Idézetek 51
A hír úgy rohant át a városon, mint a megpöckölt dominó után surrogva végigboruló, ezerfelé ágazó alakzat.
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
201. oldal, II. Vérarany, 8. Gerald (Könyvmolyképző, 2014)
| → |
|---|
Ne ölj, ha nem muszáj. A rövid penitencia, amelyet nem éppen szabályos gyónása után kapott, amikor először vette ember vérét, túl könnyűnek tűnt. De aztán éveket, évtizedeket töltött el a sötétben, és minden mindegy lett… ezt az egyet kivéve.
Visszalökte a billentyűzetet az asztal alá, és üres tekintettel bámulta a monitoron a csend halott EEG-vonalát.
– (..) Most mit nézel így? Igen, megöltem, nem szórakozásból, csináltam, elhiheted.
De nem ám, tette hozzá magában, látva Sullivan vékony vonallá összeszorított ajkát, de nem ám, orvos barátom, tudod, egy sikátorban találtam, megszurkálták, elvitték minden pénzét és az ékszereit, és én erre azt a fél óra életet is elvettem tőle, amit még leélhetett volna.
Megvonta a vállát. Megölte, kész. Ezen vitatkozni nem fog.
– Még élni akarok – mondta inkább, hadd lássa testvére színeváltozását.
Sullivan lehunyta a szemét.
– Menj a pokolba – mondta színtelenül. – Lehetőleg csöndben és azonnal.
Susan szó nélkül összeszedte új papírjait, kulcsait, és engedelmeskedett.
312. oldal
Senki nem válaszolt, aztán Susan sóhajtott és hátradőlt.
– Rettenetesen ostobák vagytok – legyintett. – A túl sok napsütés teszi?
304-305. oldal (Vérarany, 12. Klán)
– Mit akartok? – Barátságtalannak szánta a kérdést, de inkább kétségbeesettre sikerült. – Hagyjatok lógva. Vegyétek úgy, hogy meghaltam.
Andrea kikapta a kezéből a poharat, beleszagolt.
– Tévedtem. Nem tudom, hogy csináltad, de részeg vagy. Mi a…
– Dehogy vagyok részeg – legyintett a férfi, és visszavette a poharat. – Hülye, az vagyok. Hess, felejts el. Felejtsetek el mindketten.
– Jó, és mikor juthatsz újra eszünkbe? – kérdezte gyakorlatiasan Peter.
327. oldal, 12. fejezet - Klán