Mocsáry Miklós
| Katalógusnév |
|---|
Könyvei 1
Népszerű idézetek
Itt magyarázzuk meg, hogy mit értünk ex libris (= könyveiből, – latin.) kifejezés alatt.
Régebben bibliofilek rajzokkal, vagy cimereikkel, melyet e szavak kisértek: „Ex libris N. N.-i” diszitették könyveiket, vagy az e fajta rajzokat a könyvtábla belsejébe ragasztották. A cimerek idővel kimentek a divatból, s helyét a rajzok foglalták el, bár praktikusságuk nem oly szembetünő.
MÁSODIK RÉSZ - Könyveink bekötése, 17. § Ex libris (Székely és Illés, 1899)
Nem szabad:
1. a könyvet kétfelé hajtva nyitva összetenni, mert a kötés háta okvetlen elromlik;
2. füleket csinálni, a könyvet bepiszkolni, sorokat aláhuzni;
3. körömmel jelzéseket csinálni stb.
NEGYEDIK RÉSZ - Könyveink felállitása, 32. §. Könyveink gondozása (Székely és Illés, 1899)
a) Tulajdonképeni kincsek (drága bekötésü művek, diszitett, műemlékeket tartalmazók, stb.)
b) Ritkaságok (irodalmi beccsel birók): a) Kéziratok; b) Incunnabulák (bölcsőnyomtatványok.) Más tekintetben: relative ritkák. –
Részletezve pedig:
1. A ritka, becses kötésü könyvek.
2. Miniatura képeket, hires mesterek eredeti kézirajzait, vagy becses fa- vagy rézmetszeteket tartalmazók.
3. Drága anyagra, u. m. a) aegytusi papirosra; b) selyemre; c) pergamentre; d) pálmalevélre; e) fémlemezekre stb. irva, nyomva, vésve, vagy arannyal nyomva.
4. Oly művek, melyek becsüket a) régi korukban, b) rendkivüli ritkaságukban, vagy mindkettőben lelik, u. m.:
I. kéziratok,
II. incunnabulák,
III. ujkori, de igen ritka művek,
IV. exemplaria unica (Ezalatt nemcsak oly művek értendők, melyekből csak egy példány lett nyomva, hanem a) correkturák a (szerzőtől; igazitva) b) tiszta papirral egybekötött, vagy tudósoktól kézirati jegyzéssel ellátott mű; c) széljegyzetekkel v. kézirajzokkal stb.; d) A rézmetszetek helyén kézirajzokkal vagy miniatura rajzokkal készitett; aa) Származási könyvek, bb) Szokatlan anyagon vagy arannyal és más szinekkel nyomott egyetlen példány; cc) művészettörténetileg becses kötéssel ellátott példányok.
ELSŐ RÉSZ - Általános tanok. Könyveink beszerzése, 11. §. Könyvtárkincsek (Székely és Illés, 1899)
A könyveknek, mint már emlitettük, metszést szoktak adni, azaz a széleket bearanyozzák, vagy kék, sárga s leginkább veresre festik és viaszkolják; vagy pedig márványozzák. A jó metszés fokozza a könyv tartósságát, mivel nem engedi a port behullni a lapok közzé és a könyv széleit a világosságtól és evvel együtt az elsárgulástól is óvja.
MÁSODIK RÉSZ - Könyveink bekötése, 14. § Mire kell ügyelni a könyvek kötésénél? (Székely és Illés, 1899)
A szokás eredete egész a XVIII. század végéig vihető vissza. Ujabban az ex-librisek száma annyira felszaporodott, hogy a kik vele foglalkozni akarnak, azokat már Poulet-Malassis illusztrált művére utalhatjuk.
Az ex-libriseket jelmondattal is szokás kisérni, a mik persze összhangzásban kell, hogy álljanak a tulajdonos nézetével és a könyvtár természetével. Egy jeles francia bibliofil hiressé vált mondását emlithetjük itt fel, mely meglehetős önzetlen: „Suum et amicos”.*
–
* Magának és barátainak. (T. i. a könyv.)
MÁSODIK RÉSZ - Könyveink bekötése, 18. § Jelmondatok (Székely és Illés, 1899)
[…] a könyveket két osztályba szokás sorozni, u. m. 1. Közhasználatra szánt könyvek. 2. Olyanok, melyek ritkaságuk, drágaságuk vagy más okoknál fogva különleges bánásmódot kivánnak; az u. n. könyvtárkincsek.
ELSŐ RÉSZ - Általános tanok. Könyveink beszerzése, 6. §. Különleges kiadások (Székely és Illés, 1899)
Jó könyveket, olcsón beszerezni, sok tanultságot és nem kevés türelmet igényel. Először is kell hozzá meglehetős irodalomismeret, még pedig úgy a külföldi, mint a belföldi írók és műveik objektiv ismerete, továbbá nyelvismeret, némi könyvészeti tudás (minél alaposabb, annál jobb) tájékozódás a könyvnyomásban és előállitási költségekben, műizlés, mely egészen a könyvek bekötésére is kiterjedjen; s hozzá nem árt a nagyobb könyvkereskedések gyakori látogatása, hogy az ember folytonos kapcsolatban legyen a külvilággal.
ELSŐ RÉSZ - Általános tanok. Könyveink beszerzése, 7. §. A könyvek gyűjtéséről (Székely és Illés, 1899)
Ha csupán arra ügyelünk, hogy jó könyveket gyüjtsünk és ezzel valami praktikus célt is akarunk szolgálni, akkor helyesen járunk el. Mikor a könyvet kiállitásáért vásároljuk, ha nem visszük túlságba és szenvedélyünk kielégitésére kellő számú eszközökkel is rendelkezünk, akkor érdemeltük ki a bibliofil (könyvkedvelő) nevét; csak a könyveknek minden terv nélkül való halomra gyüjtése beteges jelenség és méltán megérdemli a bibliománia (könyvdüh) elnevezést.
ELSŐ RÉSZ - Általános tanok. Könyveink beszerzése, 7. §. A könyvek gyűjtéséről (Székely és Illés, 1899)