!

Mihancsik Zsófia

Könyvei 3

Mihancsik Zsófia – Friderikusz Sándor: Friderikusz – eddig
Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém
Mihancsik Zsófia: Hajrá, MTK?

Fordításai 23

Robert Merle: Libben a szoknya
Roland Barthes: A szöveg öröme
Bernard Lenteric: Lángeszű gyilkosok
Ayaan Hirsi Ali: Az engedetlen
Brigitte Aubert: Az erdei halál
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget
Stephanie Benson: Áldozatok a könyvtárban
Pierre Boileau – Thomas Narcejac: A sötétség arcai
Tristan Garcia: Browser zsinórjai
Jean-Claude Héberlé: Ray Sullivan második élete

Népszerű idézetek

>!
olvasóbarát P

Ez egyrészt a beteg ember félelme az egészségesek világától, ahol minden az egészségesekre van méretezve. Például a taxi, amelyben üvölt a rádió, és legalább tíz tonna cigarettát elszívtak már benne. Nincs beszámítva, hogy én nem vagyok abban az állapotban, hogy ezt elviseljem. De a kórházak sem arra vannak berendezkedve, hogy ott beteg emberek fekszenek. A magyar kórházak különösen nem, a magyar kórházak különösen bárdolatlanok és brutálisak. Szerencsésen – vagy szerencsétlenül- megtapasztaltam a német kórházakat is. Bizonyos határokon belül ott sem számolnak azzal, hogy beteg emberek érkeznek, kérem szépen, nem egészségesek. A világ az egészségre és a brutalitásra van fölépítve. Másrészt nem a halálra van fölépítve, hanem a túlélés mohó vágyára, az életben maradásra, én viszont a halál élményével voltam eltelve. És ez így is maradt, hosszú hónapokra, évekre így maradt.

65-66. oldal

Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém Beszélgetés Nádas Péterrel

>!
a_maya

Bár tele van a hócipőm azzal a fajta újságírással is, amely egyébből sem áll, mint mindig mindenkit leszól, megrágalmaz, hangulatot kelt, és cinikusan minősítget. Márpedig ma ez a divat. Hosszan gondolkodtam, hogy miért van ez így, mire egy nagyon tehetséges, fiatal újságíró-barátom, aki huszonkilenc éves, korosztályának elsőrangú szakembere, a következő megoldást kínálta: mindez azért van így, mert a tudás hiányát pótolni kell valamivel. Azt hiszem, igaza lehet. Cinikusnak lenni roppant egyszerű, nem kell hozzá tudni semmit, meg lehet spórolni az olvasást is, nem kell archívumokat bújni, gondolkodni, és főként nem kell kontrollálni az indulataidat és a gyűlöleteidet. Bátran hagyatkozhatsz a legrosszabb énedre. Ha ezek az újságírók, akkor én, Nagy Lajossal szólva, valami egészen más vagyok.

292. oldal

>!
BoneB

Ne legyél naiv! A soknál a több mindig jobb!

213. oldal, 7. fejezet (Alexandra, 2008)

>!
metahari

Utána aztán hónapokig ezt szajkózta az egész sajtó. A tényekre nem voltak kíváncsiak, mert azok nem voltak olyan érdekesek.

209. oldal

>!
shandy

Nem, mi az izolációból megyünk ki, nem tudunk mást tenni, mint hogy kifelé tartunk belőle. Legfeljebb az történik – és ez olyan rém, amellyel nyugodtan megfenyegetheti magát a magyar társadalom, bár olyan nagyon nem fenyegeti, az eddigi két választásból kiderült, hogy túl nagy problémát nem csinál belőle –, hogy olyan politikai szisztémát választ, amelyiknek az izoláció az istene. A fajmagyar, a keresztény, a nem tudom én mi. De nem ezeket a lejárt lemezeket fogja választani, mert látja, hogy a világ nem ilyen. Azt is látja, hogy aki a magyarságot akarja védeni, nem választhatja az izolációt, hanem nyelveket kell tanulnia, kimenni, megnézni, hogy mit tehet.

309. oldal

Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém Beszélgetés Nádas Péterrel

>!
BoneB

Apámnak ezért az egyért vagyok hálás: rám erőszakolta a könyvek tiszteletét és szeretetét. Közel hétezres a könyvtáram. Így aztán ma sem érzem magam soha magányosnak.

390. oldal, 15. fejezet (Alexandra, 2008)

>!
BoneB

Na, az ilyenektől megőrülök! A mindennapos ésszerűtlenségektől. Márpedig manapság ez osztódással szaporodik a világban.

396. oldal, 15. fejezet (Alexandra, 2008)

>!
metahari

Amikor évekkel ezelőtt ott ültem a Jay Leno-show nézőterén, mivel a felvétel kezdete előtt kicsit korábban beengedtek bennünket, mint a nézőket, végül is a konzulátus közbenjárásával „protekciósok” voltunk, szóval láthattuk a show próbájának utolsó fázisát, arra lettem figyelmes, hogy a nézőtéren ül egy pasi, akinek folyamatosan suttognak valamit a fülébe. Egy magyar srác volt a kísérőnk, tőle kérdeztem meg, ki ez az ember. Az NBC elnöke, felelte. És miért van itt? Azt válaszolta, szinte mindennap lemegy a stúdióba Jay Leno próbájára, de hetente egyszer-kétszer biztosan, ugyanis a Tonight-show az NBC öt legjövedelmezőbb műsora között van, és neki muszáj demonstrálnia, mennyire együtt van azokkal, akik sok pénzt hoznak az általa vezetett cégnek.

208. oldal

>!
shandy

Ráadásul én a szeméremmel sem tudok mit kezdeni, mert a prózában nincs meg az önreflexiónak vagy a reflexiónak ez a mélysége, nem alakult ki. Filozófiában sem teremtette meg senki, néma, üres hely. Tehát nincs olyan nyelvi közeg, amely közvetítene, nincs nyelv, amelyen diskurálni tudnánk egymással arról, hogy mi történik velünk a szerelemben. Sem abban a pillanatban, sem közvetlenül utána, sem húsz év múltán. Ezek az élményeink a nyelv előtti – vagy a nyelv utáni – terepen maradnak. Bármiféle kopernikuszi fordulathoz előbb a próza nyelvén – az összefüggő, tagolt, átlátható, értelmes beszéld nyelvén, amelyik sok tekintetben mintát ad a diszkusszióhoz, egy párbeszédhez, egy diskurzushoz – meg kéne tudnunk fogalmazni mindazt, ami ilyenkor történik meg velünk. Tehát az érzelmeket, a gondolatokat, az asszociációkat, a vágyakat, a reménységeket, illetve azt a realitást, ami szagokból, a bőr hőmérsékletéből, az izzadmányokból, a test nedvességeiből és a testből kiáradó váladékokból áll, rettenetesen sok dologból áll, a nézésből, a nézés megtagadásából, a sötétből és a világosból, az extázisból és a lassú visszaemelkedésből, egyszóval rettenetes mennyiségű dologból, ritmusokból, főleg ritmusokból, amiről nincsenek leírásaink. Ami egy írásos kultúrán belül az írás előtti vagy utáni állapotban maradt, mert egyszerűen nincs hozzá szótárunk, nincs rá alkalmas beszédünk.

94. oldal

Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém Beszélgetés Nádas Péterrel

>!
shandy

1989-ben, ugye, az történt, hogy az elaggott 1848-as eszméket fölváltotta a még aggasztóbb Szent István-i gondolat, amivel nagyon messzire nem lehet jutni.

306. oldal

Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém Beszélgetés Nádas Péterrel