!

Misima Jukio japán

Yukio Mishima, 三島 由紀夫

1925. január 14. (Tokió) – 1970. november 25. (Tokió)

Tudástár · 5 kapcsolódó alkotó

Teljes név三島 由紀夫
NemFérfi

Képek 2

Könyvei 24

Misima Jukio: Véres naplemente
Misima Jukio: Az aranytemplom
Misima Jukio: Egy maszk vallomásai
Misima Jukio: Egy maszk vallomása
Misima Jukio: Hullámok sűrűjében
Yukio Mishima: The Sailor Who Fell from Grace with the Sea
Misima Jukio: Bevezetés a Hagakure szellemiségébe
Misima Jukio: Barátom, Hitler és Madame de Sade
Yukio Mishima: Spring Snow
Yukio Mishima: Runaway Horses

Kapcsolódó sorozatok: The Sea of Fertility Tetralogy angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nagyvilág könyvek · Szerelmes Világirodalom · Vintage Classics

Antológiák 5

Osztovits Levente (szerk.): A játszma vége II.
Louise Welsh (szerk.): Ghost
Jay Rubin (szerk.): The Penguin Book of Japanese Short Stories
Pór Judit – L. Rádi Judit – Pap Gábor (szerk.): Utak a Föld körül
Mark Mitchell (szerk.): The Penguin Book of International Gay Writing

Népszerű alkotóértékelések

>!
Hence

Misima Jukio

Kifinomult mondatok, érzékeny írói lélek, gyönyörű történetek… Azt hiszem, új kedvencet találtam.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A háború különös, szentimentális érettséget fejlesztett ki bennünk. Abból a hitünkből táplálkozott, hogy életünknek huszonvalahány éves korunkban hirtelen vége szakad majd; meg sem fordult a fejünkben, hogy e pár hátralevő esztendőn túl is lehet valami. Az élet különös, illékony dolognak tetszett, mintha sós tó lenne, amiből egyszerre minden víz elpárolgott, és olyan sűrű sókoncentrátum maradt utána, hogy testünk a felszínén lebeg.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
>!
giggs85 P

Azonban elég, ha az ember a szépséget kutatja, észrevétlen rábukkan a világ legsötétebb dolgaira. Talán így vagyunk teremtve.

52. oldal

>!
Jeffi P

Az ifjúkor szellemi társai a barátok és a könyvek. A baráti társaságunk hús-vér emberekből áll és állandóan változik. Az idő múlásával életünk bizonyos szakaszaiban lelkesedéseink alábbhagynak, utat nyitva újabb barátokkal megosztott újabb rajongásoknak. Bizonyos értelemben ez a könyvekre is igaz. Természetesen vannak olyan időszakok, amikor a gyermekkorunkban ránk nagy hatást tett könyv, amelyet évekkel később előveszünk és újraolvasunk, elveszíti az emlékeinkben élő varázsát és a könyv már puszta tárgynak tűnik. Ám a barátok és a könyvek között legnagyobb különbség az, hogy míg a barátaink változnak, a könyvek nem. Még ha egy polc sarkában is porosodik ottfeledve, egy könyv kitartóan megőrzi jellegzetességeit és filozófiáját. Akár elfogadjuk, akár megtagadjuk, olvassuk-e vagy sem, a könyv iránti hozzáállásunk megváltozhat, de ez minden.

Bevezetés - A Hagakure és én 7. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobasága, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret – csak azért, hogy szenvedjen.
(Hagakure, Második könyv)

48. oldal, Bevezetés a Hagakure szellemiségébe (Szenzár, 2006)

>!
Kkatja P

Egy ember értékét nem az általa birtokolt anyagi javak határozzák meg, a becsületét még kevésbé.

478. oldal Nagy Singeki-klasszikusok - A Szuzaku-Ház bukása

>!
lzoltán IP

     A 17. század végének japán fametszetei gyakran ábrázolják úgy a szerelmespárt, hogy szinte mindenben hasonlítanak, alig lehet megkülönböztetni a férfit a nőtől. A görög szobrászat egyetemes szépségideálja ugyanilyen hasonlóságot mutat a két nem között. Nem lehet, hogy ez az egyik titka a szerelemnek? Nem lehet, hogy a szerelem legmélyén ugyanaz az elérhetetlen vágy munkál, amely férfit és nőt egyaránt arra indít, hogy másik tükörképévé váljon? Nem lehet, hogy ez a vágy űzi őket, ami aztán ahhoz a tragikus reakcióhoz vezet, hogy a lehetetlent kísértve a másik szélsőség felé induljanak? Vagyis, mivel kölcsönös szerelmük nem érheti el a kölcsönös azonosság tökélyét, egy bizonyos elmeműködés vajon nem arra sarkallja-e őket, hogy inkább a különbségeket hangsúlyozzák – a férfi a férfiasságát, a nő a nőiességét –, és épp e lázadás révén kokettáljanak egymással? Ha pedig szert tesznek bizonyos hasonlóságra, az sajnos nem tart tovább egy tünékeny pillanatnál. Mert amint a lány egyre merészebb lesz, a fiú meg egyre félénkebb, eljön a perc, amikor az ellentétes irányba tartva kikerülik egymást, túllőnek a célon, s arra a pontra jutnak, ahol már nincs is cél.

76-77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
lzoltán IP

(…) a világ nem azért van, hogy két ember, aki szereti egymást, feltétlenül összeházasodhasson. (…)

213. oldal

>!
giggs85 P

Minél tovább hallgattam, annál világosabb lett, hogy valóban egy tizenhét éves lány játéka ez, aki tele van álmokkal, még nincs tudatában a szépségének, és ujjai még őrzik a gyermekkor emlékét. Azt kívántam, bárcsak sose érne véget a gyakorlása.

117. oldal

>!
robinson P

A gyermekkor színpad, ahol összekuszálódik tér és idő.

>!
lzoltán IP

(…) azt hallottam, a költő nevű férfifajtát folyton megcsalják a nők. (…)

99. oldal

5 hozzászólás