!

Mihail Siskin orosz

1961. január 18. (Moszkva) –

KatalógusnévSiskin, Mihail

Könyvei 1

Mihail Siskin: Levélregény

Népszerű idézetek

Kuszma>!

– Nos, fiacskám, amikor olyan idős voltam, mint te –, egyszer csak rájöttem mindenre. Aztán egész életemben azt próbáltam megfejteni, mire jöttem rá akkor.

54. oldal

Kuszma>!

Néró nem művész, viszont minden művész Néró.

113. oldal

ppeva P>!

A rendelőintézet teraszáról ortopéd cipőt viselő nő sántít lefelé, minden lépésnél kifordul a lába. Könyvtáros, nem kedveli az olvasókat, mert könyvet vesznek ki, s összemaszatolt salátát hoznak vissza, hulló lapokkal. Bosszúból ceruzával odaírja a krimik első oldalára, hogy ki a gyilkos.

320. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtáros
2 hozzászólás
Boglárka_Madar>!

Arra gondoltam, milyen különös, hogy ha a macskákat sajnáljuk, akkor segítünk megrövidíteni a szenvedésüket, míg ha az embereket sajnáljuk, mindent elkövetünk, hogy meghosszabbítsuk kínjaikat.

303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: betegség · rák
ppeva P>!

Lépdelt az utcán, s nem tudta, hogy az élet rövidebb a szoknyájánál.

254. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
1 hozzászólás
Lana_>!

Kislányként órákon át bámultam mereven a tükröt. Szemtől szembe. Miért ez az arcom? Miért ez a szemem? Miért ez a testem?
Mi van, ha ez mégsem én vagyok? Ez nem az én szemem, nem az én arcom, nem az én testem.
Mi van, ha én, ezzel a szempárral, arccal s eltűnő testemmel csak egy öregasszony emléke vagyok, azé, akivé valamikor leszek?

25. oldal

Kuszma>!

A városban a szövetséges katonák fékezhetetlenül és mohón fosztogatnak. Mindent elvisznek. Egy angol katonát, Baileyt nevezték ki városparancsnoknak. Hogy megállítsa a rablást, nyomban nyilvánosan főbe lövetett egy angol katonát – egy szipojt. A mi parancsnokságunk sem akart szégyenben maradni és megparancsolták, lőjenek főbe két oroszt. Az először kezük ügyébe kerülőket kapták el és lőtték főbe. Fukuszima tábornok, mihelyt tudomást szerzett erről, három japánt végeztetett ki.
Kitöltöttem a két katona papírjait. Vaszilij Alekszandrovics Zimin és Alekszandr Mihajlovics Loktyev. Az egyik húszéves, a másik huszonegy. Három nappal ezelőtt töltötte be.
Láttam, ahogy a kivégzőosztag drága selyemkendővel tisztította a puskáit. Egyáltalán semmit sem értek.

313. oldal

shannaro_head>!

Szüleim között botrányok törtek ki, mintha nem tudták volna, hogy a gonosz szavakat nem vonhatod vissza, nem felejtheted el. Nem tudták, hogy általában teljes gőzzel szidjuk egymást, de csak tessék-lássék békülünk, ezért minden alkalommal leszelünk egy darabot a szeretetből, az egyre kevesebb lesz. Vagy tudták, csak képtelenek voltak tenni ellene.

60. oldal

Lana_>!

Írni, fiacskám, nem olvashatóan, hanem őszintén kell! Világos?

53. oldal

ppeva P>!

– Anya meghalt.
Borzasztó volt az egész. A koszorú, a szalagok, a koporsó. Mozdulatlan teste, amelyből egykor a világra jöttem. Valaha benne voltam, sehol másutt. Most ő van bennem. S többé ő sincs sehol másutt.

305. oldal