Mingmei Yip kínai

– Jade, ha érdeklődsz a kínai kultúra iránt, akkor tudnod kell, hogy a nyilvánosházra a kínai nyelvben több mint negyven szó van – tűzhely, a gyengédség faluja, brokádkapu, a szél és a hold birodalma…

12. oldal

– Xiang Xiang, a te vérednek pecsétje ezen a fehér gyolcson azt fogja bizonyítani, hogy én vagyok az első férfi, aki felhasítja a te dinnyédet.

122. oldal

– Mi az a Barackvirág Pavilon?
– Afféle könyvtár…
Körbenéztem, de egyetlen könyvet sem láttam, nemhogy könyvespolcokat.

22. oldal

Xiang Xiang, ne panaszkodj folyton, inkább tanulj meg hálásnak lenni.

31. oldal

– Te szerencsének nevezed ezt? – Igazgyöngy gúnyosan elmosolyodott. – Ha szerencsések lennénk mi lányok itt ebben a bordélyban, akkor mind hercegnők lennénk, és nem prostituáltak.

97. oldal

Ne feledd, nem elég elviselned a nehézségeket, de mosolyognod is kell közben, hogy senki ne lássa a keserűségnek még csak a nyomát sem az arcodon.

A felhők ismét eltűntek, és a kerek hold ragyogott az égen, és arra emlékeztetett, hogy az élet milyen törékeny, és hogy mennyire nehéz rátalálni az igaz szerelemre.

338. oldal 37. fejezet

Egy héttel később, öt nappal az én „nagy napom” előtt, Igazgyöngy behívott a szobájába, hogy néhány tanáccsal lásson el az utolsó pillanatokban, mielőtt még a felhők és eső táncára kerülne sor.

109. oldal

Felnéztem az égre, és szembetaláltam magam a holddal. A sugárzó korong rizspapíron elkenődött könnycseppre emlékeztetett. Elképzeltem, hogy mindjárt lecsurran, és kinyújtottam mindkét tenyerem, hogy felfogjam az ezüstpermetet.

252. oldal

A buddhisták azt mondják erre: xinxiti xiangyin, vagyis két szív eggyé olvad össze.