!

Michel Foucault francia

1926. október 15. (Poitiers, Franciaország) – 1984. június 25. (Párizs)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Michel_Foucault

Képek 1

Könyvei 22

Michel Foucault: A szexualitás története I-III.
Michel Foucault: Felügyelet és büntetés
Michel Foucault: A szavak és a dolgok
Michel Foucault: A bolondság története a klasszicizmus korában
Michel Foucault: Herculine Barbin, más néven Alexina B.
Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez
Michel Foucault: A fantasztikus könyvtár
Michel Foucault: Elmebetegség és pszichológia / A klinikai orvoslás születése
Michel Foucault: Én, Pierre Rivière, aki lemészároltam anyámat, húgomat és öcsémet
Michel Foucault: A tudás archeológiája

Antológiák 2

Testes könyv II.
Hankiss Elemér (szerk.): Strukturalizmus I-II.

Róla szóló könyvek 1

Takács Ádám: Az idő nyomai

Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Biszexuálisak lettek volna a görögök? Ha ezt úgy értjük, hogy a görögök egyidejűleg vagy felváltva tudtak szeretni fiút és leányt, hogy egy házas embernek meglehettek a maga paidikái, hogy gyakori volt az ifjúkor „fiús” vonzalmai után később a nőknél kötni ki, nos ekkor nyugodtan nevezhetjük „biszexuálisoknak” őket. De ha azt akarjuk kidomborítani, hogy miként gondolkodtak erről a kettős vonzalomról, meg kell jegyeznünk, hogy ebben nem a férfiak szívét vagy vágyát megosztó kétfajta „vágyat”, két különböző vagy egymással versengő „ösztönt” láttak. Beszélhetünk „biszexualitukról” olyan értelemben, hogy szabad választást engedtek maguknak a két nem között, de ez a lehetőség számukra nem a vágy kettős, ambivalens és „bi-szexuális” karakterére vonatkozott. Az ő szemükben az ember azért kíván meg egy férfit vagy egy nőt, mert a természet beleültette a szívébe a vágyat, hogy szeresse azokat, akik „szépek”, függetlenül attól, hogy melyik nemhez tartoznak.

II. kötet, 190-191. o

7 hozzászólás
>!
Azazello

E könyv születési helye Borges egyik szövege. Abból a nevetésből született, amely e szöveg olvasása közben hangzik fel és teljesen szétzilálja a mi jelenkori és földrajzi övezetünkre jellemző gondolkodásmódunkat, összekuszál minden rendezett felszínt, síkot és szintet, amelyeknek segítségével megszelídítjük a lények fékevesztett burjánzását, gyökeresen elbizonytalanítva és megrendítve az Ugyanaz és a Más megkülönböztetésén alapuló évezredes gyakorlatunkat. E szöveg bizonyos „kínai enciklopédiát” idéz, amely az állatokat a következőképpen osztályozza: „a) a Császár tulajdonát képezők;b) a bebalzsamozottak; c) a megszelídítettek; d) szopós malacok; e) szirének; f) mesebeliek; g) a szabadban futkározó kutyák; h) az ezen osztályozásban foglalt állatok; i) amelyek rohangálnak, mintha csak megvesztek volna; j) a megszámlálhatatlanok; k) amelyeket roppant finom teveszőr ecsettel festettek; l) stb; m) amelyek az imént törték el a korsót; n) amelyek távolról legyeknek látszanak.”

(első mondat)

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

…az etnológusok – […] – jól leírták azt a jelenséget, hogy akinek az emberek hatalmat adnak, azt egyúttal nevetségessé és alávalóvá is teszik, vagy bizonyos rítusok és ceremóniák révén, kedvezőtlen fényben mutatják be. Ezekben az archaikus vagy primitív társadalmakban vajon a hatalmi effektusok korlátozásáról van-e szó e rituálé révén? Lehetséges. Azonban úgy vélem, ha fel is leljük ugyanezeket a rituálékat a mi társadalmainkban, ezeknek teljesen más a funkciójuk. Ha a hatalmat kifejezetten alávalónak, aljasnak, Übü-szerűnek vagy egyszerűen csak nevetségesnek mutatják be, az szerintem nem azért történik, hogy korlátozzák a hatásait, illetve hogy mágikus módon megfosszák koronájától azt, akit megkoronáznak. Számomra úgy tűnik, hogy éppen ellenkezőleg, a hatalom megkerülhetetlenségének, kikerülhetetlenségének a feltűnő kinyilvánításáról van szó, amely hatalom működhet teljes szigorával egyetemben, erőszakos racionalitásának legszélsőbb pontján is, még akkor is, ha olyan valaki kezében van, aki valójában hiteltelen. […] végső soron ez Shakespeare problémája is; a királydrámák sorozata veti fel pontosan ezt a problémát, anélkül hogy valaha is megalkották volna a szuverén alávalóságáról szóló elméletet. De még egyszer, társadalmunkban, Nerótól (aki talán az alávaló szuverén legelső nagy, megalapozó figurája) a remegő kezű kisemberig, aki bunkerja mélyéről – negyvenmillió halott által megkoronázva – nem kívánt semmi egyebet, csak két dolgot: hogy mindent, ami fölötte van, romboljanak le, és hogy hozzanak neki egy rakás csokoládés süteményt –, íme az alávaló szuverén kiteljesedett működésmódja.

29-30. oldal

>!
Frank_Spielmann I

A magömlést követően a fiatal férfiak „egész testükben megroggyannak, az öregség jegyei mutatkoznak rajtuk; ellustulnak, elerőtlenednek és elzsibbadnak, ostobává, görnyedtté és hasznavehetetlenné válnak, ilyenkor sápadtak, vértelenek, nőiesek és étvágytalanok, a melegség elhagyja tagjaikat, karjuk elnehezül, lábuk merev, egyszóval erőtlenek és szinte teljesen odavannak. Ez a betegség többüknél még a teljesen lebénulás veszélyét is magában hordozza; hogyne volna hát megtámadva a velő, ha a természet regeneráló elemében és magának az életnek forrásában gyengül meg? Ez a már >önmagában is szégyenletes< betegség veszélyes, amennyiben legyengüléshez vezet, és ártalmas a társadalom számára is, amennyiben gátolja a faj szaporodását; és mert minden tekintetben számos baj forrása, azonnali beavatkozásra van szükség”. [Aretaiosz]
[…]
Az ismeretterjesztő irodalom rendszeresen a szervezet fokozatos leépülésének, az egyén halálának, a faj kipusztulásának és végül az egész emberiséget érő kárnak a rémével riogatta, aki visszaél nemiségével.

II. kötet, 19-20. o

>!
Nagy_Detti

Úgy gondolom, az utópiák és e teljes értékben eltérő szerkezeti helyek, heterotópiák között kétségkívül meghúzódik egyfajta kevert, közbülső tapasztalat is, éspedig a tüköré. A tükör, lévén egyfajta hely nélküli hely, végső soron utópia. A tükörben ott látom magam, ahol nem vagyok, a felszín mögött megnyíló irreális térben, ott vagyok, ahol nem vagyok, árnyként, amely önmagamként adja nekem önnön látványomat, s lehetővé teszi, hogy ott szemléljem magamat, ahonnét hiányzom: ez a tükör utópiája. De egyben heterotópia is, hiszen a tükör valóságosan létezik és bizonyos módon visszahatást gyakorol a helyre, amit betöltök; a tükör működése következtében, mivel ott látom magam, hiányzónak vélem magam a helyről, ahol vagyok. E valamiképpen rám szegeződő tekintet révén visszatérek önmagamhoz az üveg túloldalán lévő virtuális tér mélyéről, újra önmagam felé fordítom pillantásomat és felépítem magam ott, ahol vagyok; a tükör heterotópiaként működik tehát, méghozzá abban az értelemben, hogy a helyet, amit elfoglalok önmagam üvegbéli megpillantásakor, egyszerre teszi tökéletesen reálissá, az őt körülvevő tér egészéhez kapcsolódóvá, és tökéletesen irreálissá, hiszen csak akkor válhat érzékelhetővé, ha átkerül a túloldal virtualitásába.

Eltérő terek, 150. o.

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

>!
Frank_Spielmann I

Tudjuk, miként buzdított Szalézi Szent Ferenc a házassági erényre: a természet tükörét tartotta a házastársak elé az elefánt példáját idézve, s ama jó erkölcsökét, melyeket az elefánt és a párja követ. Ugyanis az elefánt „csak egy hatalmas testű állat, de a legderekabb és a legeszesebb, aki csak él a földön… Soha nem hagyja ott a párját, és gyöngéden szereti, akit kiválasztott, pedig csak háromévente párosodik vele, s akkor is csak öt napig és oly titokban, hogy soha nem látni őt ezen közben; csak a hatodik napon látni, amikor egyenesen a folyóhoz megy, hogy – mielőtt még bármit is csinálna – lemosakodjon tetőtől talpig, és csak azután menjen vissza a csordához, miután megtisztult. Nemdebár szép és tisztes erkölcsök ezek?”

II. kötet, 21. o

14 hozzászólás
>!
Nagy_Detti

Más tilalmakkal ellentétben a szexualitás tilalmai mindig összekapcsolódnak azzal a kényszerrel, hogy az embernek ki kell mondania az igazságot önmagáról.

Az önmagaság technikái, 345. o.

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

>!
Nagy_Detti

A gondolatok folyamatos szóbeli megfogalmazása (…) csak idea. A verbalizáció soha nem lehet teljes, emiatt a kimondott gondolatoknak ára van: ami kimondatlanul marad, bűnné alakul bennünk.

Az önmagaság technikái, 369. o.

Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez tanulmányok, előadások, beszélgetések

>!
Thelonious I

A börtön végül közvetetten farag bűnözőket, mivel nyomorba dönti a fogoly családját: Az az ítélet, amely a családfőt börtönbe küldi, az anyát minden nap nélkülözésre ítéli, a gyermekeket szabadjára engedi, s az egész családot csavargásra és koldulásra kárhoztatja. Ebben az összefüggésben a bűn azzal fenyeget, hogy gyökeret ver.

Kapcsolódó szócikkek: börtön
>!
Frank_Spielmann I

A nők egészségesebbek, ha viszonyuk van férfiakkal; ha nem, akkor kevésbé. S ez azért van így, mert méhük a közösülés során benedvesedik; ha viszont méhük száraz marad, a kelleténél hevesebbe húzódik össze, és eközben fájdalmat okoz. Másrészt, mivel a közösülés felmelegíti és folyósabbá teszi a vért, meg is könnyíti a menstruációt; márpedig menstruáció nélkül a nő teste megbetegszik. [Hippokratész: A nemzésről]

II. kötet, 132-3. o

11 hozzászólás