!

Molnár Krisztina Rita magyar

1967. október 11. (Budapest) –

Teljes névMolnár Krisztina Rita
Nem
Honlaphttp://molnarkrisztinarita.blogspot.hu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Molnár_Krisztina_Rita

Könyvei 12

Molnár Krisztina Rita: Maléna kertje
Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz
Molnár Krisztina Rita: Levél egy fjord partjáról
Molnár Krisztina Rita: Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik
Molnár Krisztina Rita: A víz ösvénye
Molnár Krisztina Rita: Derűs hétköznapok
Molnár Krisztina Rita: Kőház
Molnár Krisztina Rita: Különlét
Molnár Krisztina Rita: Készülődés
Molnár Krisztina Rita: Közelkép

Kapcsolódó sorozatok: Maléna kertje, Térforgó, SzóKiMondóka: Móna és Marci kirándul

Fordításai 1

Jon J. Muth: Zen üzenetek

Antológiák 6

Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi
Szlukovényi Katalin (szerk.): Magyar mesék lázadó lányoknak
Kertész Edina (szerk.): Világvége alsó
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem
Nagy Gabriella (szerk.): Duna-legendárium
Lovász Andrea (szerk.): Macskamuzsika

Népszerű idézetek

>!
Chöpp

Annál, ha egy fiú sír, csak egy rosszabb van. Ha nem sírhat.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sírás
>!
Uzsonna

De ez a barlang gyönyörű. A cseppkövek… mint a bizonyítékok. Bizonyítékok, hogy bármi megtörténhet. Folyékonnyá válhat a szilárd, és megszilárdulhat újra… Ugyanaz az anyag, mint fönt, az út fölött az éles, darabos szikláké, mégis csupa lágy forma. Cseppről cseppre… végtelen türelem, mire cseppenként felépülnek ezek a törékeny kőszobrok. Ha költő lennék, a sírás jutna eszembe. Ahogy a föld lassan, kitartóan könnyezik. És miközben szép lassan pusztul, a bánatból kőcsipkéket és oszlopokat épít.

26-27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barlang · Lillafüred
4 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Én pedig úgy éreztem, teljesen felolvadok a vízben, és a végén én is épp olyan kék leszek, mint a tenger.
Tintakék, és türkizkék és zöldeskék és szilvakék és lenvendulakék és harangvirágkék és matrózkék és láboskék. És éjkék, mint Nüx vagy Szibill, ha megcsillan rajtuk a nap.

195. oldal

8 hozzászólás
>!
Dün SP

– Jó, de valójában mi az a labirintus? – kérdezte Luca, és anya persze erre is tudta a választ.
– A labirintus nem más, mint egy útvesztő – mondta. – Méghozzá az emberi élet útvesztője. Minden ember élete labirintus, legalábbis a régiek így gondolták, de talán van is benne valami.
– És hogy lehet belőle kitalálni? – érdeklődött kicsit aggodalmaskodva Máli.
– Nem tudom – felelte anya elgondolkodva. – Thészeusz királyfinak Ariadné királylány segített. Egy gombolyag fonallal, aminek a mentén kijutott a kusza és sötét folyosók rabságából. Azt hiszem, előbb-utóbb mindenki megtalálja a fonalat, amibe jó erősen bele tud kapaszkodni, hogy a napfényre jusson – mondta, és biztatóan nézett Málira.

207-208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: labirintus
1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Dorombolás

Imádkozni a macskámmal szoktam
elalvás elõtt,
betakarózom, rám hasal
– fészke én és fészkem õ –,
aztán rákezdünk szerényen:
Miatyánk, mondom én,
drr, drr, mondja Cirmi,
a bûnömet megbocsásd,
drr, bizony, mondja Cirmi,
a dicsõség úgyis tiéd,
drr, drr, örökre, drr, drr,
Cirmi dorombol, kis kályha,
jókat dorombolunk,
hát úgy hiszem, drr, drr,
nem orrolhat meg érte,
– mert mindig elõbb alszunk el,
mint a vége –,
drr, esténként fölkéredzkedünk
a Jóisten kegyébe.

25. oldal

4 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Félelem

Dédanyám: Istenem, én úgy félek tőled.
Nagyanyám: Úgy félnék, ha nem lennél.
Anyám: Úgy félek, hogy nem vagy.

32. oldal

>!
olvasóbarát P

Holtomiglan-holtáiglan

És addig ölelték egymást,
míg ronggyá foszlott a testük,
s nem maradt másuk:
a lélek,
Fénylett, mint
csigahéjban fénylik a vízcsepp.

35. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp

Szibill esti hangulatban volt, és ilyen kor kicsit rejtélyesebben fogalmazott, mint máskor, de Máli valahogy mindig értette, mit akar mondani.
– Az időt rabságban tartani nem túl okos dolog. Olykor hasznos, ha például tojást főz valaki, de mégsem okos. Az időt szabadon kell engedni. A beszélgetés, a mesélés, a ciripelés ideje attól szép, hogy nincs üvegbe zárva – mondta először, majd ciripelt egy sort. A szomszéd kertekben lakó tücskök egyre-másra feleltek neki.

32. oldal

>!
Chöpp

(…) megvan az ideje a gyűjtögetésnek, az őrizgetésnek és az eldobálásnak is.

155. oldal