Miskolczi Miklós magyar
Katalógusnév | Miskolczi Miklós |
---|
Könyvei 22
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyarország felfedezése · Gyorsuló idő Magvető
Szerkesztései 5
Antológiák 3
Népszerű idézetek
E könyv írása közben baráti „min dolgozol?” kérdésre válaszolva azt mondtam, hogy a házasságban élők külső kapcsolatairól írok. Látva az értetlenséget, majdnem mindig hozzá kellett tenni: a félreb…ról. Így már értette mindenki.
49. oldal
Gyakran jöttek, mert a város közel feküdt egy állami protokoll vadászterülethez. Olyan közel, hogy eleinte innen toboroztak politikailag megbízható hajtókat is. Egészen addig, amíg egy arab sejk félre nem értette a tolmácsot. Történt, hogy ötös söréttel átlőtte a hajtóvá avanzsált városi NEB-elnök fülét. Védekezésében előadta, hogy mindeddig abban a hitben volt, hogy hajtóvadászaton van.
– Nyúlvadászat az, ahol nyúlra, vaddisznóvadászat az, ahol vaddisznóra, hajtóvadászat az, ahol hajtókra lőnek. Vagy rosszul tudnám? – kérdezte meglehetősen arrogáns hangon.
Elég hosszan tartott, amíg tisztázták vele, hogy ez a Magyar Népköztársaság és nem Libanon.
(Képes 7, 1989)
– Emlékszik, Miklós, eleinte víz sem volt – mondja az egyik szomszédasszony.
Persze, hogy emlékszem. Az udvar szélén az építkezésből visszamaradt budiba kellett járni. Az egész háznak. Ha meggondolom, hogy háromszázkét lakás van az épületben, s hogy a budiikról az ajtót már az első nap lelopták és eltüzelték, akkor nem tudok mást, csak derülni – huszonhárom év után. No, de akkor!
Az úr sztálinvárosi?
[…] az ötvenes évek végére hazatakarodott innen mindenki, akinek volt hová hazamennie. egyre-másra hallom, hogy ez is, az is hazaköltözött, ki Pécsre, ki Szegedre, ki Dorozsmára, ki Kunszentmiklósra. Mások meg a környéken cserélik ki falusi házra lakásukat, és elnézően mosolyognak, ha a Vasmű úton találkozunk: hát maga még nem szabadult innen?
Az úr sztálinvárosi?
Eddig senki sem vállalta átfesteni az ötvenes évek rózsaszín legendáját: megmondani, hogy a híreszteléssel ellentétben a mai Dunaújvárost elsősorban nem a hajdani zászlólengetők, nem a korabeli Magyarország társadalmi elitje: öntudatos munkások, parasztok, elkötelezett, rangos értelmiségiek népesítették be. Akik nótaszóval és zászlóval érkeztek, mihamar el is iszkoltak innen. S persze itthagyták a zászlót.
Az úr sztálinvárosi?