Michael Walden magyar

Gilgames felállt, meghajolt.
– Köszönöm bölcs szavaitok, Uruk nagyjai. Visszavonulok, hogy döntést hozzak.
Aztán „visszavonult”, de úgy, hogy a terem fából készült, gyönyörűen faragott ajtaja majdnem kifordult a foglalatából.

20. oldal

Az elmélet, melyet Darwøødba is belevertek az iskolában úgy szólt, hogy a testek tömegét a Higgs-bozon adja, bármi is volt az. Minél nagyobb egy test tömege, annál nagyobb gravitációs mezeje van. Az Armstrong-Harris generátor olyan hálót hozott létre, mely elfedte a Higgs-bozonok által gerjesztett mezőt, vagy a Higgs-tengert, ahogy modern időkben nevezték. Voltak a használatának fizikai határai. Egyrészt csak a hajók aljra lehetett biztonságosan felszerelni, és azt is csak úgy, hogy egy meglehetősen nagy tőkesúlynak ki kellett lógnia a mezőből a földfelszín felé, hogy stabilitást adjon. Ha felül is lett volna háló, a gép nem bírta volna tartani a vízszintes állapotot. Másrészt minél közelebb volt a felszín, annál erősebben működött az Armstrong-Harris generátor. Erejét és stabilitását pont a Higgs-tenger adta. De ebből fakadóan a távolság növekedésével instabillá is vált, vagyis nem lehetett akármilyen magasságig használni – persze mindegy is lett volna, mert mínusz húsz, mínusz harminc fokon még csak-csak lehet repülni, de a mínusz hatvan, nyolcvan már vállalhatatlan volt. A földközeli repüléssel is problémák adódtak, ahol a szél okozott gondot.

109. oldal, Tizennegyedik fejezet - Viharvágta