!

Michel Houellebecq francia

1958. február 26. –

Teljes névMichel Thomas
NemFérfi
Honlaphttp://www.houellebecq.info/
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Michel_Houellebecq

Képek 5

Könyvei 22

Michel Houellebecq: Behódolás
Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Michel Houellebecq: A térkép és a táj
Michel Houellebecq: A csúcson
Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége
Michel Houellebecq: Lanzarote
Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése
Michel Houellebecq: Atomised
Michel Houellebecq: Soumission
Michel Houellebecq: La possibilité d'une île

Népszerű alkotóértékelések

>!
Morpheus

Michel Houellebecq

Ez az író megöl, belenyomja az arcomat a sz.rba, iszonyúan depresszív. Ha néhány hónappal ezelőtt kerülnek a könyvei a kezembe, öngyilkos késztetéseim lettek volna tőle. Így is nagyon meggyötört. :)
Méltó helye van a képzeletbeli polcomon Pelevin és Palahniuk mellett.
Most látom csak, hogy Lovecraftról is írt könyvet, akit szintén szeretek és nagyra becsülök! Ilyen nincs, komolyan.

>!
Hollócska

Michel Houellebecq

A mai világirodalom egyik legérdekesebb, legprovokatívabb alkotójának tartom.

Magyarországon kevéssé közismert, de költőként is remek. Horváth Viktor műfordításait azért másolom ide, mert a szerző művészetének tematikus jegyeit, jellegzetes hangját is összefoglalja.

A testem egy vörös cérnával varrt ruha

A testem egy vörös cérnával varrt ruha;
a szoba vaksötét, csak a szemem dereng,
felkelni nem merek, és érzek idebent
valamit, ami lágy, mozgó, gonosz, puha.

Régóta gyűlölöm ezt a húst, ami él
itt a csontjaimon; ahogy a zsír bevonja,
s ez a nyirkos szivacs rándul a fájdalomra,
és a szervet, amely lent feláll és kemény.

Gyűlöllek, Jézus, és a testünket veled;
a szeretet kihűl, elsiklanak az évek,
és minden eltűnik, semmi újjá nem éled;
élni nincs kedvem, a haláltól rettegek.

Békétlenül

Egy fasz volt az apám, magányos, hülye barbár;
kudarctól részegen ült a tévé előtt
bizarr terveivel, és ha berogytak, annál
boldogabb volt velük; abban gyönyörködött.

Többnyire üldözött, patkányként bánt velem,
a puszta gondolat kivitte az agyát,
hogy a fia vagyok, és nem viselte el,
hogy ha megdöglik ő, én még élek tovább.

A tavasz vitte el, nyögve és döbbenetben,
szemében végtelen nagy düh volt és utálat,
percenként szidta és sértegette anyámat,
szidta az áprilist, és vihogott a szexen.

Mikor agonizált, a végső pont előtt
megkönnyebbült kicsit. Akkor felszabadultan
még elmosolyodott: „ úszom saját hugyomban”,
és egy hörgés után a jobblétbe szökött.

Bejártam Velencét az este

Bejártam Velencét az este;
a város a nyomod kereste.
Feleségül akartalak
arany oszlopsorok alatt.

Az érkezést válás kíséri;
az ember gyorsan akar élni;
egyre nehezebb mindenem,
nincs semmi, csak a szerelem.

Félek ezektől a színjózan emberektől

Félek ezektől a színjózan emberektől;
mért veszik tőlem el az amfetaminom?
a leghűségesebb, az utolsó barátnőm;
ez maradt életen, testen – romhalmazon.

Az orvosok sötét, gennyes kis hólyagok;
a közhelyeivel gyötör a sok köcsög;
kérdés, túl-éljek-e, vagy a normák között;
a célom nem ez az élet; beleszarok.

Izzadtan ébredek; kiáltok felijedve,
ez hamar véget ér, de addig rossz nagyon,
és bekaphatja az egész társadalom;

egyedül vagyok, és Kantot olvasok este,
átélem a napom – ez igazán sebészi;
szart; a kezdetbe kell valahogy visszatérni.

Fordította Horváth Viktor

3 hozzászólás
>!
Gregorius

Michel Houellebecq

Nagyon szeretem azokat az írókat, akik nem menekülnek el a saját koruk elől.

>!
clive

Michel Houellebecq

Zseniális író.

Remélem egyszer nálunk is megjelenik a H.P. Lovecraftról írt munkája: Rester vivant, methode

>!
Bandus78

Michel Houellebecq

Szerintem nagyon is jól látja/láttatja azt a világot, amiben élünk…én tudok vele azonosulni…nagy kedvencem…


Népszerű idézetek

>!
szigiri

Egy éve halt meg az apám. Nem hiszek az elméletben, mely szerint az ember akkor nő fel igazán, amikor a szülei meghalnak; az ember sohasem nő fel igazán.

(első mondat)

>!
Ciccnyog ISMP

A depresszióban az a tragikus, hogy lehetetlenné tesz minden szexuális tevékenységet, holott kizárólag a szex képes lenyugtatni a kegyetlen szorongást, a depresszió kísérő tünetét.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · szex
17 hozzászólás
>!
Morpheus

Az élet ötven éves korban kezdődik, ez igaz; csak az a baj, hogy negyven éves korban véget ér.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 40. születésnap / negyven éves
1 hozzászólás
>!
mohapapa I

A viszonzatlan szerelem elállíthatatlan vérzés.

303. oldal

>!
mohapapa I

Élete első szakaszában az ember csak akkor ébred rá a boldogságra, amikor már elveszítette. Utána eljön a második kor, amelyben az ember már abban a pillanatban, amikor kezdi megélni a boldogságot, tudja, hogy előbb-utóbb el fogja veszíteni. Amikor Szépséggel találkoztam, megértettem, hogy én már a második korban járok, és egyben azt is, hogy még nem értem el a harmadik korba, az igazi öregség korába, ahol a boldogság elveszítésének tudata abban is megakadályoz minket, hogy megéljük.

165. oldal

7 hozzászólás
>!
robinson P

Ám csak az irodalom adhatja meg azt az érzést, hogy kapcsolatba léptünk egy ember szellemével, a szellem egészével, nagyságával és gyöngeségével, korlátaival, kicsinyességével, fixa ideáival, hiedelmeivel együtt: mindazzal, ami megindítja, érdekli, felizgatja vagy undorral tölti el.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irodalom · kapcsolat
>!
encsy_eszter

Ha az embernek nincs olvasnivalója, meg kell elégednie az élettel, és ez néha kockázattal jár.

Kapcsolódó szócikkek: élet · kockázat · olvasás
>!
Kuszma P

Az emberi kapcsolatok fokozatos leépülése óhatatlanul is felvet néhány kérdést, ami a regényírást illeti. Mert mégis, miért vágnánk bele azoknak a heves, sok éven át tomboló érzéseknek a leírásába, amelyek több generációra is kifejthetik a hatásukat? Igencsak messze kerültünk az Üvöltő szelektől, ez a legkevesebb, amit mondhatok. A regényforma nem arra született, hogy a közömbösséget vagy a semmit írja le. Egy laposabb, tömörebb, komorabb regénynyelvezetet kellene kifejleszteni.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Emily Brontë: Üvöltő szelek
4 hozzászólás
>!
n P

…létezik az a pillanat, amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság, ez a pillanat eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig, de csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elő, és ha az ember később vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz, az egyszerűen lehetetlen, nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak, marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna, de egyszerűen méltatlannak bizonyultunk az adományra.

hátsó borítón

1 hozzászólás