!

Miguel Ángel Asturias guatemalai

1899. október 19. (Guatemalaváros, Guatemala) – 1974. június 9. (Madrid, Spanyolország)

Tudástár · 14 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévAsturias, Miguel Ángel
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 13

Miguel Ángel Asturias: A Kincses úrfi
Miguel Ángel Asturias: Elnök úr
Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély
Miguel Ángel Asturias: Elbeszélések
Miguel Ángel Asturias: Forgószél
Miguel Ángel Asturias: A zöld pápa
Miguel Ángel Asturias – Pablo Neruda: Megkóstoltuk Magyarországot
Miguel Ángel Asturias: Leyendas De Guatemala (Easy Readers)
Miguel Ángel Asturias: El papa verde
Miguel Ángel Asturias: El Señor Presidente

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Magvető Világkönyvtár Magvető · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára Metropolis Media

Antológiák 10

Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Székács Vera (szerk.): Huszadik századi latin-amerikai novellák
Csuday Csaba (szerk.): A folyó harmadik partja
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II.
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Dél Keresztje
Benyhe János (szerk.): Latin-amerikai elbeszélők
Scholz László (szerk.): Ariel és Kalibán
Naschitz Frigyes (szerk.): Öt világrész költészetéből

Népszerű idézetek

Amethyst >!

Először is az eszünket kell használnunk, és másodszor meg harmadszor is az eszünket kell használnunk.

112. oldal

1 hozzászólás
Rawalpindi>!

A vonások gyakran többet árulnak el, mint a szavak.

89. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1971

csillagka>!

Létezik-e kívánatosabb mennyország a szenvedő számára, mint fájdalmának enyhülése?

50

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

– Be könnyű is az élet, mikor bennünk az ég, s be nehéz, amikor odakint hagyjuk az eget, s bensőnket elfoglalja a világ!

101. oldal

csillagka>!

Két markomban fogtam fel az árnyékot, mely az ember szempillájáról pereg, hogy dúsítsa az éjszakát, de immár nincs többé kezem, s az embereknek nincs többé pillája, melyről apránként összegyűjteném a sötétet és az álmot.

98

Biedermann_Izabella>!

Nem akadt halász, aki ki merte volna mondani: meghalt. Eltűnt. S innen a félelem.Aki eltűnik, még visszatérhet. Azok, akik eltűnnek, egy időre elillannak házukból, a dolgokból, a környezetükből, barátaik közül, az elárvult tükrökből. Számon tartják őket, hiszen visszatérhetnek, ez a lehetőség, ha a testük távol van is, mindenben jelenvalóként ott tartja őket. Nincsenek ott, és mégis ott vannak. Nincsenek és vannak, mert nem kívülállók azok számára, akik velük együtt éltek, és ott maradtak. Jelenlétük űr, alakjukra vágott lyuk a kortársak között.

27. oldal

Agatha_Emrys>!

– Na, nézd csak, ki beszél a nőtlenségről! – csattant fel Tocho. – Mert te, Félix, nemcsak hogy agglegény vagy, de idestova egyéb örökösöd sincs, csak a húgod, Trinis, és ha mindketten meghaltok, az államra száll az örökség, mert nem marad több Gago. Mit számít hát neked, ha el is vesznek tőled egy pár darabka földet? Mért nem hagyod, hogy amit te úgyse művelsz meg, hadd műveljék meg mások?
– Mert nem, mert az enyém…
– Mire jó a megműveletlen föld…
– Nem számít; az enyém, én megműveletlen vagyok ; jussom van rá, hogy mindenre kiterjesszem a műveletlenségem, ami az enyém…

179. oldal

Arianrhod P>!

– Uraságod az átkelési bárcát a másik hajón hagyta?
– Nem biztosítottam, ezerötszáz éve épült, s abban egyetérthetünk, hogy egy liturgikus himnuszgyűjteményen utazni meglehetősen kockázatos. A liturgia könnyen szétázik, mint egy kockacukor.

Rawalpindi>!

Nyitott kapun bemenni nem vétek!

75. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1971