!

Nádasdy Ádám magyar

1947. február 15. (Budapest) –

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Nádasdy_Ádám

Könyvei 18

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba
Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon
Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol
Nádasdy Ádám: Az az íz
Nádasdy Ádám: Ízlések és szabályok
Kálmán László – Nádasdy Ádám: Hárompercesek a nyelvről
Nádasdy Ádám: Background to English Pronunciation
Nádasdy Ádám: Soványnak kéne lenni
Nádasdy Ádám: Practice Book in English Phonetics and Phonology

Fordításai 27

William Shakespeare: Romeo és Júlia
William Shakespeare: Hamlet
William Shakespeare: Szentivánéji álom
Dante Alighieri: Isteni színjáték
William Shakespeare: A vihar
William Shakespeare: Lear király
William Shakespeare: A makrancos hölgy
Dante Alighieri: Pokol
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota
William Shakespeare – Sonia Leong: Rómeó és Júlia

Antológiák 6

Kele Dóra (szerk.): InstaVers
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018
Menyhért Anna (szerk.): Kortárs irodalmi olvasókönyv I-II.
Rugási Gyula – Somlyó Bálint (szerk.): Grádicsok éneke
Paraizs Júlia (szerk.): „Eszedbe jussak”

Róla szóló könyvek 2

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Veiszer Alinda: Záróra

Népszerű alkotóértékelések

>!
Izolda +SP

Nádasdy Ádám

Nádasdy for prezident!
Jártam hozzá többször nyelvtörténet órára, és nagyon szerettem ahogyan magyarázott, mert érthető volt, világos, és mindent sikerült úgy átadnia, hogy azt éreztette, hogy de hiszen ez pofon egyszerű, és mindenki meg tudja tanulni! És tényleg! Hihetetlenül érdekessé tudta tenni azt a tárgyat, ami aztán telefonkönyvmagolás is lehetett volna.
Shakespeare fordításai pontosabbak és hitelesebbek. Arany János klasszikus szövegei zseniálisak, de Shakespeare-től sokszor elég távol vannak.
Elgondolkodtatók a cikkei, amiket a homoszexualitásról írt. (Pl.: http://nol.hu/archivum/archiv-23124-12408 "Melegnek lenni elsősorban titok")
Aztán meg a versei. Kis csiszolt, tömör… mondhatnám hogy drágakövek, de az már-már nyálas lenne.
Amikor jártam hozzá angol szakon, akkor volt az egyik szövege az érettségin. Megkérdezte tőle valaki, hogy milyen érzés. Azt mondta, hogy meglepődött, meg hogy úgy érezte magát, „mint azok a szobrok az iskolákban a lépcsőfordulókban, tudják, amikre a diákok a sapkájukat szokták felrakni.”

Aki a nyelvészeti felfogásáról akar röviden, ismerkedésül, ezt olvassa el: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/100.html

Nádasdy egy zseni, szerény, stílusos, okos, olvasni kell.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
HT

Mármost ugye 25 fő a szokásos osztálylétszám, tehát minden középiskolai osztályra jut egy meleg vagy leszbikus diák. (Ezt a 4%-ot már gimnazista koromban olvastam valahol, utána érdeklődéssel néztem végig az osztálytársaimon, hogy na, vajon melyikük lehet – míg eszembe nem jutott, hogy kár nézelődnöm, én vagyok az.)

142. oldal

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

>!
Mafia I

A nyelvészet elvből nem kíván azzal foglalkozni, hogy kinek mi bántja a fülét, mert ez méltatlan volna egy szaktudományhoz. A növénytan sem foglalkozik azzal, hogy a spenótot ki tartja ehetetlennek.

Leóék macskája

>!
Izolda +SP

Külön figyelmükbe ajánlom az egérpad kifejezést ('számítógép egere alá való gumilap'), mely az angol mouse pad 'egéralátét' részleges fordítása, az angol pad szó magyarra való átértelmezésével. Ilyen megható hülyeséget a német dominancia évszázadai alatt nem lehetett volna csinálni, mert az emberek tényleg tudtak németül.

301. oldal, Mi az angol?

Nádasdy Ádám: Ízlések és szabályok Írások nyelvről, nyelvészetről 1990–2002

>!
Izolda +SP

Lassú sodrás, húsz ujj

A küszöböt rágtam. Sőt, egyik éjjel
fölébredtem ötkor, téli sötét volt még,
hogy hol lehet? Fölhívni nem volt szabad,
de különben is: szombat reggel ötkor?

Nekiálltam a frizsidert kitisztítani.
Alapos, minden részletre kiterjedő
munka volt, gyakorlatilag szétszedtem.
Kipattintottam polcokat, rugós
ajtókat feszítettem bénulásig.
Közben félóránként (többször nem volt szabad,
szigorú határt szabtam áradó
érzelmeimnek) levágtam a körmöt
egy újabb ujjamon. Az húsz ujj,
tíz órányi kitartás. Belebuktam.
A küszöböt rágtam. Nem is, hogy szeret-e,
mert persze, biztos. Hanem az, hogy hol van.
Egyszerűen hol van.

25. oldal

9 hozzászólás
>!
egy_ember

Az esernyő állandóan kinyílt,
hiába próbálta lecsendesíteni,
mintha egy sassal utazna villamoson.

8. oldal Az esernyő

2 hozzászólás
>!
forrás

NEGATÍV-E A MAGYAR NYELV?
„Rohadtul szerelmes vagyok”. „Félelmetesen beindult az üzlet”. „Átkozott mázlim volt”. „Eszméletlen sikere lett”. Figyeljük meg, mi történik itt: a jót, az örömtelit, a szerencséset olyan szavakkal kapcsoljuk egybe, melyek önmagukban negatív töltésűek: rohadt, félelmetes, átkozott, eszméletlen. Vajon azt jelenti-e ez, hogy mi, magyar beszélők nem tudunk igazán örülni, hogy lelkesedésünket beárnyékolja egyfajta keserűség vagy lemondás? Nem, ezt így nem állíthatjuk. (…) A negatív töltésű szavaknak a jó és kellemes dolgokhoz csatolása két okból, két elv alapján történhet.
Az egyik elvet úgy nevezhetjük: ráerősítési elv. A nyelvi formák „hírértéke”, érdekessége, újszerűsége szüntelenül kopik a használatban, ezért a beszélők ingert éreznek, hogy „ráerősítsenek”, hogy kifejezésüket feltűnőbbé, még meghökkentőbbé tegyék (…)
A másik elv ennél sokkal komolyabb, mélyebb gyökerű: az irigységtől, a sikereinkkel szembeni rosszindulattól való félelem. „Csak el ne kiabáljam” – ezt érzi az ember a világnak ezen a részén. Alighanem igazi ősi örökség ez minden embernél – csak hát az olyan népeknél, akiknek az örömüket nem kellett titkolniuk, akik nem érezték úgy, hogy mindent azonnal elvesznek tőlük, azoknál ez a szokás feledésbe ment. Ezt az irigység-elhárító elvet „lekopogási” elvnek nevezem: ha kimondunk valami jót, ha sikerről vagy örömről szóltunk, lehetőleg csomagoljuk negatívba, valami tompítót, lefokozót, negatívot tegyünk melléje, hogy a gonosz szellemek nehogy lecsapjanak rá. Pontosan úgy, mint ahogy jó dolog kimondásakor valami fatárgyon hármat kopogunk. Külföldi barátnőim nem egyszer csodálkozva jegyezték meg: ha egy magyar nőnek megdícsérik a ruháját, rögtön elkezd szabadkozni, hogy ó, ez a kis vacak, ezt a nagynénjétől örökölte, különben is olcsó volt és már rég nem divatos.
Vigyázat: az, hogy a magyarban sokszor kell negatív dolgokról beszélnünk, nem nyelvi kérdés. Talán meglepi az olvasót, de az olyan mondatok, mint „Itt mindenki lop”, „Ez az ország egy nyomortanya”, „Hát még innen is van lefelé?” – ezek nyelvileg semlegesek, mert azt, amit ki akarnak fejezni, pontosan így kell kifejezni, ezt ennél semlegesebben nem lehetne mondani. A nyelv olyan, mint a fényképezőgép: közvetíti, méghozzá általában semleges objektivitással, amit lát. Ha sok csúnyát fényképez, attól még őt nem lehet borúlátónak nevezni. (…)
De azért van egy kifejezés, amelyik valóban érdekes, mert jellegzetesen magyaros, és nem indokolható sem a ráerősítési, sem a lekopogási elvvel: „Elmehetnek a bús p****a.” Miért bús?? Azt hiszem, ez a bú már valóban a magyar lélek, a magyar életszemlélet legmélyebb bugyraiból eredeztethető.

54-55. oldal

18 hozzászólás
>!
Izolda +SP

Nádasdy Ádám: Mit utáljunk?
[Magyar Narancs, 2002/06/13, p. 40]

Elég volt a nyámnyila mellébeszélésből, a permisszív liberalizmusból, a defetista laissez-faire-ből: ideje, hogy megmondjam, miről mit kell gondolni. A végén még azt hiszi a tisztelt olvasó, hogy nekem nincs véleményem, nincsenek érzelmeim.

„Átszállhatnak a négyes buszra.” Ezt mondja a konzervhang sok járművön, ahelyett, hogy „átszállás a négyes buszra”. Az a szörnyű gyanúm, hogy a BKV-t valaki úgy tájékoztatta, hogy a magyarban lehetőleg ragozott igét (átszállhatnak) kell használni, nem pedig igenevet (átszállás), lévén a magyar aktív, cselekvős nyelv (mint maga a nép is), mely nem elvont fogalmakban gondolkodik. Ez egyrészt hülyeség, másrészt a kérdéses szöveg – hiába szóban hangzik el – nyelvileg igenis feliratnak számít, ott pedig nincs helyén a személyes, cselekvő igés megszólítás. Már várom, hogy a BKV „Tilos a dohányzás” helyett azt írja ki, hogy „Tiltjuk a dohányzást”, és „Felvilágosítás” helyett azt, hogy „Érdeklődhetnek”. Negédes, bosszantó.

„Idősebb tőlem” („idősebb nálam” helyett). Észrevesszük, hogy az illető keletmagyar beütéssel beszél, ennyi. Meglepően sokan csinálják. Nem használjuk, de nem bosszankodunk rajta.

„Emberke” („ember” helyett): Kéne ide az osztályra még egy emberke. Valami joviálisan iskolaigazgatós van benne, s ez jó ízlésű embertől távol áll.

„Vica verza” („vice verza” helyett). O tempora! O mores! Nem is az a legnagyobb baj, hogy egy hangot eltévesztenek egy latin kifejezésben (vice versa „fordított módon”), hanem az, hogy nem tudják: ha az első szó bármilyen okból tényleg -a-ra végződne, akkor a kiejtés csakis „vika verza” lehetne, ugyanis a latinban az „a” előtt a „c” betű szigorúan „k”-nak hangzik. Ez pedig már nem lexikális hiba, hanem ordas hülyeség, hiszen a magyarban számtalan latin szó van, de egyik se tartalmaz „-ca-” hangkapcsolatot. Gyűlöljük.

„Az üzlet riasztóval védett” („riasztóval van védve” helyett). Förtelmes germanizmus, hiszen befejezett igenevet (védett = geschützt) használ a magyaros határozói igenév (védve) helyett. Bámulatosan elharapózott az utóbbi évtizedben. Sajnos a nyelv rongálódásnak kitett.

„Nem tudom, nem-e az IC-vel jönnek” („nem az IC-vel jönnek-e” helyett) Én is használom fesztelen társalgásban, úgyhogy nem utáljuk, bár sohasem írjuk le.

„Nivea a bársonyos bőrért.” Valahol mélyen ciki, de sajnos nincs egyszerű, jó kibúvó. Talán „Nivea, hogy básonyos legyen a bőre.” Ez meg körülményes, meg akkor meg kell határozni, hogy kinek a bőre. A legjobb, ha ilyet nem is próbálunk mondani.

„A mérkőzés eredménye három--nulla” („három--null” helyett). A „három--nulla” úgy hangzik, mintha „000” volna, másrészt elpusztít egy finom különbségtételi lehetőséget: nevezetesen, hogy nálunk külön szó van a sporteredményre (null) és külön a számjegyre (nulla). Őrizzük a nyelv gazdagságát! Éljen a null!

„A sajnos idejekorán elhunyt szerző” („korán elhunyt” helyett). Nem tudja az árva, hogy az idejekorán hagyományos jelentése „jókor, a megfelelő időben” (tehát például idejekorán tájékoztattuk a jelentkezőket). Összeröhögünk a háta mögött, de futni hagyjuk.

„A norvég diplomácia vezetője” („a norvég külügyminiszter” helyett). Gyermeteg, felső tagozatos stilisztikai fogás: tegyük változatossá fogalmazásunkat, használjunk rokon értelmű szavakat. Ajánlom még: a falánk vastagbőrűek (elefántok helyett), a jókora hüllő (óriáskígyó helyett), a kálvinista Róma első embere (a debreceni polgármester helyett), stb.

„Órakkor” („órakor” helyett): értelmetlen, de jóízű ejtésváltozat. Egy csipetnyi fűszert, egy kis rendhagyóságot visz a nyelvbe. Használjuk. (Én még azt is mondom, hogy „esik az esső”.)

„Fél négy magasságában” („fél négykor” helyett). A „magasságában” a hajózás és hadászat nyelvéből származik, eredeti értelme „valami közelében, neki megfelelő pontosan egy vele párhuzamos egyenesen”: Lelle magasságában horgonyoztunk (kinn a nyílt vizen). Fehérvár magasságában robbant le a kocsi (az autópályán). Ezt viszik át az idő metaforikus egyenesére: úgy fél négy magasságában rád csörgök. Modorosság, mint a patacipő. Majd abbahagyják.

„Az én szűkebb pátriárkám Pomáz” („pátriám” helyett). Nemrég már a Bartókon hallottam, amit nyugdíjas tanárnők is hallgatnak (bár ez dzsesszműsor volt). A pátriárka magas rangú ortodox pap, Heltai Jenőnek például Kifosztovics volt a szűkebb pátriárkája. A dolog szánalmas, mert a beszélő az idegen szóra rádob egy lapáttal (azaz egy szótaggal): minél hosszabb, annál jobb. Lehet, hogy már a Pátria nyomdát is Pátriárka nyomdának hívják?

„Én futnák, én kaphatnák, én szólnák” („futnék, kaphatnék, szólnék” helyett). Gyermekeinket, tanítványainkat sürgősen leszoktatjuk róla, de nem kioktató módon, ugyanis semmi logika nincs mögötte. Egyszerű illemszabály, mint hogy nem szabad vakaródzni. A -nék-es alakok rendhagyóak, hiszen sértik a magyar nyelv egyik általános szabályát, a magánhangzó-harmóniát (illeszkedést). A művelt nyelvhasználat részéről action gratuite ez a „nékelés”.

„Polgári” (abban az értelemben, hogy „jobboldali”, vagy „az 1998--2002 közötti kormányzat tagja, híve”). Hibás használat, mert a „polgári” szó egyfajta életvitelt, műveltségi szintet, foglalkozási kört jelöl, döntően városi (sőt fővárosi) életmódot, mely társulhat jobboldali vagy konzervatív, de ugyanúgy baloldali vagy liberális politikai érzülettel is. Polgári volt Márai Sándor és a lapszerkesztő Miklós Andor, de az volt Déry Tibor és a szocdemvezető Kéthly Anna is. (Negyven évig ezt vágták a fejéhez a bolsik.) Ügyeljünk a szavak helyes használatára: a polgári az polgári, a jobboldali az jobboldali.

„Kaposvárott” („Kaposváron” helyett). Két város nevéhez szoktuk hagyományosan (kissé ódivatúan) a -tt ragot illeszteni: Győrött (= Győrben), Pécsett (= Pécsen). Létezik még a Kolozsvárt (= Kolozsváron) alak is, bár az ottaniaktól ezt sose hallottam. Sekélyes álszittya túllihegés kiterjeszteni az elavult ragokat, már csak a Kiskunhalasott hiányzik.

„Förmedvény” („rondaság, förtelem” helyett). Finnyásan kerülöm, mivel számomra még mindig a klasszikus jelentése él: „fenyegető tartalmú irat, körlevél” (amelyben felsőbb szintről ránk förmednek). Ezt így már senki sem érti. Viszont nem vagyok hajlandó átállni az új jelentésre, nem vagyok én szélkakas.

„Sorjáz”, „munkál” és „hajaz”. Pfúj.

274-278. oldal

Nádasdy Ádám: Ízlések és szabályok Írások nyelvről, nyelvészetről 1990–2002

15 hozzászólás
>!
Dün SP

SZONETT
A KEDVES MEGTALÁLTHOZ

Nem is kívánni most, amit kívántam,
nem mondani; túl könnyen mondható
a máskor, másnak is kimondott szó,
ha nem lemondón jön, sután, elszántan;

nem lesni már: rosszat, vagy jót csináltam,
szemem nem volt-e túl simogató,
és meg se kérdeni, kiszáradó
torokkal: mondd, mit érzel te irántam?

Csak összebújni, tested ébredését
hallgatva várni; hajad számba hull,
aztán lerúgni hamutartót, csészét,

bőrünk feszül, önkontrollunk lazul,
míg megkeressük egymás érverését.
Szívem kezedben. Lüktessen vadul.

13. oldal

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A TAVON ÁT

Dobol, mint csendes basszus a tavon át,
nincs dallama és nincs harmóniája
a távollétednek, csak üt, belül,
a szívben, koponyában, ingben, gatyában,
megmarkol váratlanul, ha befordulok
az előszobába, odaszögez a dobolás,
nincs szava, nincs üzenete
a távollétednek, csak súlya van,
dobol, kopog távoli koponyánkon,
ujjbegyeim a semmibe, puhán
cirógatnak, ahogy befordulok
az előszobába, szagolgatom
a pulóveredet, a tavon át
úszol felém, csak most, most meg ne fulladj.

84. oldal

Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon Válogatott és újabb versek 1976–2009

8 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A buszon egy néni a barátnőjének beszámolt a fiáék boldog életéről, és minden lehetséges helyre betette a kis szót: A kis menyem vett egy kis narancsprést és azzal csinál egy kis dzsúzt a kis vendégeknek, ha kívánja a kis gyomruk. Szerintem gyűlöli az egész családját.

17. oldal

7 hozzászólás