztán Nádasy Alfonz lett a karmester, bencés tábori lelkész. Csak azt kötötte ki, hogy ’az Internacionálét ne kelljen vezényelnie’. Hogy miért? Mert ez van benne, hogy ’Nem véd sem Isten, sem király…’ Nem is vezényelte az Internacionálét, helyette Kodály Forr a világ -át mutatták be, és számos magyar dalt, ’igazit’.”

24. oldal

Dominicana>!

Ugyancsak Örkényhez kapcsolható Nádasi egy másik tapasztalata:

„Engem bíztak meg, hogy vigyem a kenyeret. Az én szakaszomban soha sem volt semmi veszekedés az adagok miatt. …Az a nevetséges szokás alakult ki egyes szakaszokban, hogy házi mérleget fabrikáltak, és grammokra egyforma adagokat csináltak a hozott szeletekből. Mi már régen megettük az ételt, mikor a köröttünk lévők közül néhány alakulat még mindig méricskélt, és természetesen veszekedett melléje. Süllyedünk, süllyedünk…”

Ez a fajta méricskélés a témája Örkény Kenyér című novellájának.

24. oldal

Dominicana>!

Ismeretlen Rendtársam! Ha esetleg halálom után ötven évvel még megvan ez a napló a pannonhalmi rendi hagyatékok között, és arra méltatod, hogy elolvasd, ne siesd el a véleményedet, mintha pesszimista lettem volna a II. világháborúban. (…)

Kedves ismeretlen Rendtársam! Kívánom neked és minden magyar bencésnek, hogy sohase tapasztaljátok meg élő valóságban az alanti eseményeket. De okuljatok is belőle, hogy 1943 és 1947 között egy bencés mindazon helyeken járt, ahol tartalékos tábori lelkész és hadifogoly járhatott: egészségügyi szolgálat, ezredlelkész, hadosztály vezető-lelkész. Tiszti tábor, munkatábor, büntető tábor, hízlaló tábor.
Végül haza. Isten megóvott, hogy dolgozhassam Rendünk és Hazánk javára. Erre igazán nem lehet mást mondani, mint Deo gratias! Alleluja, alleluja!

33-34. oldal - A Napló bevezetése