!

Mizsur Dániel

Könyvei 1

Mizsur Dániel: Karc

Népszerű idézetek

>!
bagie P

Egyre hangosabban mondhatod

Csontsoványra fogyasztod a várost. Elég lenne
a teher, amit nélküled is hordania kell, és
nélküled is állandó készenlétben. Visszahúzod
a kidobott hálót, hátha fennakad egy-két
vergődő emlék. Még csak tétova mozgás,
feszült figyelem. Még nem adhatsz neki nevet,
majd később, ha befejezted. Pedig csak arra várhat,
hogy tőled kapja nevét, hogy veled együtt mozogjon.
Csak te látod, hogyan veszti súlyát,
hogy szinte ugyanabban a pillanatban
vissza is szerezze azt. Lassan formálódik
a név, hangról hangra. És te bátran, egyre
hangosabban mondhatod. Egyetlen szó lesz a vége.

39. oldal

>!
lzoltán P

Hazafelé

Az utcán halad,
mindig elfelé, de úgy hiszi,
valamihez most közelebb lehet jutni.
Nyirkos leveleket verne fel a szél:
a nyár erőtlen búcsúja. Rozsdás
borostyánszőnyeg fekszik sápadt
betonfelszínre, mintha odaszögelték volna.
A barna szag is csak az
emlékeket csalja elő, ebből tudja,
nem először járhat itt.
Aztán lassan
eszébe jut a hazafelé vezető út is, a sárga
zörgésből pedig kihallani már néhány
keresett szót; miért nem emlékszem semmire,
majd tovább koptatja az évszakot, a reggeli köd
megül a felejtés árkaiban, hátha eszébe jut
egy térkép is, ami ezentúl mindig
otthon tartaná.

13. oldal

>!
lzoltán P

Mást vártál

Azt vártad, hogy a folyó majd
maga alá gyűri a várost,
hogy a szünetet tartó, tömör tér
vagy az itt megpihenő,
márvány alá rejtett föld,
amit azért taposol, hogy végre
valahol megszakadjon,
majd némi feloldozást kínál.

Nem gondoltad volna, hogy e békés
tömeg úgy ékelődik a város szorításába,
ahogyan egy test eltűnik a másik alatt:
levegőt vártál és rád nyitott tereket,
ahol végre egyedül állhatsz.

16. oldal

>!
_selene_ IP

Ezen az estén egyedül vagyok. Kövér hónapok érlelte,
állandó szükségállapot, mely ellen védekezni sem erőm,
sem lehetőségem a másvilági folyamként
zuhogó időben; hiszen a foszló ég alatt egyarcúnak tűnik
minden ember –
mindegyik egy-egy veszteglő csillag,
mely mozdulna, ha egyenarca nem kötelezné
állandó maradásra.

8. oldal, Folyam

>!
_selene_ IP

Egy áttűnés kísérlete

Mielőtt elindulok, már ismernem kell
mindazt, amit majd könnyűszerrel elhagyhatok;
tárgyak, viszonyok könnyű súlyát,
gátak, akadályok rám szabott rendszerét.

Eltalálni a megfelelő fénysáv arányait.
Megtörni egyenesük segédvonalait.
Még egyensúlyozni az utolsó nap
tompa szegélyén; megérezni az áttűnés
ismeretlen örömét.

Csak azt hallom, ami, mint gyenge ritmus,
kiesik az emlékezetemből.
A felidézés mellékterméke; mégis mi maradna
a lényeggé párolt emlék tömegéből?

10. oldal

>!
lzoltán P

A kiterített háló alatt,
a háló durva szöveteként,
veszélytelenre csiszoltam
durva vonalaim, minden mozdulat,
minden eltérítendő mondat
folyton változó alakját:
minden lehetséges kiszögellést,
amelyen fennakadhatna
egy mélyebb meder előre kiszámolt egyenese.

11. oldal