!

Mohsin Hamid pakisztáni

1971. július 23. (Lahore (Pakisztán)) –

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Nemférfi
Honlapmohsinhamid.com

Könyvei 5

Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista
Mohsin Hamid: Nyugati kijárat
Mohsin Hamid: The Reluctant Fundamentalist
Mohsin Hamid: Exit West
Mohsin Hamid: How to get Filthy Rich in Rising Asia

Népszerű idézetek

shadowhunter1975 P>!

Ha térben nem is, az időben valamennyien migránsok vagyunk.

198. oldal, 10. fejezet (Geopen, 2018)

eeszter>!

Sőt az evolúció évezredei biztosítják, hogy ha a bőrünkkel érintjük az ételünket, az fokozza az ízérzékelésünket, és ami azt illeti még az étvágyunkat is!

196. oldal

2 hozzászólás
kvzs P>!

Az efféle utazások meggyőztek arról, hogy nem mindig lehetséges az embernek helyreállítania a határait, ha egyszer azok egy kapcsolat miatt elhalványulnak és átjárhatóvá válnak. Bárhogy próbáljuk is, nem tudjuk újraalkotni magunkat olyan autonóm lényként, amilyennek korábban képzeltük magunkat. Valami, ami addig bennünk volt, kívülre került, közben valami más kívülről belénk került.

270. oldal

theodora P>!

Egy menekültektől ellepett, de javarészt még békés városban (vagy legalábbis egy olyan városban, ahol még nem tört ki nyílt háború) egy fiatalember találkozott egy lánnyal egy tanteremben, és nem szólította meg őt.

(első mondat)

eeszter>!

A vallomás, ami a hallgatót is mélyen érinti, pokolian nehezen megjátszható labda, ahogy a krikettben mondják. Ha visszautasítjuk, megbántjuk a vallomástevőt, ha elfogadjuk, beismerjük a saját bűnösségünket.

110. oldal

Gitta_Bry P>!

Igen, repestem a boldogságtól. Úgy éreztem, megfürdettek a siker melengető érzésében. Semmi sem zavart: fiatal New York-i voltam, és a város a lábaim előtt hevert. Milyen hamar megváltozott mindez! A világom átalakult, mint ez a piac itt körülöttünk. Látja, milyen gyorsan kivitték az asztalokat az utcára? Tömegek sétálgatnak ott, ahol néhány perccel ezelőtt még a forgalom dübörgött. Ha valaki most érkezne ide, azt hihetné, hogy Ó-Anarkali mindig így néz ki, napszaktól függetlenül. Mi azonban, uram, akik egy ideje már itt ülünk, tudjuk, hogy van ez, nem igaz? Igen, valamelyest megismertük a környezetünk közelmúltját, ez pedig szerény véleményem szerint lehetővé teszi számunkra, hogy jobb megvilágításban lássuk a jelent.

70-71. oldal

garçonquilit>!

[…] and she had known the names of almost everyone on her street, and most had been there a long time, they were old California, from families that were old California families, but over the years they had changed more and more rapidly, and know she knew none of them, and saw no reason to make the effort, for people bought and sold houses the way they bought and sold stocks, and every year someone was moving out and someone was moving in, and now all these doors from who knows where were opening, and all sorts of strange people were around, people who looked more at home than she was, even the homeless ones who spoke no English, more at home maybe becausethey were younger, and when she went out it seemedto her that she too had migrated, that everyone migrates, even if we stay in the same houses our whole lives, bevause we can't help it.
We are all migrants through time.

209. oldal

Gitta_Bry P>!

Akkor úgy tűnt – és hogy őszinte legyek, uram, most is úgy tűnik –, hogy Amerika csak pózolni volt hajlandó. Az amerikai társadalom nem volt hajlandó foglalkozni a közös fájdalommal, amely összekötötte őt támadóival. Visszavonult saját mássága mítoszába, elmerült a saját felsőbbrendűségéről szóló fejtegetésekbe. És valóra is váltották ezeket a képzelgéseiket a világ színpadán, olyannyira, hogy az egész bolygót megrázták a dührohamaik utóhatásai, nem utolsósorban a családomat, amely – több ezer mérfölddel arrább – a háború rémével nézett farkasszemet. Ezt az Amerikát meg kellett volna állítani. Nemcsak az emberiség, hanem saját érdekében is.

260. oldal

Cosima>!

Ah, elkezdték felkapcsolni a piac fölötti díszlámpákat! Kissé csiricsáré? Igen, igaza van. Én magam talán valami kevésbé színeset választottam volna. De nézze csak a mosolyt a körülöttünk ülők égre fordított arcán! Bámulatos, milyen színpadias tud lenni a mesterséges fény, miután a napfény kezd eltűnni, hogy érzelmileg milyen hatást tesz ránk, még most, a huszonegyedik század elején is, még egy ilyen hatalmas és fényárban úszó városban is, mint ez.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pakisztán
Cosima>!

– Mit tudnak a könyvekről? – kérdezte tőlünk.
– A médiaiparra specializálódtam – felelte Jim. – Két évtized alatt egy tucat kiadót értékeltem már.
– Az üzlet volt – vágott vissza Juan-Bautista. – Azt kérdeztem, m it tudnak a könyvekről.
– Az apám nagybátyja költő volt – szólaltam meg váratlanul. Híres volt Pandzsábban. A családomban nagyon szeretik a könyveket.
Juan-Bautista úgy nézett rám, mintha most először vette volna észre ennek a suhancnak a jelenlétét.

223. oldal