!

Molnár V. József magyar

1930. március 17. (Marcali) –

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Könyvei 18

Molnár V. József: Kalendárium
Molnár V. József: Az emberélet szentsége
Molnár V. József: A Nap arca
Molnár V. József: Világ-virág
Molnár V. József: Újraszülető világ
Molnár V. József: Valaki bennem tovább él…
Molnár V. József: Kerek Istenfája
Molnár V. József: Ég és Föld ölelésében
Molnár V. József: Hétboldogasszony
Molnár V. József: Az emberélet fordulói

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyarságtudományi Füzetek

Antológiák 1

Varga Domokos György (szerk.): Magyar nemzetstratégia

Népszerű idézetek

palastim>!

A régi ember a gyermeket Isten áldásának tekintette, s hitében a kisgyermek Isten tenyerén él; általa, vele a teremtő és igazító törvény mutatja meg magát.

5. oldal

1 hozzászólás
palastim>!

A kicsi gyerek, ha gügyörész és mosolyog, az őrangyalával beszélget.

31. oldal

palastim>!

A gyermek nem akarja másolni a felszínt; nincs rá belső késztetése. Jung és követői szerint „archetípusok”-kal érkezik a világra, azokkal a formákkal, amelyek ősidők óta rendezik az emberéletet. A. D. Sztoljár orosz kutató arról ír, hogy a gyermek a régi emberhez hasonlóan modellezi a világot. A gyermeket a „rejtőzködő”, a sejtett összefüggések érdeklik. A kimondatlanul is kimondott törvény a „cél” és az „út”, gondoljunk csak kifogyhatatlan „miért”-jeire. Nyiladozó értelme a megtalálható természetes rendet szomjazza – a szellem szükséges biztonságát. Ne adjunk helyette kitalált (kreált) ideológiát, bármilyen korszerűnek tünteti is fel magát, s bármilyen „előjelű”. Ne akarjuk modernnek vélt sablonokhoz igazítani az életét, cselekvéseit. A kisgyermek a Teremtő üzenetét hozza – tanulhatunk tőle. Tőlünk ő szeretetet vár, parttalant; s azt, hogy mutassuk meg neki, miképpen használja az „eszközöket”, hogyan fejlessze képességgé adottságait.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Gustav Jung · gyermek · nevelés
palastim>!

Fokozatosan megismerték az előző nemzedékek fölhalmozódott tudását, hétköznapokhoz és ünnepekhez kötődő szokásait, hitét, s a népköltészet jelesebb alkotásait. Különösen Advent-Karácsony-Vízkereszt varázsos napjai, szokásai hatottak rájuk; de a többi varázsos alkalom is formálta tudatukat: farsang, nagyböjt, húsvéti és áprilisi határjárások, aratóünnepségek, zarándoklatok. Az öregektől téli estéken, kalákában sokat hallgattak: boszorkányokról, a szépasszonyról. De Boldogasszony hatalmas erejéről is; tudtak garaboncokról, táltoslovakról, lidércekről; Szent György napján, éjfélkor, lánggal kicsapó kincsről; csudakocsiról, tündérekről, határban megforduló óriásokról, „beszédes” kígyókról. Jártak gyógyító vagy halottlátó „tudós”-nál. Kisasszonykor szorongva és hittel nézték a felkelő, „bölcsőt” hozó Napot, stb. Amit hallottak, láttak azt tovább is adták, különösen ezt tették a csodás mesékkel.

52. oldal

palastim>!

Aztán elkövetkezik a tanítás ideje: apró versikékkel tanítják állni, járni, lovagolni, tapsolni, mosdani, avatják be a világ titkaiba, s tanítják keresztet vetni és imádkozni is.
A versikék szövege vagy a cselekvés módjának leírása, vagy csak becéző mondóka, amelyben csak egy-egy gyermekszó mutat a cselekvésre (pl. csicsija-csija; szopi-szopi; hinta-palinta).

„Először az ingecskét,
Utána a szvetterkét,
Bugyikát és nadrágot,
Zoknit és topogót,
Fordulj erre, fordulj arra,
Felöltözött a kisbaba.”

„Keze, lába van neki,
Szeme, füle van neki,
Orra szája van neki,
És hol fut a kis nyuszi?”

„Áll a baba áll,
Mint a gyertyaszál,
Ákom-bákom, tanulj tőle,
Vitéz Varga Pál.”

32. oldal

palastim>!

A Mindenségben otthonosan mozogtak – közlekedésük módja a dolgokat
„megidéző” képiség volt – az Ég és a Föld „fészek” volt számukra, s nem legyőzésre ítélt idegenség.

52. oldal

gjudit8>!

A régi ember ismerte a Nap, a Hold és a csillagok beszédét, de szót értett az állatokkal, növényekkel is, beszélt felhővel, széllel, vízzel: mindenkitől tanult, mind mesélték, mondták neki, hogy milyen a Mindenség, s mi a parancsa. Legendák, mesék, mondák, balladák teremtek ajakin: adta tovább a tudást táltosról, garabonciásról, boszorkányról, szépasszonyról, az idő ízét és fordulását jelző szentekről, de tudta Krisztus szerepét is és a minden oltalom anyjáét, Boldogasszonyét.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány · garabonciás · Hold · Nap · táltos
nagybettina P>!

Úgy vélem, a tikkadó lelkű mai embernek szüksége van eleink szokásrendszerére, bár a régi formákat másolni a mában (az alaposan megváltozott körülmények között) csak részben lehet – módszert adhat a hagyomány, s gyökeret erősíthet, mivel a valóságos hit örök, isteni értéket őrző kerekséget mutatja meg.

nagybettina P>!

Néhol kísérője, segítője is volt a vendéghívóknak, a „kutyaütő”. Mivel a hívogatónak minden háznál innia kellett, a sokadik ház portájára már csöppet dülöngélve érkezett, és a kutyák nem szeretik a rendezetlen embert. A józanul maradt kutyaütő a botjával tartotta távol a hívogatóra támadó ebeket.

gjudit8>!

Némely vidéken még ma is fontosnak tartják a betegségek megelőzésére szolgáló cselekvéseket. A gyógyító füvek teáját akkor fogyasztják, amikor az általa gyógyítható betegség az esztendőkörös változásrendben az élő fény hiánya miatt bekövetkezhet.

196. oldal