!

Mircea Eliade román

1907. március 13. (Bukarest, Románia) – 1986. április 22. (Chicago, Amerikai Egyesült Államok)

Tudástár · 86 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv · 1 film

NemFérfi
Életrajz

Képek 1

Könyvei 42

Mircea Eliade: A szent és a profán
Mircea Eliade: Maitreyi (román)
Mircea Eliade: A kőkorszaktól az eleusziszi misztériumokig
Mircea Eliade: Maitreyi
Mircea Eliade: Különös kalandok
Mircea Eliade: A samanizmus
Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok
Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza
Mircea Eliade: La ţigănci
Mircea Eliade: A jóga

Kapcsolódó sorozatok: Vallási hiedelmek és eszmék története · History of Religious Ideas angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kozmosz Fantasztikus Könyvek · Mérleg · Természet- és Társadalomtudományi sorozat · Osiris könyvtár - Vallástörténet · Helikon Zsebkönyvek

Antológiák 3

Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Horváth Róbert (szerk.): A tollas gárda
Adamik Lajos – Jelenczki István – Sükösd Miklós (szerk.): Mauzóleum

Róla szóló könyvek 1

Norman Manea: Bohócokról

Alkotói polc

>!
Kollográd 

Mircea Eliade 37 alkotói Bővebben

Adamik Lajos – Jelenczki István – Sükösd Miklós (szerk.): Mauzóleum
Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Andrei Pleşu: A madarak nyelve
Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert (szerk.): Tradíció MMI
Básti Ágnes – Máté-Tóth András (szerk.): Mircea Eliade egykor és ma
Horváth Andor: Tanúskodni jöttem
Horváth Róbert (szerk.): A tollas gárda
Mircea Eliade: A jóga
Mircea Eliade: A samanizmus
Mircea Eliade: A szent és a profán

Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

Szerettem a reggeleket, hajnalhasadás előtt, amikor a csend szinte örömkiáltásra késztetett, ezt a csaknem emberi lénnyé váló magányt, ezen a zöld és oly elhagyatott mezőn, amely az utazót a legszebb égbolttal várja, a legszebbel, amit életemben látni megadatott.

10. oldal

Mircea Eliade: Maitreyi Bengáli éjszaka

Kapcsolódó szócikkek: csend · magány
>!
lzoltán IP

(…) hirtelen rájöttem, hogy egyedül maradtam s egyedül fogok meghalni. Nem szomorított el a gondolat, éppen ellenkezőleg, nyugodt voltam, derűs, békében az engem körülvevő mezővel, és ha azt mondta volna valaki, hogy egy órán belül meg kell halnom, nem bántam volna. (…)

17. oldal, II. (Helikon, 2015)

Mircea Eliade: Maitreyi Bengáli éjszaka

4 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Amiről az ember nem tud beszélni, jobb arról hallgatni.

10. oldal, Előszó

>!
ppayter

A tökéletes sámánnak a jakutok szerint „komolynak, tapintatosnak kell lennie, meg kell tudnia győzni a környezetét; végképp nem szabad elbizakodottnak, rátartinak, lobbanékonynak mutatkoznia. Belső erőt kell érezni rajta, amely nem rémiszt, de amely tisztában van a saját hatalmával”. Ebben az arcképben bajosan ismerünk rá arra az epilepsziásra, akit más leírások alapján magunk elé képzeltünk…

42-43. oldal, Első fejezet: Általánosságok. A kiválasztás módszerei. Samanizmus és misztikus elhivatottság - Samanizmus és pszichopatológia

Mircea Eliade: A samanizmus Az eksztázis ősi technikái

Kapcsolódó szócikkek: sámán
3 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina IP

Így történt, hogy egy baffin eszkimó sámánt segítőszelleme (úgy tűnik, egy medve) a Holdba vitt; ott talált egy házat, melynek ajtaja egy rozmár állkapcsa volt, s szétszaggatással fenyegette a belépőt (ez a „nehéz bejutás” közismert motívuma, amelyre később még visszatérünk). Miután sikerült belépnie a házba, ott találkozott a Hold-Emberrel és a feleségével, a Nappal.

268. oldal, Az észak- és dél-amerikai samanizmus

Mircea Eliade: A samanizmus Az eksztázis ősi technikái

Kapcsolódó szócikkek: Hold · Nap
1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina IP

Ne feledjük, hogy a Föld és az Alvilág istenségeinek és hatalmainak nagy része nem szükségképpen „rossz” vagy „démoni”. Általában őshonos, sőt helyi istenmegjelenéseket képviselnek, melyek a pantheonon belül bekövetkezett módosulások következtében rangjukat vesztették. Az istenek égiekre és khthonikus-alvilágiakra törtértő kettéosztása olykor csupán kényelmes osztályozás, amely az utóbbiakra nézve nem jár semmiféle pejoratív mellékzöngével.

177. oldal, A samanizmus Közép- és Észak-Ázsiában: Égbeszállás, alvilágjárás

Mircea Eliade: A samanizmus Az eksztázis ősi technikái

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág
>!
ajikarei P

Gyakran állítják: a modern világ egyik jellegzetessége, hogy a beavatásnak nyoma veszett. Míg a hagyományos társadalmakban elsőrendű fontosságú, napjaink nyugati társadalmaiban gyakorlatilag megszűnt létezni. Igaz, a különféle keresztény hitvallások – változó mértékben – még őrzik egy beavatási misztérium jegyeit: a keresztelő alapvetően beavatási rítus; a papi hivatás beavatást is magában foglal. Ámde nem szabad elfelejtenünk, hogy a kereszténység pontosan azért győzedelmeskedett és vált egyetemes vallássá, mert elszakadt a görög és keleti misztériumok légkörétől, és a mindenki számára elérhető üdvözülés vallásának kiáltotta ki magát. Másfelől, kereszténynek nevezhetjük-e még a modern világot a maga teljességében? Ha létezik „modern ember”, hát épp annyiban létezik, amennyiben nem hajlandó a keresztény antropológiában magára ismerni. A „modern ember” eredetisége, újdonsága a hagyományos társadalmakhoz képest éppen az, hogy kizárólag történeti lénynek akarja tekinteni magát, és egy radikálisan deszakralizált világmindenségben kíván élni.

7. oldal, Bevezetés (Európa Könyvkiadó, 1999)

>!
Timár_Krisztina IP

A kovácsmesterség fontosság dolgában közvetlenül a sámáni hivatás után következik.

425. oldal, Párhuzamos mítoszok, szimbólumok és rítusok

Mircea Eliade: A samanizmus Az eksztázis ősi technikái

Kapcsolódó szócikkek: kovács · sámán
2 hozzászólás
>!
Kkatja P

     – Szeretnék öreg lenni – vágott bele hirtelen, olyan meleg, melankolikus hangon, hogy beleremegtem. – Olyan öreg, mint Robi Thakkur.
     – Ki az a Robi Thakkur? – kérdeztem érthetetlenül felkavartan.
     – Tagore. Szeretnék olyan öreg lenni, mint ő. Az öregek többet szeretnek és kevesebbet szenvednek.
    Aztán mintha elszégyellte volna a szavait, menekülni próbált. Majd megállt, fegyelmezetten, mert hiszen figyelt, és minden bizonnyal megértette, mennyire zavarban voltam ott, a lépcső korlátjának támaszkodva, nem tudván, hogy is viselkedjem vele.

44. oldal

Mircea Eliade: Maitreyi Bengáli éjszaka

Kapcsolódó szócikkek: Rabindranath Tagore
>!
Kuszma P

A modern nem vallásos ember új léthelyzetet vállal magára. Csakis a történelem alanyának és cselekvőjének tekinti magát; s megtagadja a transzcendenciát. Másként kifejezve, semmiféle emberi mivoltot nem fogad el a különböző történelmi helyzetekben felismerhető emberi berendezkedéseken kívül. Az ember önmaga alkotója, s csak abban a mértékben lehet valóban az, amennyiben deszakralizálja önmagát és a világot. A szakrális áll közte és szabadsága között. Nem képes önmagává válni, amíg teljesen meg nem fosztja magát a misztikumtól. Nem lehet önmagában szabad, amíg meg nem ölte a legutolsó istent is.
Nem feladatunk itt megtárgyalni ezt a filozófiai beállítottságot. Csak annyit szögezünk le, hogy a modern, vallástalan ember tragikus létezést vállal magára, s egzisztenciális választása nincs híján a nagyságnak. De ez a vallástalan ember a homo religiousból keletkezett; azokból a helyzetekből fejlődött ki, amelyekben ősei éltek. (…) Más szavakkal, a profán ember, akár akarja, akár nem, még mindig őrzi magában a vallásos ember viselkedésének nyomait, csakhogy ezek a nyomok meg vannak fosztva vallási jelentésüktől. Akármit tesz, örökös.

146. oldal

Mircea Eliade: A szent és a profán A vallási lényegről

8 hozzászólás