!

Morvai Krisztina magyar

1963. június 22. (Budapest) –

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

KatalógusnévMorvai Krisztina
Nem

Képek 1

Könyvei 4

Morvai Krisztina: Terror a családban
Morvai Krisztina – Simek Kitti: Kitti
Kovács Zsolt – Morvai Krisztina: Magunkfajták
Morvai Krisztina – Kovács Zsolt: Tíz év az Európai Parlamentben

Népszerű idézetek

Blissenobiarella>!

A megalázással kapcsolatban természetesen elfogadhatjuk azt a nézetet, hogy az egyes emberek érzékenysége igen különböző lehet. Ugyanakkor mégis fontos szempont a „megalázás” és a „nem megalázás” között az, hogy maga a sértett mit gondol az adott magatartásról. Amennyiben kifejezésre juttatja, hogy számára egy adott megszólítás vagy megnyilvánulás bántó, ám ennek ellenére minden a régi mederben folytatódik, akkor az adott megszólítás vagy megnyilvánulás már tudatos bántásnak minısül. Ha például egy nő azt kéri, hogy ne szólítsa őt a férj „cicababának” vagy „kisanyámnak”, és ő ennek ellenére változatlanul ezeken a neveken illeti, akkor az a nő számára alappal megalázó, még akkor is, ha esetleg egy másik nő kifejezetten megtiszteltetésnek venné ugyanezeket a megszólításokat.

Morvai Krisztina: Terror a családban A feleségbántalmazás és a jog

Blissenobiarella>!

Akit megerőszakoltak, egy szörnyű emlékkel él együtt. Akit a férje erőszakolt meg, az a tettessel.

Morvai Krisztina: Terror a családban A feleségbántalmazás és a jog

Kapcsolódó szócikkek: feleség · férj · nemi erőszak
Blissenobiarella>!

A szakirodalom a nemi abúzusok csoportjába sorolja a fogamzásgátlás megtiltásával kapcsolatos magatartásokat, illetve a gyermekvállalással összefüggı döntésre való kényszerítést. Ez jelentheti a szándékos és a nő akaratával ellenkező „teherbe ejtést”, a terhesség megszakításának megakadályozását éppúgy, mint annak ellenkezőjét, azaz a terhesség megszakítására való kényszerítést. Sok olyan asszonnyal találkoztam, akiket férjük eltiltott a tablettaszedéstől vagy más fogamzásgátló eszköz használatától, és minden különösebb magyarázkodás vagy mentegetőzés nélkül többször vagy akár rendszeresen teherbe ejtette őket. Az asszonyok egy része egymás után szülte meg a gyerekeket, más részükigen mély lelki sérüléseket szerzett a rendszeres terhességmegszakítások során. Egyik sem az ődöntésük volt. Miközben az abortuszkérdést a világon mindenhol a női jogok mércéjeként, sarokköveként kezelik, fontos lenne elgondolkodnunk azon, hogy a nem kívánt terhességek jelentős része nem „véletlen baleset” eredménye, hanem a függőségben tartás, a hatalomgyakorlás nagyon is szándékolt folyamatának egyik eleme.

Morvai Krisztina: Terror a családban A feleségbántalmazás és a jog

mintha>!

Egy másik elítélt asszony, aki harmincöt évesen, háromgyerekes anyaként, felsőfokú végzettséggel tölti szintén hatéves büntetését brutális, a gyermekeit is súlyosan bántalmazó férjének agyonlövése miatt, a következőképp fogalmazott:

„Pörgessem vissza az időt, képzeljem magam újra abba a helyzetbe és mondjam meg, hogy most lőnék-e… Jó, megpróbálom. Azt mondom, nem. Nem lőnék. Helyette elmennék azokhoz a hatóságokhoz, akik engem most bűnözővé nyilvánítottak. Odavinném a gyerekeimet is és azt mondanám, hogy addig nem megyek el innen, amíg meg nem mondják, mit csináljak, hová menjek, hogyan meneküljünk…”

Mi is az, amiről ezek az asszonyok beszélnek? Arról, hogy senki nem akadt, aki segített volna nekik. Segíteni? Nem ez a megfelelő szó. Senki nem alkalmazta a jogot. Senki nem akadt, aki értük ragaszkodott volna úgy a törvény betűjéhez, mint ellenük. Számos hatósághoz fordultak, és nem az „átkosban”, hanem a rendszerváltás után. Akkortájt, amikor az Alkotmánybíróság egyetlen határozatában harmincnégyszer írta le azt a szót, hogy jogállam.

193-194. oldal

Morvai Krisztina: Terror a családban A feleségbántalmazás és a jog

Kirani P>!

Tekintettel arra, hogy a bántalmazási folyamatban az áldozat sokszor úgy gondolja, hogy minden őmiatta, az ő hibájából történik, és egyedül ő tehet a helyzet megváltoztatásáért, képes szánalmasan a bántalmazó kedvében járni, részben lecsillapítandó, részben valamiféle apró szeretetmorzsa reményében.

2. fejezet

Morvai Krisztina: Terror a családban A feleségbántalmazás és a jog

mintha>!

Számos férfi is tapasztalja azt a sajnálatos tényt, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő személy feletti hatalomgyakorlás szoros kapcsolatban áll az erőszak jelenségével. Az ő esetükben a hatalmi viszonyokból fakadó erőszak, brutalitás elszenvedésének színtere többnyire nem a család, hanem a katonaság, a börtön, a háborús fogság. Az emberek közötti kapcsolatokat a laktanyában éppúgy nem az egyenrangúság, a másik méltóságának tisztelete, az együttműködés, hanem az alá-fölérendeltség, az erő kultusza jellemzi, mint a bántalmazó családban. Néhány „öreg katona” ugyanazért bántalmazza az újoncot, amiért a brutális férj a feleségét: mert úgy érzi, hogy ezt megteheti, hiszen neki az áldozat az alárendeltje, és az ő uralma, hatalma korlátlan felette. Saját pozícióját úgy tudja erősíteni, saját hatalmasságát úgy tudja bizonyítani, ha mást nála gyengébbnek és kiszolgáltatottabbnak tüntet fel. Ennek legbiztosabb módja, ha lelki terrort alkalmaz, illetve tettlegesen bántalmaz. Az elfogadott normák szerint az elismerés, a közösségben (illetve a családban) elfoglalt központi szerep zsinórmértéke az erő felmutatása, amit mi sem igazol jobban, mint mások félelme. Meg kell mutatni, hogy ki az úr a háznál! – s éppúgy meg kell mutatni, hogy ki az úr a zárkában vagy a körleten. Ezek az intézmények, illetve élethelyzetek a külvilág ellenőrzése elől éppúgy elzártak, mint a család. A kiszolgáltatott helyzetben lévő katona vagy fogoly éppoly nehezen jut segítséghez, mint a bántalmazott nő. Amikor egy katonaviselt férfi azt kérdezi, miért nem „lép valamit” az asszony, akit a férje bánt és terrorizál, az illetőnek vissza kellene gondolnia arra, mit tett ő akkor, amikor huszadszor is felmosatták vele a folyosót, kitisztíttatták a Wc-t… Fordult-e a parancsnokhoz, a katonai ügyészhez, kérte-e, hogy helyezzék el másik alakulatnál, mivel a helyzete tarthatatlan? S ha nem, miért nem, hiszen – legalábbis elvben – meglett volna rá a lehetősége.

241-242. oldal - 10. fejezet

Morvai Krisztina: Terror a családban A feleségbántalmazás és a jog

Szelén>!

Nagyon szégyellem, de előfordult, hogy loptam. Nem akarom lerázni magamról a felelősséget, de szerintem minden gyerekre, aki lop, nagyon oda kellene
figyelni. Persze, nyilván meg kell büntetni, de azért azt is állítom, hogy majdnem
minden ilyen eset valami figyelemfelhívás. Tudom, hogy ez nem hangzik hihetően, de utólag is azt mondom, volt bennem valami remény, hogy ott a rendőrségen valahogy mögé néznek jobban a dolgoknak, hogy mi is folyik egy olyan családban, ahol látszólag egészen rendben vannak a dolgok, aztán meg mégis lopkod a gyerek. Valahogy egyébként is mindig azt éltem meg, hogy a felnőttek olyan távolságtartóak a gyerekek problémáitól, nem akarnak beleszólni, úgymond a családok magánéletébe, nem akar senki mögé nézni a dolgoknak és ettől aztán nagyon sok gyerek szenved. Jó lenne, ha a felnőttek tudnák, hogy a gyerekek elvárják tőlük, hogy segítsenek rajtuk. Mit tud egy gyerek csinálni, ha például brutális valamelyik szülő? A gyerek nem tudja kitalálni, hogy mi legyen a megoldás.Ezért ösztönösen például lop, hogy rendőrközeibe kerüljön, hátha akkor majd csoda történik. Reméli, hogy elkezdenek vele beszélgetni, kiderülnek a dolgok, aztán a rendőr majd tudja, hogy mit kell csinálni, hogy minden jóra forduljon. Hiszen ő a felnőtt és ő ért hozzá. A gyerek honnan tudná, hogy mit kell csinálni, ha otthon minden elviselhetetlen. Amikor én végül megvédtem Anyut és a húgomat a további borzalmaktól és lelőttem Lalit, a másodfokú bírók azt mondták, hogy lett volna más megoldás is. Csak azt nem tették hozzá, hogy mi lett volna az és én azt hogyan találhattam volna ki gyerekfejjel. Kár, hogy a bíró urak nem mondták meg mire gondoltak a gyerekek számára megoldásként, amikor halálfélelmük van otthon és féltik az anyjukat meg a testvérüket is. Ha elárulták volna, akkor ajánlhatnánk más gyerekeknek is.

28-29. oldal

Morvai Krisztina – Simek Kitti: Kitti Rettegés és erőszak – otthon

Kirani P>!

Magyarországon minden második, halállal végződő erőszakos bűncselekmény „családi ügy”. A brutálisan agyonvert, agyonszúrt, megfojtott, felgyújtott vagy más módon megölt áldozatok fele nem csupán ismerte, hanem egykor szerette is gyilkosát, hiszen szülője, gyermeke, testvére, házastársa, élettársa volt.
A közhittel ellentétben ezek a cselekmények többségükben nem a családi együttélés okozta feszültség vagy hirtelen felindulás kiszámíthatatlan, előre láthatatlan következményei. Nem derült égből villámcsapásként jelentkező tragédiák. Ellenkezőleg: általában nagyon is kiszámíthatóak, előre láthatóak. A hozzátartozó életének kioltását többnyire éveken, sőt évtizedeken át tartó rendszeres és brutális bántalmazássorozat és terror előzi meg.

1. fejezet

Morvai Krisztina: Terror a családban A feleségbántalmazás és a jog

Kirani P>!

A szexuális bántalmazás jelensége nem merül ki az erőszakos közösülésben, hanem számos más magatartásformát is magában foglal. Közös bennük, hogy a bántalmazó a kínzásnak olyan módját választja, amely az emberi mivolttal, az emberi méltósággal hagyományosan összefüggő szeméremérzetet, az intim szférák megőrzésére való igényt, a saját nemiséggel kapcsolatos döntés szabadságát veszi semmibe. Ez az, amitől a szexuális bántalmazás különlegesen lealacsonyító, megalázó és embertelen. Nem arról van szó, hogy a verés vagy a lelki terror különböző formái ne sértenék durván az emberi méltóságot. Ugyanakkor az intim szféra hagyományosan olyan mélységben és mértékben kötődik a méltósághoz, az emberi szabadsághoz, hogy ennek durva megtámadásával talán az emberi „énnek”, a személyiségnek, az egyén belső világának a legbensőbb magját tapossa meg a bántalmazó. Ezzel magyarázható, hogy sok nő könnyebben el tudná fogadni az élete kioltását, mint azt, hogy megerőszakolják.
Az erőszakos közösülésen túlmenően szexuális abúzusnak, azaz pszichológiai értelemben nemi erőszaknak minősül minden olyan, a szexualitással kapcsolatos magatartásra kényszerítés, amely a nő számára félelmet keltő, visszataszító, undorító vagy bármely okból nem kívánatos.

3. fejezet

Morvai Krisztina: Terror a családban A feleségbántalmazás és a jog

mintha>!

Nincs olyan ember, aki ne tehetne a családon belüli erőszak ellen! Fontos, hogy egyre többen legyenek, akik – meggyőződve a jelenség katasztrofális jellegéről – elutasítják, megvetik az „asszonyverést”. Szívből remélem, hogy néhány éven belül egy magára valamit is adó közszereplő nem tehet majd tréfás, bagatellizáló és egyéb negatív megjegyzéseket a nők elleni erőszakkal, illetve a családon belüli erőszakkal kapcsolatban. Tisztában lesz vele ugyanis, hogy az egy magát civilizáltnak valló emberhez méltatlan, és egy európai országban elfogadhatatlan.

262. oldal, 12. fejezet (Kossuth,1998)

Morvai Krisztina: Terror a családban A feleségbántalmazás és a jog

2 hozzászólás