Miguel Delibes spanyol

Nem sokkal virradat után Nini megjelent a barlang ajtajában, és a tanácskozásra gyülekező varjak felhőjét kémlelte.

(első mondat)

– És az iskola? Miért nem jársz iskolába?
– Minek?
– Micsoda kérdés! Hogy tanulj.
– Az iskolába tanulni jár az ember?

73. oldal

Kasztíliában ez már csak így járja: kilenc hónap pokoli hideg tél, három hónap pokoli meleg nyár.

84. oldal

    Él entró sonriente, triunfal, levantando el chupa-chups por encima de su cabeza. Reparó, de pronto, en el vientre abombado, liso, de su hermana y dijo:
    — Cris no tiene pito, ¿verdad, mamá?
    — No —respondió Mamá evasivamente.
    — ¿Y tú? ¿Tienes tú pito, mamá?
    —Tampoco; eso sólo lo tienen los niños.
    A Quico se le redondearon los ojos azules y exclamó:
    — Entonces, papá ¿tampoco tiene pito?

91-92. oldal

– Ha a tervek gabonát teremnének, mostanra már nem lenne hely a magtárakban.

33. oldal

Nagycsutak, a juhász és Kiscsutak, a csordás is don Anterónál dolgozott, mindkettő Öregcsutak fia, akit don Eustasio de la Piedra professzor nevezett el így, s aki élő bizonyítékául szolgált annak, hogy az ember a majomtól származik. Öregcsutaknak kettővel több farkcsigolyája volt, mintha csonkolt farka volna hátul, testét sűrű, fekete szőrzet borította, s ha két lábon állva elfáradt, könnyűszerrel tudott a kezén is járni.

14. oldal

Aztán amikor elmúlt, Kiscsutak elment don Zósimóhoz, a behemót plébánoshoz, és megkérdezte tőle: – Plébános úr, a kereszt nem azt mutatja, hogy valaki keresztény? – De bizony azt – válaszolta a plébános. – És Krisztus nem azt mondta: szeressétek egymást? – toldotta meg Kiscsutak. – De bizony azt – válaszolta a plébános. Erre Kiscsutak alig észrevehetően bólintott. Így folytatta: – Akkor az az ember, aki keresztet viselt a mellén, miért ölte meg apámat? […] – Idehallgass – szólalt meg végül –, Paco Merino, az unokabátyám, Ronalda papja volt, odaát, egészen tegnapelőttig. És tudod, ma már miért nem az? – Nem – felelte Kiscsutak. – Hát jól figyelj – folytatta a plébános –: fölhúzták egy póznára, zsilettpengével lenyiszatolták a férfiasságát, és a szeme láttára a macskák elé vetették. Mit szólsz hozzá? – Kiscsutak bólogatott, mégis azt mondta: – Azok odaát nem keresztények voltak, plébános úr.

15-16. oldal

– Nézd, Kiscsutak, mikor két testvérnek, akár keresztények, akár nem, hályog száll a szemére, azok ádázabbul egymásnak esnek, mint két idegen.

16. oldal

– Halálunk után megesznek bennünket a férgek. Nem számít, fiam. Én már olyan öreg vagyok, hogy a férgeknek nem volt türelmük megvárni.

66. oldal

– Nini – fordult hozzá akkor –, a nőstények nem havonta fialnak?
– De igen, doña Resu.
– Akkor mi van az enyémmel? Már hatszor befedezték, mégsem akar fialni.
Nini nem felelt, kinyitotta a nyúlketrecet, és tűnődő arccal vizsgálgatta a nyulakat. Kisvártatva visszacsukta a ketrec ajtaját, fölegyenesedett, aztán komoly arccal kijelentette:
– Doña Resu, mind a kettő bak.

71. oldal