!

Mihail Solohov orosz szovjet

М. А. Шолохов

1905. május 24. (Vjosenszkaja, Oroszország) – 1984. február 21. (Vjosenszkaja, Oroszország)

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 4 film

Teljes névMihail Alekszandrovics Solohov
KatalógusnévSolohov, Mihail

Képek 4

Könyvei 12

Mihail Solohov: Emberi sors
Mihail Solohov: Csendes Don
Mihail Solohov: Feltört ugar
Mihail Solohov: Új barázdát szánt az eke
Mihail Solohov: Doni mesék
Mihail Solohov: Azúrkék puszta
Mihail Solohov: Emberi sors / Idegen vér
Mihail Solohov: A hazáért harcoltak / Emberi sors
Mihail Solohov: A hazáért harcoltak
Mihail Solohov: Idegen vér

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Európa Zsebkönyvek Európa · Rakéta Regénytár Magvető · Horizont könyvek Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Helikon klasszikusok Magyar Helikon · A Szovjet Irodalom Könyvtára Európa · Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára Metropolis Media · Fiatalok Könyvtára Kozmosz Könyvek · Fárosz · A győzelem könyvtára · Helikon Kiskönyvtár Helikon

Antológiák 18

Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II.
Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Gereben Ágnes (szerk.): Nagy tüzek
Árvai János (szerk.): Emberi sors
Sebes Katalin (szerk.): Mihaszna Eduárd
Nikodémusz Elli (szerk.): Téli tölgy
Wessely László (szerk.): Mai orosz elbeszélők
Kosaras István – V. Juhász Mária – Székely Tiborné (szerk.): Orosz-szovjet irodalom

Róla szóló könyvek 1

Török Endre: Átragyogás

Kiemelt alkotóértékelések

csillagka>!

Mihail Solohov

Valamit nagyon tudott :) a Csendes Don mestermű most hogy az övé vagyis az ő agyából pattant vagy valakinél találta és közreadta ez részletkérdés. Tény nem veszett el és az a fontos.
Realista író, nem kertel és ezért néha elég gyomorforgató.


Népszerű idézetek

eme>!

Olthatatlan asszonyi bánattal áztatva tekerődött lefelé a napok fonala az idő guzsalyáról.

211. oldal, I. kötet

Kapcsolódó szócikkek: idő
10 hozzászólás
Noro P>!

– Ments meg, Uram, a barátainktól, az ellenségeinkkel majd magunk is elbánunk.

Ötödik rész 2. (II. kötet 196.o)

1 hozzászólás
SteelCurtain>!

– Veled tovább nincs is beszélnivalóm. Ha fáj, ha nehéz, jajgass meg ríjál, az asszony könnye mindig enyhít a bánaton. De én most nem tudlak megvigasztalni. Úgy összekentem magam embervérrel, hogy már senki iránt sem maradt szánalom bennem. Még a gyermekeket se sajnálom, magammal pedig cseppet se törődök. A háború énbelőlem mindent kiszipolyozott. Még magam is iszonyodok magamtul. Nézz a lelkembe, nincs ott egyéb, csak feketeség, mint a kiapadt kútba.

2. kötet, 259. oldal

4 hozzászólás
Kuszma>!

Én meg azt feleltem neki: „Tudod te, hogy az októberi forradalom idején én is ott voltam, amikor elfoglaltuk a Kremlet a junkerektől?!” – „Tudom.” – „Tudod, hogy az ostromkor egy junkergolyó fúródott a húgyhólyagomba, és máig is ott görög ide-oda, mint egy libatojás?” – „Tudom – mondja –, és nagyon, de nagyon tisztelem a golyódat, amelyik a hólyagodban van.”

99. oldal - A Doni Élelmezési Bizottságról és Ptyicin elvtársnak, a Doni Élelmezési Bizottság helyettes biztosának kalandjairól

1 hozzászólás
eme>!

Ha az ember elgondolkozik a rendszerrül, akkor mán – ellenforradalmár?

II. 4o6. o.

pannik>!

Csak az győz, aki tudja, miért harcol, és szilárdan hisz is az ügyben. Olyan régi ez az igazság, mint maga a világ.

85. oldal, IV. kötet (Európa, 1974)

Kapcsolódó szócikkek: győztes
SteelCurtain>!

Igaz, hogy az olyan embereket, mint a fiatal Lisztnyickij vagy a mi Kosevojunk, mindig irigyeltem… Ezek előtt elejétűl fogva minden világos vót. Énelőttem pedig még most sem világos semmi. Mind a kettőjüknek megvót a maga egyenes útja, a maga célja, én meg a legkacskaringósabb ösvényeken járok tizenhét óta, de ott is úgy dülöngélek, akár a részeg… A fehéreket faképnél hagytam, a vereseket nem tudtam szívvel-lélekkel pártolni, szóval úgy úszkálok középütt, mint tehéngané a lékben…

2. kötet, 690. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cél
Norpois>!

A hantot a fű, a fájdalmat meg az idő növi be. A szél elsimítja az eltávozottak nyomát, az idő meg elsimítja a szívfacsaró fájdalmat, és azok emlékét, akiket nem győztek és nem is győznek hazavárni a szeretteik, mert rövid az emberi élet, és úgy rendelte a sors mindnyájunknak, hogy ne sok füvet tapossunk le ezen a világon…

Kapcsolódó szócikkek: gyász
SteelCurtain>!

– Hajtsd fel, az Isten áldjon meg, az utolsó cseppig. Ha tudsz őszintén beszélni, akkor tudjál őszintén inni is! Mert huncut az, aki nem issza ki mind. Mintha kést forgatnának a szívembe, ha látom, hogy valaki italt hagy a pohárba.

2. kötet, 676. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ivás
lalalac>!

[…] Vertek azért, mert orosz vagy, vertek azért, mert még látod a napvilágot, meg azért mert dolgozol rájuk, a bitangokra. Vertek azért is, mert nem úgy nézel, nem úgy lépsz, nem úgy térülsz-fordulsz, ahogy kell… És vertek csupáncsak azért, hogy egyszer végképp agyonverjenek, hogy megfulladj tulajdon véredtől, és megdögölj ütéseik alatt. Úgy látszik, nem jutott mindőnknek gázkamra Németországban.

145-146. oldal