Moldoványi Ákos 1944. június 1.-én Szolnokon született, az ELTE BTK könyvtár–orosz szakán végzett (1968). Az első Riporter kerestetik c. televíziós vetélkedő egyik győztese (1964). (Nekem ez sajna nem jött össze, már a második megjelenésen kiszűrtek a beszédhibám miatt). Újságíróként, szerkesztő-műsorvezetőként, rovatvezetőként, főszerkesztőként is dolgozott a Magyar Televíziónál, de sokáig volt moszkvai tudósító, még az átkosban, aztán rendszerváltást követően is.
Mintegy 30 országban járt. Számos útikönyv szerzője, többek közt Málta, Hollandia, London és környéke, Karinthia, Alsó-Ausztria, és néhány utazások élményeit összefoglaló riport-kötet, és néhány más témájú pl. kertészeti, ill. ismeretterjesztő kiadványok szerzője.
Londoni és máltai utamon – útikönyveivel – ő is társam volt, bár némely könyvtárban e köteteket már az állományból is törölték. No de ha nem is Baedeker, azonban az eligazodáshoz tökéletesen megfelelő volt mindkét helyszínen.
A repülőszőnyeg utasa című, 1984-ben megjelent könyvében riporterkénti indulásától, az Elnöki Tanács elnökének latin-amerikai útját kísérő tudósító munkáján keresztül olasz, szovjet, perui, afrikai, török, görög, britanniai élményeit meséli el. Jó olvasni őket, mert ha nem is riporteri minőségben, de én is jártam ezekben az országokban, s helyenként „ránevetek” az ismerős látványokra, hangulatokra, nosztalgiázom. S rájövök, hogy helyenként többet tudok Moldoványinál… Pl. Az inkák nyomában c. ismertetése azonban téves információkat is tartalmaz. Az inkák nyelve aymara volt. Ezt nem „erőltették rá a népre”, amely kecsuául beszélt. Csak a királyi család beszélt egymás közt aymara nyelven. Nem „hajtották uralmuk alá a népet” – hisz alig néhányan érkeztek, egyszerűen vezetővé választották őket, mert oly sokat tudtak… De végül is nem ez a lényeg. (Csak megjegyeztem magamnak, hogy időnként a szerző tud felszínes is lenni.)
Én is bedobtam a bal vállam felett az érmét a Trevi-kútba (na, azóta /1980/ sem tértem még vissza…), s neki gyorsan meg is adatott a visszatérés 1977-ben, amikor már első könyve, az „Ország, város, híres ember” c. kötet kritikáit is élvezhette. Persze akkortájt még sokkal kevesebben utaztak, nem volt INTERNET és térítésmentesen hozzáférhető multimédia adatbázisok, melyekben virtuálisan is lehet utazni. Lenin összesen tizenegy hangfelvétele után nyomozni a ’70-es évek végén Moszkvában még izgalmas volt, de ma már az archív hangosfilmfelvételeket is megnézhetjük a YouTube-on. Tehát változott a kor, s az akkori élmények felett kissé elszaladt az idő… De riportot készíteni űrhajósokkal, Obrazcovval, a világhírű bábművésszel, meg hogy a Hampton Court-i teniszcsarnokot VIII. Henrik 1529-30-ban építtette, s hogy Shakespeare 6 helyen említi műveiben a teniszt…- ez már csak Moldoványi Ákos, s az ő értő idegenvezetésének sajátja. S azok a pillanatok, amiket ő élt át, azok a villanások, amiket ő látott, megismételhetetlenek… Ezért jó, olvasható ma is a könyv.
Ahogy most utolsóként elővettem Moldoványi korábban, 1977-ben megjelent könyvét, az Ország, város, híres ember címűt, s kezdtem el olvasni, valahogy „deja vu” érzésem keletkezett. Én ezt már olvastam, s ekkor visszanyúltam a még elöl, a kisasztalon hagyott korábbi könyvhöz, A repülőszőnyeg utasához, s megdöbbenve láttam, hogy a különböző országokban tett utazások tapasztalatai „egy, az egyben” átemelésre kerültek az egyik könyvből a másikba. Így első ránézésre úgy becsülöm, a két könyv mintegy fele megegyezik. S ez elsőben is ugyanúgy benne van riporterré válásának története, mint a felszínesen megírt „inka-riport”, valamint a bugyuta vicc a helyi emberről, akinek a felesége még „inkább…” Hát kedves Ákos – NEM. Bár jól hangzik, de a XVI. században meghódított többszázezres tömegből csak mintegy 500 volt inka leszármazott, s csak ők beszélték az aymara nyelvet. Ennyit tudni kellene annak, aki vállalja a felelősséget, hogy ír. Mert az tájékoztatást, információ átadást is jelent. És félretájékoztatni az olvasót, sajnos nem szép dolog… Jócskán el is ment tehát a kedvem Moldoványi utolsónak elolvasni szánt könyvétől, csak átlapoztam, kerestem, ami új, ami hiányzik az előbb olvasott műből. Kétségtelen vannak ilyenek is a könyvben, de már nem gyakoroltak rám nagy hatást, elment az ismétlődések miatt tőle a kedvem….
Tehát valahogy felemás érzéseim lettek Moldoványi Ákos munkássága egy részének áttekintése után. Útikönyvei jók, riportkönyvei helyenként felszínesek, a mai világban kissé idejétmúltak.