!

Mihail Jurjevics Lermontov orosz

Михаил Юрьевич Лермонтов, Mikhail Iurevich Lermontov

1814. október 15. (Moszkva) – 1841. július 27. (Pjatyigorszk, Oroszország)

Teljes névМихаил Юрьевич Лермонтов
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Mihail_Jurjevics_Lermontov
Életrajz

Könyvei 14

Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse
Mihail Jurjevics Lermontov: A démon
Mihail Jurjevics Lermontov: Mihail Lermontov versei
Mihail Jurjevics Lermontov: Izmail bég / A cserkesz fiú / A Démon
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott versei
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei
Mihail Jurjevics Lermontov: Válogatott költemények
Михаил Юрьевич Лермонтов: Герой нашего времени
Михаил Юрьевич Лермонтов: Тамань
Mikhail Iurevich Lermontov: A Hero of Our Time

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Lyra Mundi, Orosz Remekírók, Populart Füzetek, A világirodalom gyöngyszemei, Klasszikus Regénytár (kék), Révai-féle salon-könyvtár, Szerző válogatott művei, Klasszikus Regénytár (piros), Magyar Helikon minikönyvek

Antológiák 9

Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Vas István (szerk.): Vallomás
Az orosz dráma klasszikusai 1-2.
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Képes Géza (szerk.): A szabadság magvetői
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Kemény Ferenc: Tengertől tengerig
Gábor Andor (szerk.): Mirèio / Roland-ének és kisebb műfordítások I-II.
Trócsányi Zoltán (szerk.): Az orosz irodalom kincsesháza

Róla szóló könyvek 4

Visszarion Belinszkij: Puskinról, Lermontovról, Gogolról
M. Muratov – L. I. Tyimofejev: Az orosz irodalom klasszikusai
Török Endre: Átragyogás
Vjacseszlav Ivanov: Lermontov

Népszerű idézetek

>!
szigiri

Elkezdtem olvasni, tanulni, de a tudományt is meguntam; láttam, hogy egyáltalában nem függ tőle sem a hírnév, sem a boldogság, mert a legboldogabb emberek tudatlanok, a hírnév pedig szerencse dolga, s eléréséhez csak ügyesnek kell lenni. S akkor rám telepedett az unalom…

3 hozzászólás
>!
Chöpp 

… mikor beléptem az életbe, gondolatban már átéltem, s unalmat, undort éreztem, mint az, aki elolvassa egy régóta ismert könyv rossz utánzatát.

>!
Boglarina

    Azóta, hogy a költők írnak és a nők olvasnak (fogadják mély hálánkat ezért), annyiszor nevezték őket angyaloknak, hogy lelki naivságukban komolyan elhitték, amit a bók mondott, s elfelejtették, hogy ugyanazok a költők Nerót jó pénzért félistennek nevezték…

Kapcsolódó szócikkek: Nero
>!
szigiri

– Ugye, a franciák hozták divatba az unatkozást?
– Nem ők, az angolok.
– Ahá, hát ez az! – felelte. – Hiszen azok mindig notórius részegeskedők voltak!

>!
Chöpp 

Velem született az ellentmondás szenvedélye; az egész életem: láncolata a szomorú és sikertelen ellenvetéseknek, melyekkel a szívnek vagy az értelemnek ellentmondtam.

>!
Ákos_Tóth I

Bevallom, idegenkedem minden vaktól, félszeműtől, sükettől, némától, kezetlen, lábatlan csonkabonkától, púpostól s más nyomoréktól. Megfigyeltem, hogy mindig van valami összefüggés az ember külső alkata s a lelke között, mintha egyik testrész elvesztésével a lélek is veszítene valamilyen érzést.
Elkezdtem hát a vak arcát nézni, de mit olvashatnánk le egy olyan arcról, melynek szeme nincsen?… Önkéntelen szánalommal néztem rá sokáig, de akkor hirtelen alig észrevehető mosoly futott át keskeny ajkán, s ez, magam sem tudom, miért, igen kellemetlenül hatott rám. Egyszerre felvillant bennem a gyanú, hogy ez a vak nem is olyan vak, amilyennek látszik; hiába próbáltam meggyőzni magam, hogy hályogot utánozni lehetetlen, meg aztán miért is tenné? No de én már ilyen vagyok. Gyakran hajlok előítéletekre…

89. oldal (Új Magyar, 1956)

>!
chibizso

Szomorú egy ifjút látni, mikor legszebb reményeit és álmait elveszíti, mikor félrehúzzák előtte a rózsaszín fátylat, amelyen át az emberi tetteket és érzéseket nézte, bár lehet reá reménye, hogy majd új tévedésekkel váltja fel a régieket, újakkal, amelyek éppen olyan elmúlóak, de éppen olyan édesek, mint azok voltak… De mivel váltsa fel Makszim Makszimics az ő életkorában? Ha akarja, ha nem: kérgesedik a szív, bezárul a lélek…

52-53. oldal

>!
jevus

… az élet nem éri meg, hogy annyit nyugtalankodjunk miatta…