!

Nádas Péter magyar

Péter Nádas

1942. október 14. (Budapest) –

NemFérfi
Honlaphttp://nadas.irolap.hu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Nádas_Péter
DIAhttps://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/nadas-peter
Életrajz

Képek 9

Könyvei 40

Nádas Péter: Egy családregény vége
Nádas Péter: Saját halál
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Nádas Péter: Világló részletek
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
Nádas Péter: A Biblia
Nádas Péter: Az élet sója
Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről
Nádas Péter: Évkönyv
Nádas Péter: A Biblia és más régi történetek

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Helikon Zsebkönyvek

Fordításai 1

Joachim Sartorius: Egykor voltak

Antológiák 19

Bojtár Endre (szerk.): Esterházy Péter – Kertész Imre – Nádas Péter: Kalauz
Ratzky Rita (szerk.): Szerelmes novellák
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 87
Vasy Géza (szerk.): A medveölő fia
Kardos György (szerk.): Körkép 85
Menyhért Anna (szerk.): Kortárs irodalmi olvasókönyv I-II.
Kardos György (szerk.): Körkép 81
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 88
Kardos György (szerk.): Körkép 84
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 91

Felolvasásai 1

Nádas Péter: Saját halál

Róla szóló könyvek 5

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Markója Csilla: A mérleg nyelve
Bazsányi Sándor: „…testének temploma”
Margócsy István: Eleven hattyú
Bagi Zsolt: A körülírás

Népszerű alkotóértékelések

>!
olvasóbarát P

Nádas Péter

Továbbképzés az olvasónak Nádas Péter olvasása. Témáit elemeli a valóság talajáról, szűri, desztillálja.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Miként a lőport, a kérdéseket szigorúan szakmai okokból kell szárazon tartanom.

219. oldal, II. kötet

15 hozzászólás
>!
Kuszma P

Ha ezekbe a rejtett családi manőverekbe és perpatvarokba belegondol az ember, akkor látja, hogy a szülők és a nagyszülők miként szövik bele gyerekeik életébe azokat a több évszázadon át hurcolt és ápolt lelki gubancokat, tudatlanságuk, téveszméik, gonoszságuk, félelmeik és rettegésük gubancait, amelyekbe maguk is belekeveredtek és szenvednek is tőle. E gubancok némelyikétől, a beláthatóktól, én ugyan később függetleníteni tudtam magam, úgymond feltörni a titkosítás egymásba épített kódjait és pecsétjeit, a kulturálist és a specifikusan családit mintegy elválasztani, de ebben nincs semmi felszabadító, ezzel együtt úgy gondolom, hogy az ember minden egyediségével, szabadságának zabolátlan ösztönével együtt is egy fizikai és szellemi tákolmány. Lázadozik, aztán első adandó alkalommal visszaomlik a családi hagyomány ölébe. Személyes szabadsága csupán egy második, a szociálistól független dimenzióban működik. Szociálisan szabályozott keretek között csupán tákolmányként számíthat némi önállóságra, illetve függetlenségi törekvéseinek szellemi és emocionális keretét éppen összetákoltságának egyediségéből nyeri. Az egyediség közel sem szabadság.

532. oldal

1 hozzászólás
>!
n P

Ha van néhány dolog, amiről az ember nem beszélhet, akkor önkéntelenül adódik száz más dolog, amiről szintén nem beszél.

I.kötet 137.old.

>!
n P

Fák és felhők az ember szemében épp elegendőek eseménynek.

546. oldal, II. kötet

1 hozzászólás
>!
tgorsy

… az ember fizikailag és lelkileg, egzisztenciálisan és morálisan felettébb törékeny lény.

168. oldal

>!
n P

Az ember élete minden pillanatában harmóniára törekszik. Azt hiszem, ezért is beszélnek oly sokat az emberek. Mintha a beszéd különböző formáival, vitával, veszekedéssel, vallomásokkal óhajtanák megteremteni az összhangot belső és külső világuk között. Pedig ez az összhang az egyszerű közlés segítségével nem teremthető meg. Az emberek azonban nem bíznak önmagukban, s mindent meg akarnak magyarázni, minden pillanatban rá akarják erőszakolni nézeteiket környezetükre, ami, ahelyett hogy közelebb vinné őket a megoldáshoz, vagy ha nem is a megoldáshoz, de legalább valamiféle pillanatnyi nyugalomhoz (ami rokon a biztonsággal), egyre jobban eltávolítja őket a harmóniától. Minden kiejtett szó újabb konfliktusokat szül, olyan ellentétek formájában, melyek ismét megoldásra szorulnak, s így a megoldásra váró ellentétek hosszú láncba állnak, tévutakra vezetnek, zsákutcába visznek.

142. oldal

>!
Carmilla 

Mindig volt egy igazság, amelyről később kiderült, hogy hazugság.
Állandóan gyötört, hogy nem az vagyok, akinek képzelem magam, s az sem én vagyok, akinek mások tartanak. Valójában senki nem az, akinek mutatkozik, és nem csak én nem tudom, ki vagyok és kihez tartozom. Figyeltem mások gyötrődését, szerettem volna megérteni, miként döntik el, hogy mikor és mit kell hazudniuk, vagy mi legyen, amit egy ideig közösen igazságnak tartanak.

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság
2 hozzászólás
>!
Kuszma P

A bestiális múltban és az imbecillis jelenben mindenki szeretné elkerülni mások bestialitását és imbecillitását, szeretné elkerülni, hogy mások kettős erkölcsi mércével méricskéljenek, de mindenki kettős mércével mér, mert senkinek nincs két mércénél kevesebbje. Más szemében bezzeg a szálkát, de magadéban a gerendát sem. Szüleim és rokonaim csak annyit mondtak, bezzeg, máris értettem, hogy mire gondolnak. Vagy ha már így kell lennie, kettős tekintettel méricskéljük egymást, akkor mindenki azt szeretné, hogy az emberi jövő érdekében előbb a másik javulna meg, előbb a szomszéd, a többiek, világos, mindenki tudja, hogy önmagával bezzeg a legjobb szándék mellett sem tud mit kezdeni. A mérce egyik skáláján azt mérem ki, hogy azon múltbéli cselekvéseim közül, amelyek elkövetése a mérce másik skáláján a jövőben is érdekemben áll, mit kell bezzeg kitakarnom, elfelejtenem, kiretusálnom, elrejtenem és letagadnom. Vagy máshonnan, a távlati tervezés szempontjából szemlélve, az általános erkölcsi megnemesedés érdekében milyen cselekedetekre lenne szükségem ugyanazon gonosztettekkel szemben, amelyeket én követtem el és halálom óráján sem fogok magamnak bevallani, főleg magamnak nem, hiszen a túlélésem, a jólétem és a boldogságom érdekében bezzeg holnap is el kell majd követnem.
Önmagáról értelmes ember mégsem állíthatja, hogy gyöngeelméjű és bestiális lenne.

214. oldal, II. kötet

6 hozzászólás
>!
Kuszma P

Erósz, a nagy felbujtó, Hermész, a nagy lélekvezető, évezredek óta igyekszik a kéjt megzabolázni, kanalizálni, javaslatokat tesznek, tilalmi táblákat állítanak, sztenderdizálják, hogy rítusként kínálhassák fel a szerelmeseknek. Nehogy egymás karjába omolva, kettős tehetetlenségben zuhanjanak animalitásuk káoszába. Többnyire belezuhannak. De legalább időben észbe kapjanak, talpukkal szilárd talajt keressenek, hogy másnap reggel, mikor hat harminckor csöng a vekker, ki tudjanak mászni a paradicsomi szakadékból, hogy dolgozni mehessenek.

217. oldal, II. kötet

4 hozzászólás
>!
Kuszma P

Uramisten, hát ellentmondásos az állításom. Na, és akkor mi van.
Ugyan miként lehetne más, ha egyszer mindig maga a dolog tartalmazza saját ellentmondását, nem is egyet, hetet, tízet, s ha már így van, akkor miért ne kéne a mondattal az ellentmondások rendszerét felderítenem. Mintha ezek az eszeveszettek nem az ellentmondást akarnák követni a maga útján, nem látnák be, hogy egy dolog soha nem egy, vagy nem megérteni akarnák, hanem a könnyebbség kedvéért az egymásnak ellentmondó tényeket, a párhuzamosan megnyilvánuló világokat inkább kirekesztenék az észlelésből. Ne legyen, ami van. Ami nagy vita tárgya, a modernség nagy vitája önnönmagával. De csakis önnönmagával, mert a fundamentalista nem foglalkozik a saját ellentmondásaival. Baszik rá.

325. oldal