Mircea Cărtărescu román
1956. június 1. (Bukarest) –
Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Cărtărescu, Mircea |
---|---|
Nem | férfi |
@cartarescu.mircea | |
@cartarescumircea |
Képek 6
Könyvei 23
Kapcsolódó sorozatok: Káprázat · Orbitor román · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Valahol Európában L'Harmattan · Gondolat világirodalom Gondolat · Penguin Modern Classics Penguin angol
Antológiák 1
Népszerű idézetek
„Ezt hallgassátok”, mondta Jean. „Lenin meghalt, és a pokolba került. Egy idő múlva megy a Sátán az Istenhez, és azt mondja neki: »Ide figyelj, Isten, ideküldted nekem ezt a bolond Lenint, és az ördögeimmel elkezdett forradalmat csinálni, ez nem mehet tovább, szabadíts meg tőle!« Mire az Isten, hogy »Jó, hozd ide, hadd beszéljek vele.« Elviszi a Sátán Lenint az Istenhez, hogy beszéljen a fejével. Beszéltek, amit beszéltek, aztán visszamegy a Sátán, s kérdezi: »Isten, beszéltél Leninnel?« Mire az Isten: »Nem Isten, hanem Isten elvtárs, és vedd tudomásul, Isten nem is létezik.«”
246. oldal
Miután elolvastál tízezer könyvet, óhatatlanul felmerül benned egy kérdés: az életem hol volt ezalatt?
38. oldal
„Elvtársnő, hogy mondhatja, hogy nem politizál? Látom, gyereke van. Isten éltesse! Nekem is van kettő, az elvtársaknak is. Ha gyereke van, azt jelenti, hogy mégiscsak politizál, Marioara elvtársnő! Az élettel tart, az amerikai agresszorokkal szemben. Mert a gyerekeink építik majd tovább a kommunizmust, mit számít, hogy még csak kis szarosak. Ők az emberiség jövője. Azt hiszi, kétezerig marad még valami az imperialistákból? Addigra a cilinderük meg a pénzeszsákjuk is elporlad!”
157. oldal
Vannak olyan írók, akik, akár a hitehagyott férfiak a szeretőket, maguk nevelik ki az olvasóikat. Magukhoz idomítják, félretolva korábbi rutinjaikat, beidegződéseiket. És ez tényleg csak a legjobbaknak megy. Cărtărescut nem lehet úgy olvasni, ahogy Camus-t vagy Bukowskit, nem úgy húz be, ahogy Dosztojevszkij vagy Poe, egy kicsit az olvasó ellen dolgozik. Talán mert nem kínálja fel úgy, olyan természetességgel az olvasás örömét, ahogy a fentiek. Itt meg kell dolgozni a gyönyörért.
Nem sok könyvet vágtam a falhoz életem során. Kafka Kastélyát, Jelinek Zongoratanárnőjét és a Káprázatot. Volt abban a mozdulatban düh és frusztráció, tagadás és könyörgés, a cserbenhagyás fájdalma, a rám szakadó egyedüllét keserűsége. Miért nem ír úgy, hogy szeressem?
Aztán csakhamar rájöttem, hogy nem az elhajítás pillanata fontos, nem a megtagadásé. Hanem hogy újra és újra felveszem a földről. Újra és újra nekirohanok a hegynek, és szinte várom, hogy elfogyjon az erőm.
489-490. oldal (Utószó: A nyitott labirintus)
Sokszor férjeiké az utolsó szó, ám ez mindig, változatlanul a „Rendben, szívem!”
79. oldal