Monika Peetz német

Semmi sem állandó. Sem a vihar, sem a szép idő. Minden mulandó.

224. oldal (Park, 2023)

Ha tudni akarom, mennyire kedvelek valakit, mindig elképzelem, milyen lenne, ha a liftben ragadnék vele.

252. oldal (Park, 2023)

Egész életében arra várt, hogy egy férfi boldoggá tegye. Elfelejti, hogy a saját sorsáért ő a felelős.

186. oldal (Park, 2023)

Aki a megfelelő időjárásra vár, elszalasztja az életét.

150. oldal (Park, 2023)

Egyfolytában rohanok, és már azt sem tudom, a helyes irányba futok-e.

100. oldal (Park, 2023)

Egyáltalán ki verte a fejünkbe, hogy muszáj mindig boldognak lennünk? A munka is egyfolytában stresszes, a kapcsolatok mindegyike merő kihívás. A tetejébe még állandóan boldognak is kellene lennünk.

185. oldal (Park, 2023)

Yella úgy gondolta, az elmélet, miszerint a nők jobbak a többféle feladat egyidejű elvégzésében, csupán egy kényelmes férfiürügy, hogy további terheket rójanak rájuk.

146. oldal (Park, 2023)

Még ma is szerette a különleges, kora reggeli hangulatot, a pirkadat előtti egyedüllét pillanatait, mielőtt az élet újra zűrössé és bonyolulttá válik.

194. oldal (Park, 2023)

Miért nem tartozik ő is a parkban kocogó nők közé, akik a hajnali futásnak köszönhetően lazán teljesítenek egy városi maratont, vagy legalább azok közé, akik a jógának, meditációnak és relaxációnak hála nem törődnek azzal, ha elkésnek.

7. oldal (Park, 2023)

– Ez olyan, mint az élet – vélekedett Estelle. – Lehet, hogy akkor jársz jól, ha picit mellélősz.

306. oldal, 59. fejezet