Nádas Péter magyar
1942. október 14. (Budapest) –
Katalógusnév | Nádas Péter |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | nadas.irolap.hu |
DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/nadas-peter |
Életrajz |
Képek 11
Könyvei 53
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi · JAK-füzetek · Összegyűjtött esszék Jelenkor · Helikon Zsebkönyvek Helikon
Fordításai 1
Fotózásai 1
Antológiák 32
Felolvasásai 1
Róla szóló könyvek 11
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Magyar vagyok, ennek azonban mások számára nincsen jelentősége. Nem így személyemnek. A személy mindig több, mint a nép, több, mint az ország, ám bármily nagy művésze legyen valaki a szónak, valamivel mégis kevesebbet tud, mint az anyanyelve.
122. oldal
Miként a lőport, a kérdéseket szigorúan szakmai okokból kell szárazon tartanom.
219. oldal, II. kötet
Valamikor a hetvenes évek közepén, amikor a börtönökben gyártott borítékok nem ragadtak többé, mert a börtönőrök a rabokkal összejátszva ellopták a szükséges ragasztót, arra a következtetésre jutottam, hogy a szocialista magyar állam megvalósította a saját legbensőbb politikai szándékait. A levéltitoktól a ragasztóig mindenki mindennek tulajdonosa lett, ugyanezek a tulajdonosok viszont nem tudták többé használatba venni a tulajdonukat, hiszen semmi sem volt többé rendeltetésszerűen használható. Így aztán minden hibás és használhatatlan tárgy lett a közös tulajdonuk.
126-127. oldal
Ha ezekbe a rejtett családi manőverekbe és perpatvarokba belegondol az ember, akkor látja, hogy a szülők és a nagyszülők miként szövik bele gyerekeik életébe azokat a több évszázadon át hurcolt és ápolt lelki gubancokat, tudatlanságuk, téveszméik, gonoszságuk, félelmeik és rettegésük gubancait, amelyekbe maguk is belekeveredtek és szenvednek is tőle. E gubancok némelyikétől, a beláthatóktól, én ugyan később függetleníteni tudtam magam, úgymond feltörni a titkosítás egymásba épített kódjait és pecsétjeit, a kulturálist és a specifikusan családit mintegy elválasztani, de ebben nincs semmi felszabadító, ezzel együtt úgy gondolom, hogy az ember minden egyediségével, szabadságának zabolátlan ösztönével együtt is egy fizikai és szellemi tákolmány. Lázadozik, aztán első adandó alkalommal visszaomlik a családi hagyomány ölébe. Személyes szabadsága csupán egy második, a szociálistól független dimenzióban működik. Szociálisan szabályozott keretek között csupán tákolmányként számíthat némi önállóságra, illetve függetlenségi törekvéseinek szellemi és emocionális keretét éppen összetákoltságának egyediségéből nyeri. Az egyediség közel sem szabadság.
532. oldal
Békák messziről: mintha szél a villanydrótokon. Ez fordított hasonlat. Már nem a technikait hasonlítom a természetihez, hanem a természetit a technikaihoz. Városlakóknak magyarázok.
19. oldal
Az ember élete minden pillanatában harmóniára törekszik. Azt hiszem, ezért is beszélnek oly sokat az emberek. Mintha a beszéd különböző formáival, vitával, veszekedéssel, vallomásokkal óhajtanák megteremteni az összhangot belső és külső világuk között. Pedig ez az összhang az egyszerű közlés segítségével nem teremthető meg. Az emberek azonban nem bíznak önmagukban, s mindent meg akarnak magyarázni, minden pillanatban rá akarják erőszakolni nézeteiket környezetükre, ami, ahelyett hogy közelebb vinné őket a megoldáshoz, vagy ha nem is a megoldáshoz, de legalább valamiféle pillanatnyi nyugalomhoz (ami rokon a biztonsággal), egyre jobban eltávolítja őket a harmóniától. Minden kiejtett szó újabb konfliktusokat szül, olyan ellentétek formájában, melyek ismét megoldásra szorulnak, s így a megoldásra váró ellentétek hosszú láncba állnak, tévutakra vezetnek, zsákutcába visznek.
142. oldal