!

Muraszaki Sikibu japán

Murasaki Shikibu

973-978 között (Heiankjó, Japán) – 1014-1025 körül

Teljes név紫 式部
Nem
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Muraszaki_Sikibu
Életrajz

Könyvei 4

Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III.
Muraszaki Sikibu: Gendzsi regénye I-III.
Murasaki Shikibu: The Tale of Genji
Murasaki Shikibu: The Diary of Lady Murasaki

Róla szóló könyvek 1

Liza Dalby: Muraszaki meséje

Népszerű alkotóértékelések

>!
Zoltán_Nádor

Muraszaki Sikibu

Örülök, hogy készül új Muraszaki-fordítás

Egy részlet:

Közeledett őfelsége látogatásának napja[1], így hát az Uraság[2] rendbeszedette és ragyogó pompába öltöztette házát. Igazán gyöngyörű tő krizantémokat gyűjtöttek és hoztak elébe. Vegyesen ültettek különböző színárnyalatúra halványult[3] virágokat, teljes pompájukban tündöklő sárgákat, és ahogy elnéztem őket a felszakadozó reggeli ködben, valóban olyannak tűntek, mint amik megszabadítanak az öregségtől.[4] És mégis… Mi lelt most engem? Ha ez a mostani sorsom nagy nyugtalanságommal[5] legalább egy kicsit is olyan lenne, mint másoké, derűsen viselkednék, és fiatalosabb lendülettel tölteném napjaimat ebben a mulandó világban. Annyira fáj, hogy bármilyen örvendetes, esetleg elbűvölő dolgot látok vagy hallok is, mindig felülkerekedik bennem gyakran eszembe jutó vágyam[6], eluralkodik rajtam a búskomorság és önkéntelenül szomorú leszek. De miért is rágódom ezen ennyit? Felejtsük el az egészet! Hiszen hiába is gondolkodom rajta, semmi értelme. Ráadásul bűneim is csak gyarapodnak[7] ezáltal – gondoltam, amikor pedig megvirradt, kifelé merengtem, és láttam, ahogy a vízimadarak játszadoznak a tavon, mintha semmi gondjuk nem lenne.

Vízimadarak
víz színén ringatóznak:
mások tán, mint én?
Hisz én is úgy lebegek[8],
búval töltöm napjaim.

Bár úgy tűnt, gondtalanul játszadoznak, bizonyára nekik is szenvedés az életük – ötlött eszembe a hasonlóság.

[Kankó ötödik éve (1008) tizedik hónap][9]

http://ujnautilus.info/tankak-muraszaki-sikibu-naplojabol


Népszerű idézetek

>!
Cicu

De a legtehetségesebb művésznek is megvannak a korlátai. A kínai hölgy azokon a festményeken nem volt életszerű. „Ó, az a hibiszkusz-arc! ó, az a fűz-szemöldök!”, mondja a vers. Biztosan szép lehetett a maga kínai módján.

32. oldal (I. kötet)

5 hozzászólás
>!
sztinus P

Csak az olyan férfiban lehet megbízni, aki egy feleségnél többet nem vesz magához.

374. oldal,3. kötet, 50. könyv

>!
SteelCurtain 

A tavasz egyre jobban kibontakozott, és Muraszaki kertje szokott pompájában tündökölt. De Gendzsinek nem szerzett örömet e látvány – valóban arra vágyott, bárha messze innen, a hegyek közt lehetne, valami kietlen, elhagyatott helyen, ahol fájdalmát nem öregbíti sem egy szál virág, sem madárdal. Elsőnek a labdavirág nyílt ki, tengernyi harmatos szirmának teljes pompájában. Majd amikor lehullt a szimpla virágú cseresznye, a nyolcszoros óriás szirmú pedig már-már elvirágzott, nyitni kezdett a cukornyírfa, a glicínia pedig még csak sejtelmesen színesedett, mert minden kincsét későbbre takargatta. Milyen ügyesen ültette be kertjét Muraszaki! Az ember bármerre fordul, a hervadó virágot máris követi egy később nyitó, s mindig újabb és újabb virágok lépnek egymás helyébe!

II. kötet

>!
kaporszakall

– Gendzsi úr megbízhatóbb, mint képzelnéd – felelte a főszámvevő. – Ha valakivel viszonya volt, akár csak egy futó kaland is, a végén mindig befogadja és övének ismeri el a hölgyet. Az eredmény pedig az, hogy mostanára egész szép gyűjteménye lett.

II. kötet, 349. oldal

>!
kaporszakall

Nem tudhatjuk, tovább tart-e az élet,
mint harmatcsepp a lótusz levelén.

II. kötet, 454. oldal

>!
lollippi I

…mint összeforrt erű ágak, mint közös röpte két félszárnyú madárnak.

32. oldal, I. kötet

>!
Kisflea

Mélyebb gondolatokra vall néha a csend.

II. kötet, 188. oldal

>!
Kisflea

…miközben elfordultak egymástól, éppenséggel egymással foglalkoztak gondolatban.

II. kötet, 323. oldal

>!
Amethyst

…a teljesen érdemtelen nő szerintem éppen olyan ritka, mint a hibátlanul tökéletes.

I. kötet 46. oldal

>!
Timár_Krisztina ISMP

Kasivagi válasza éppen úgy festett, mintha madárkák, bemártott lábbal, végigsétáltak volna a papíron: hanyatt fekve írt, és gyenge, téveteg keze hol erre, hol arra vándorolt. „Ámbár nem marad meg belőlem más, mint a csendes égbolton vonuló füst, tántoríthatatlanul feléd tartok az űr úttalan mezőin át.”

II. kötet, 436. oldal