!

Mohás Lívia magyar

1928. november 17. (Bogács) –

Nem
Honlaphttp://www.mohaslivia.hu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Mohás_Lívia

Könyvei 31

Mohás Lívia: Mit tudsz önmagadról?
Csernus Imre – Mohás Lívia – Popper Péter: Egészséges egyén – beteg társadalom?
Mohás Lívia: Kölykök a júdásfa alatt
Mohás Lívia: Ki vagy te?
Angster Mária – Csernus Imre – Czeizel Endre – Komlósi Piroska – Mohás Lívia – Pál Ferenc – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Tari Annamária – Vekerdy Tamás: Családi boldogság, családi pokol?
Lux Elvira – Popper Péter – Mohás Lívia: Empátia
Mohás Lívia: Találkozás önmagunkkal
Mohás Lívia: Nők a harmadik évezredben
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Mohás Lívia: Ki tudja, mi a siker?

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nyitott Akadémia, Csíkos könyvek

Antológiák 2

Forgács Zsuzsa Bruria (szerk.): Szomjas oázis
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2003

Róla szóló könyvek 1

Kocsis L. Mihály: Olvasó példány

Népszerű idézetek

>!
esőember

A kreativitás genetikai gyökereit kevéssé ismerjük. Négy országban azonban megállapították, hogy amikor a gyermekek belépnek az általános iskola első osztályába, 220%-kal kreatívabbak, mint mire leérettségiznek. Az iskolák tehát kiölik a gyermekekből a természetes kreativitást.

180-181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kreativitás
2 hozzászólás
>!
Galambdúc

Az én fejemmel nem élhetem a szüleim életét, a szüleim életét én csak elfogadhatom. Mert különben folyamatos konfliktusokba fogok belemenni, és kudarcok sorát fogom átélni. A szülőknek meg szükséges megtanulni, hogy a gyerekeket ők csak „kölcsönbe” kapják, mivel a gyerekek felnőtté fognak válni, és élik a saját életüket. Egymás elfogadásának kölcsönösnek szükséges lenni.

36. oldal

>!
esőember

Képesek vagyunk-e beleélni magunkat különböző életkorú gyerekeink helyzetébe? „Kisfiam, rakd el a játékaidat, moss kezet és gyere vacsorázni!” Öt perc múlva visszamegyek. „Petikém! Öt perce mondtam, hogy rakd el a játékaidat, és te meg még mindig ugyanúgy játszol?!” Miért játszik Petike ugyanúgy? Azért, mert normális, mert a kisgyerek legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék. Ő az egész lényével, az egész testével-lelkével benne van a játékfolyamatban, és nem fogja – nem tudja – megszakítani, csak azért, mert „kértem”. Ha azt akarom, hogy jöjjön vacsorázni, kedvesen felemelem, és viszem.

160. oldal

>!
Galambdúc

Ebben a rohanó században, ahol versenyt futunk az idővel, ahol a napi kapkodásban észre sem vesszük, hogy elrohanunk önmagunk mellett, ahol kapkodjuk csak a fejünket, mégsem látunk semmit a világból, és nem tudjuk tartani a tempót a világ féktelen iramával, el lehetne gondolkodni azon: szükséges-e ez a nagy kapkodás, hiszen végre is – hova a csudába rohanunk?

161. oldal

>!
Galambdúc

Rájöttem arra, hogy a szülőkben rögzült félelmek beleivódnak gyerekeikbe, akik egy idő után ugyanolyan életet fognak élni – és ez nekem nem mindegy, mivel a jelenlegi gyerekek fogják tanítani a leendő gyerekeimet.

31. oldal

>!
esőember

A boldogságot a fájdalom nélkül sajnos nem lehet elérni. Miért? Mert a változás és a fejlődés mindig fájdalommal jár. Mindig, kivétel nélkül. Amikor két ember találkozik, egy adott idő után óhatatlan, hogy az együttélés alkalmazkodást kell jelentsen mindkét fél részéről. Ha ez csak az egyik részről következik be, a kapcsolat a megalkuvás és a játszmák színtere lesz. Az egymásra figyelés és az alkalmazkodás mind a két ember részéről kölcsönös engedékenységet jelent. Egymáshoz csiszolódunk.

56. oldal

>!
ppeva P

A nők pedig itthon, a magyar forradalom elbukása után megvásárolják azt a bizonyos karperecet a kilenc ezüst betűvel. P.V.D.T.N.A.K.L.S. Ez a kilenc betű kilenc német szó kezdőbetűje, a betűkből fűzött mondat így szól:
Pannonia Vergiss Deine Toten Nie Als Kläger Leben Sie. Pannonia ne felejtsd halottaidat, mint vádlók élnek ők.
A kilenc ezüst betű másra is emlékeztet. Kezdőbetűje az aradi hősök vezetéknevének. Ezzel a mondattal lehet felidézni őket, kiemelve a felejtés homályából:
    Pannonia – Pöltenberg,
    Vergiss – Vécsey,
    Deine – Damjanich, Dessewffy,
    Toten – Török,
    Nie – Nagysándor,
    Als – Aulich,
    Kläger – Knézich, Kiss,
    Leben – Lahner, Leiningen,
    Sie – Schweidel.
Nem tudni, hová tűnnek később az ezüst betűk. Óvatosságból vagy gyávaságból süllyesztik el a családfők? Az asszonyok néha csökönyösek és könnyelműek, mondhatni gyermekien felelőtlenek azzal a betűs karpereccel.

60-61. oldal

>!
esőember

Ha megnézzük a mai családokat, általában nem azt látjuk, hogy a szülők kiegyensúlyozottak és boldogok, hanem azt, hogy kiégettek, elfásultak, az anyagi javak kötik össze őket, gyilkolják egymást, megszokásból vannak együtt, és nagyon kevés verbális vagy nonverbális intimitási formát használnak egymás közt. Verbális intimitási forma például, ha azt mondom a partneremnek, hogy gyönyörű vagy, olyan szép a szemed, ragyog a hajad, de ügyesen megcsináltad ezt vagy azt, de szép – és így tovább. Ezek a verbális, vagyis szóbeli simogatások. És vannak a nonverbális intimitási formák, a tapintás, simogatás, odabújás, puszi, egyebek. Nézzék meg a szüleiket! Legtöbbször mit látnak? Hát, ezt nem.

60. oldal

2 hozzászólás
>!
esőember

Belső béke? A legtöbb emberben nincs meg. Ezt legjobban hétfő reggel lehet felmérni, amikor az emberek zöme elindul a munkába vagy az iskolába. Vajon mosolyogva indulnak el vagy sem? Az emberek zöme nem, hanem búvalbélelten, feszülten, megkeseredetten, agyonhajszoltan, szorongva, roggyant vállakkal, vegetálva.

59. oldal