!

Mindszenty József magyar

Mindszenty Pehm József, József Mindszenty

1892. március 29. (Csehimindszent) – 1975. május 6. (Bécs)

Tudástár · 35 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Teljes névMindszenty József, eredeti nevén Pehm József
KatalógusnévMindszenty József
Nemférfi
Életrajz

Képek 1

Könyvei 14

Mindszenty József: Emlékirataim
Mindszenty József: Kommunista arcélek
Mindszenty József: Hirdettem az Igét
Mindszenty József: Akarok lenni népem lelkiismerete
Mindszenty József: Esztergom, a prímások városa
Mindszenty Pehm József: Az édesanya
Mindszenty József: Napi jegyzetek
Mindszenty József: 1956
Mindszenty József: Mindszenty-breviárium
Mindszenty József: Legyen meg a te akaratod

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Sorsok és életek

Antológiák 2

Krajsovszky Gábor (szerk.): Legyőzetve is ő győzött!
Mindszenty József: Egyházam és hazám

Róla szóló könyvek 28

Déri Péter (szerk.): Mindszenty József
Török József: Mindszenty bíboros élete
Békés Gellért (szerk.): Mindszenty József a népbíróság előtt
Mészáros István: Mindszenty
Kahler Frigyes: A főcsapás iránya: Esztergom
Török Csaba: A szent életű bíboros
Dávid Ádám – Németh Gyula: Mindszenty
Kovács Gergely: Övé a jövő!
Kahler Frigyes (szerk.): Ki volt Mindszenty József?
Mészáros István: Pannonia Sacra

Népszerű idézetek

>!

A vallásszabadságot a bolsevizmus mindenütt törvénybe iktatja. Még papi utazók is lelkendező cikkeket írnak, és az orosz gyarmatok haladó papjai is azzal próbálják magukat és behajlásukat igazolni: a Szovjetben teljes vallásszabadság van. Bizonyítják a moszkvai templomok állítólagos, általuk tapasztalt látogatásával. A nyitott templomajtó azonban magában még nem vallásszabadság, ahogy Nyugaton a nappal vagy éjszaka bezárt templomajtó sem annak a hiánya. A moszkvai nyitott templomajtón a karhatalmi is bejár ikonokat rabolni, és a titkosrendőr a híveket és a pópát lesni, káderlap anyagot gyűjteni. Nem akarják az utazók azt sem észrevenni, hogy itt egy-két templom működtetése kifele vastag propagandacélokat is szolgál, ha kevés hősi hívő lelki életét úgy-ahogy ápolhatja is ott ugyanakkor.

109. oldal

Kollográd>!

1948 után Rákosi zsidó-képet adott az országnak. Az élen egyetlen csatlós államban sincs annyi zsidó, mint itt. Berija az antiszemita kampány idején Moszkvában a magyar pártküldöttség élén álló Rákosinak mondotta:
– Hallom, Rákosi elvtárs zsidó király Magyarországon. Ez bizony nem jól van így.

205. oldal

1 hozzászólás
>!

Kereszt* {{Sztálinról}}: „A szabadság nagy vezére, a legelső és legnagyobb békeharcos. Lángeszű hadvezér. Emberóriás. Mindenkié. Sohasem szakadt el a tömegektől. Egyénisége, eszmény- és emberszolgálata, igazsága, embersége, nagyban és egészében mindenkor egybeesik a mi hitünk és tanításunk, a mi evangéliumi emberlátásunk és emberszolgálatunk legnemesebb és legkrisztusibb vonalával. A szegények és elhagyatottak atyjává lett. Megteremtette a legkeresztényibb szellemnek is megfelelő együttélést a különböző nemzetiségeknek és népeknek. A corpus Christi mysticum munkása. Az ő egyéniségében és munkájában látjuk felragyogni és fellobogni az Evangélium szellemét, a krisztusi tanítások lelkét.” – Ezt írja egy békeharcos pap.**

* A Kereszt a magyarországi katolikus békemozgalom lapja volt 1950. november 1. – 1956. augusztus 5. között. Kéthetenként jelent meg. Előbb a Katolikus Papok Országos Békebizottsága, majd a Kereszt Munkaközösség volt a kiadója.
** Kereszt, 1953. március 19., 3., 6. o.

42-43. oldal

>!

A Szovjetben már a 30-as években kíméletlenül semmisítettek meg zsidó kultúrintézményeket, velük tudósokat, írókat, újságírókat, művészeket, tanítókat. A tervszerű és általános zsidóüldözés 1948-ban kezdődött Sztálin tudtával és egyenes akaratával, irányításával, Berija látható vezetésével. Bár a Szovjet mindmáig mélyen hallgatásba burkolódzik, a New York-i zsidó világkongresszus /1958/ publikációi eléggé pontos betekintést adnak a nagy zsidóüldözésbe, amely mögött a cári korszak pogromjai és zsidóüldözései is eltörpülnek.

103. oldal

Ewila >!

E kínzásokkal telt időben többször is eszembe jutott a szentéletű Prohászka Ottokár püspök, a magyar Egyház dísze és egyik legnagyobb lángelméje, aki álmatlanságban szenvedett. Ő mondotta: Ebben az állapotban meg tudom érteni az öngyilkost is…

Creusa>!

A hit meggyengülésének a jele, ha az egyház ateista mozgalmakkal szemben a pártpolitikában semleges álláspontot foglal el, és hívei ily módon megtévesztett lelkiismeretére hagyja a döntést.

Creusa>!

Első királyunk, Szent István uralkodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvári győzelem után, amelynek 500. évfordulóját üljük, nemzeti létszámunk egyezett az akkori Angliáéval. Ám folyton szabadságharcokat kellett vívnunk. Legtöbbször a nyugati országok védelmében. Ez megakasztotta a nemzetet, s mindig újra saját erőnkből kellett felemelkedést keresnünk.

438

MissWenut>!

A világtörténelmi pápa-sornak első 32-je vértanú-halált halt; egész sor az üldözött, a számkivetett, de az igazság hirdetésével fel nem hagytak. Letörték a népvándorlás vadságát, az ököljog tobzódását, leállították a rabszolgakereskedelmet, a közelmúltban megbélyegezték az emberüldözést; XIII. Leó pápa félszázada a Rerum Novarum-ban, a társadalmi rend Arany bullájában, Magna Chartájában legfőbb tanítói tekintélyével és illetékességével meghirdette a munkástársadalom polgári méltóságát, testi, lelki és gazdasági boldogulását, jogait és kötelességeit, a tőke és munka viszonyát.

87. oldal

Mindszenty József: Hirdettem az Igét …Istenért, Egyházért, Hazáért…

Kapcsolódó szócikkek: XIII. Leó pápa
Lunemorte P>!

Mi, katolikusok, a legvallásosabb vallás hívei, az első keresztények példáját követve kell, hogy «mindnyájan, egy akarattal állhatatosak legyünk az imádságban». Ha a gonosz lélek megerősödött, nem űzhetjük ki másként, mint imádság és böjtölés által. Nemcsak asszonyi teendő ez. Az őskeresztények férfiairól állapítja ezt meg elsősorban az írás.

>!

1955-ben Nagy Imre írja:
"Ez a politika nem népi demokrácia, hanem gyilkos bonapartizmus, modern machiavellizmus, a klikk-vezetés személyes diktatúrája. A társadalmi és párterkölcs színvonala jelenleg mélyebbre süllyedt, mint a múltban bármikor. Micsoda politikai morál uralja a közéletet ott, ahol az ellenvéleményt nem csak elfojtják, de kegyetlenséggel büntetik, hallgatóit a társadalomból kiközösítik, az alkotmányban lerögzített emberi és állampolgári jogok szégyenteljes felrúgásával, ahol az uralkodó politikai irányzat elvi ellenzőit eltiltják foglalkozásuktól – az újságírót a sajtó terén való munkától, az írót az irodalmi tevékenységtől, engem nem csak a politikai tisztségektől fosztottak meg, hanem az Akadémia-tagságtól és az egyetemi tanárságtól, lehetetlenné téve a létfenntartásomat biztosító minden tevékenységet. Mi ez, ha nem a politikai morál szégyenteljes elfajulása? Elvetemült eszközök… Jellemrombolás… Morális-etikai válság. Veszedelmesen elburjánzik a hazugság, a karrierizmus, száműzve a kommunizmus, hegyében rideg embertelenség. Elveszett minden morális alap ott, ahol a pártegységet a bűntudat és bűnrészesség tartja össze… Az erkölcsi fertő mindent elönt."*

* Titkos memorandum (1956): A magyar közélet időszerű erkölcsi-etikai kérdései című fejezete.

350-351. oldal