Misima Jukio japán

A háború különös, szentimentális érettséget fejlesztett ki bennünk. Abból a hitünkből táplálkozott, hogy életünknek huszonvalahány éves korunkban hirtelen vége szakad majd; meg sem fordult a fejünkben, hogy e pár hátralevő esztendőn túl is lehet valami. Az élet különös, illékony dolognak tetszett, mintha sós tó lenne, amiből egyszerre minden víz elpárolgott, és olyan sűrű sókoncentrátum maradt utána, hogy testünk a felszínén lebeg.

107. oldal

Az ifjúkor szellemi társai a barátok és a könyvek. A baráti társaságunk hús-vér emberekből áll és állandóan változik. Az idő múlásával életünk bizonyos szakaszaiban lelkesedéseink alábbhagynak, utat nyitva újabb barátokkal megosztott újabb rajongásoknak. Bizonyos értelemben ez a könyvekre is igaz. Természetesen vannak olyan időszakok, amikor a gyermekkorunkban ránk nagy hatást tett könyv, amelyet évekkel később előveszünk és újraolvasunk, elveszíti az emlékeinkben élő varázsát és a könyv már puszta tárgynak tűnik. Ám a barátok és a könyvek között legnagyobb különbség az, hogy míg a barátaink változnak, a könyvek nem. Még ha egy polc sarkában is porosodik ottfeledve, egy könyv kitartóan megőrzi jellegzetességeit és filozófiáját. Akár elfogadjuk, akár megtagadjuk, olvassuk-e vagy sem, a könyv iránti hozzáállásunk megváltozhat, de ez minden.

Bevezetés - A Hagakure és én 7. oldal

Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobasága, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret – csak azért, hogy szenvedjen.
(Hagakure, Második könyv)

48. oldal, Bevezetés a Hagakure szellemiségébe (Szenzár, 2006)

Egy ember értékét nem az általa birtokolt anyagi javak határozzák meg, a becsületét még kevésbé.

478. oldal Nagy Singeki-klasszikusok - A Szuzaku-Ház bukása

A gyermekkor színpad, ahol összekuszálódik tér és idő.

Már leírtam, hogy gyermekkoromban nyomasztó rosszullét környékezett, ha arra gondoltam, egyszer én is felnőtt leszek, s ahogy nőttem, különös és sajgó nyugtalanság kísérte növekedésemet.

…te is tudod, mindegy, hol tartózkodik az ember, ha az van megírva, hogy meghaljon, akkor meghal, ha nem, akkor nem. Ne tégy hiábavaló erőfeszítéseket.

453. oldal Nagy Singeki-klasszikusok A Szuzaku-ház bukása

    Misima Jukio 1970-ben nagy botrányt kavaró szertartásos hasfelmetszése előtt e szavakkal búcsúzott a földi világtól: „Az emberi élet rövid, de én szeretnék örökké élni.”

9. oldal Vihar Judit: Előszó

A rossz szándék nem képes olyan hosszú útra, mint a jó.

59. oldal

IVAKICSI Az ember saját rútsága tükrében a választottját tündöklőnek látja. Erről szól a szerelem.
KAJOKO Ezek szerint nekem is van esélyem.
IVAKICSI Miket beszél… hiszen a kedvese szemében maga a leggyönyörűbb.
KAJOKO Akkor hát a világon éppen annyi hold ragyog, ahány férfi szerelmesen tekint a kedvesére?
IVAKICSI Bizony ám, legyenek kövérek vagy soványak… akár a telihold és az újhold.

63. oldal Modern nó-drámák A néma dob