Montaigne francia

[…] dörzsöljük az agyunkat mások agyához, hadd élesedjék az elménk.

78. oldal, A gyermeknevelésről (Kriterion, 1983)

Aki az embereket meghalni tanítja, az az életre neveli őket.

A jó olvasó a könyvben sokszor olyan tökélyekre bukkan, amiket a szerző nem is sejt, s más és gazdagabb képeket idéz fel belőle.

8. oldal (Kossuth, 1991)

„Ha bárki azzal a kérdéssel zaklatna, hogy miért kedvelem,
másképpen nem tudnám kifejezni, mint ezzel a válasszal:
            »Mert ő az, aki, és én az vagyok, aki.«”

                                Michel de Montaigne: A barátságról

(mottó) · Montaigne

Sokszor tapasztaltam Caesar szavainak igazát: a dolgok messziről sokkal ijesztőbbek, mint közelről.

Ha lovunk megbotlik, ha elénk hullik egy cserép, megszúr egy apró tüske, ilyenre gondoljunk: „Ejnye, erre került a halál."– […] Ha ünneplünk, ha vígan vagyunk, az ilyen pillanatok emléke sohase hagyjon el bennünket. Sohase szédüljünk úgy az örömbe, hogy a halál képe köddé váljék mibennünk.

…ebben a jelen órában készen vagyok, és ha Istennek úgy tetszik, minden bánat és szánakozás nélkül megyek el… Feloldok minden kötést, elbúcsúzom mindenkitől, magamat kivéve. Soha ember tisztábban és teljesebben nem készült még itthagyni a világot.

Létezik, de nem él az olyan ember, aki sose zökken ki a kerékvágásból.

186. oldal, Háromféle társaság (Kriterion, 1983)

…egyforma feltételekkel hagyják itt az életet. Mindenki úgy megy el, mintha most érkezett volna ide.

Mióta eszemet tudom, soha nem volt kedvesebb foglalatosságom, mint elmélkedni a halálról.