Montaigne francia

(…) dörzsöljük az agyunkat mások agyához, hadd élesedjék az elménk.

78. oldal, A gyermeknevelésről (Kriterion, 1983)

A jó olvasó a könyvben sokszor olyan tökélyekre bukkan, amiket a szerző nem is sejt, s más és gazdagabb képeket idéz fel belőle.

8. oldal (Kossuth, 1991)

„Ha bárki azzal a kérdéssel zaklatna, hogy miért kedvelem,
másképpen nem tudnám kifejezni, mint ezzel a válasszal:
            »Mert ő az, aki, és én az vagyok, aki.«”

                                Michel de Montaigne: A barátságról

(mottó) · Montaigne

Létezik, de nem él az olyan ember, aki sose zökken ki a kerékvágásból.

186. oldal, Háromféle társaság (Kriterion, 1983)

Azt sem ok nélkül mondják, hogy ne bonyolódjon hazugságba az, aki nem bízhatik az emlékezőtehetségében.

52. oldal

Némelykor szándékosan nem jeleztem a saját talajomba átültetett és a magaméival elegyített érvek és lelemények szerzőit, hogy féken tartsam az efféle elsietett ítéletek meggondolatlanságát, amilyenek minden műre lecsapnak, különösképpen még élő emberek új írásaira, ha köznyelven íródtak, amit ma mindenki beszél és ami egyúttal az elgondolás és a szándék közönségességét látszik bizonyítani. Azt akarom, hogy az én orromon Plutarkhoszt fricskázzák meg, és személyemben Senecát sértegetve leforrázódjanak. E nagy tekintélyek mögé kell rejtenem gyengeségemet.

87. oldal, Második könyv, Tizedik fejezet, A könyvekről (Jelenkor, 2013)

Se békében, se háborúban nem kelek útra könyvek nélkül. Napok, hónapok telnek el mégis, hogy hozzájuk sem nyúlok: mindjárt, majd holnap, vagy amikor kedvem szottyan – mondogatom magamban. Aztán telik-múlik az idő, és nem olvasok. De nem fáj, nem zavar, mert kimondhatatlanul boldoggá tesz az a tudat, hogy ott vannak a kezem ügyében, bármikor örömöt szerezhetnek, segítségemre jöhetnek. Ez a legjobb elemózsia az ember életútján, s végtelenül sajnálom azt az értelmes embert, aki nem él vele.

201. oldal, Háromféle társaság (Kriterion, 1983)

A legnagyobb dolog a világon, megelégedni tudnunk mindmagunkkal.

37. oldal, Első rész - Montaigne (Magvető, 1990) · Montaigne

Szophoklész, Periklésszel együtt praetorkodván, megpillantott egy mellettük elhaladó csinos ifjút: „Ó, mily szép fiúcska, mondta Periklésznek. – De nem egy preatornak, felete amaz, mert annak nem csak a kezét, de a szemét is tisztán kell tartania.”

230, oldal, Első könyv, A mérsékletről (Jelenkor, 2013)

A szokás elhomályosítja a dolgok igazi arcát.

33. oldal (Kossuth, 1991)