Miguel de Cervantes spanyol
← Miguel de Cervantes Saavedra
1547. szeptember 19. (Alcalá de Henares) – 1616. április 22. (Madrid)
Teljes név | Miguel de Cervantes Saavedra |
---|---|
Katalógusnév | Cervantes, Miguel de |
Nem | férfi |
@MigueldeCervantesAuthor | |
Életrajz |
Könyvei 37
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Populart Füzetek Interpopulart · Európa Diákkönyvtár Európa · Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai · Az én könyvtáram Móra · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Helikon klasszikusok Magyar Helikon · Mókus Könyvek Móra · Klasszikus mesterek Révai · Monumenta Literarum Kner · Olvass velünk! Napraforgó · Iskolai könyvtár - Magyar olvasmányok tára Athenaeum · Uj könyvtár · Írástudók · Kisfaludy-társaság - Külföldi regénytár · Külföldi regénytár Kisfaludy-Társaság · Európa Diákkönyvtár Európa · A világirodalom klasszikusai Európa · Macmillan Collector's Library Macmillan angol · Vintage Classics Vintage · Kentaur könyvek Noran · Penguin Readers – Active Reading – Level 2 angol
Antológiák 21
Róla szóló könyvek 10
Népszerű idézetek
Itt nyugszik Don Quijote de la Mancha,
vitéz, kóbor lovag volt ő, míg élt.
Mellette nyugszik jó dárdája, pajzsa,
kegyelmet soha, senkitől se kért.
Az elmúlás se győzött e vitézen,
mert híre messzi századokra száll…
Igaz, hóbortos volt ő életében,
de végül bölccsé tette a halál.
Hóbortos volt, akár mindannyian,
kik többre s jobbra vágyunk itt e földön,
s halálunkig nem hagyjuk annyiban.
Legyen testének könnyű lent e börtön,
e sír! a szép erdők, mezők helyett.
Gondoljunk rá e néma hant felett!
Lovagunk annyira belegabalyodott az olvasásba, hogy reggeltől estig, estétől reggelig mindig csak olvasott, s így a kevés alvás és sok olvasás úgy kiszárította agyvelejét, hogy végre elvesztette józan ítéletét.
Első rész, Első fejezet, 18. oldal (Európa, 1966)
[…] így teljesült be rajtok is a közmondás: a gonoszok helyett gyakran az igazaknak kell szenvedniök.
54. oldal, Első rész, Hetedik fejezet(Európa, 1997)
– Tudom, ki vagyok – válaszolta Don Quijote –, de tudom azt is, hogy nemcsak az lehetek, akinek magamat mondottam, hanem azonkívül még Franciaország tizenkét legnagyobb hőse és egyben a kilenc legnagyobb lovag is lehetek, mert mindazon hőstetteket, melyeket ezek együttvéve végrehajtottak, az én tetteim messze felülmúlják majd!
Falujában híres volt arról, hogy üres óráiban – s üres órái ugyancsak gyakran akadtak – rendíthetetlen hősökről írt lovagregényeket olvasott. Sokszor már a szeme fájt, a feje zúgott, de mégse hagyta abba az olvasást. Lassan még a vadászatot is elhanyagolta, kis gazdasága ügyeit sem intézte. Annyira belehabarodott az olvasásba, hogy eladogatta holdanként még a szántóföldjeit is az olvasni való lovagregények kedvéért. Teljesen a regényekben szereplő lovagok helyébe képzelte magát. Két barátjával, a falu papjával és a falu borbélyával az egyes lovagok kiválóságait vitatta meg, reggeltől estig és estétől reggelig olvasott, s a kevés alvás és a sok olvasás eredménye az lett, hogy józan ítélőképességét teljesen elvesztette már. Bűvölésekről, párbajokról, csatákról, kihívásokról, sebekről, szerelmekről, harci jó szerencséről s lovagi balsorsról álmodozott.