Michael Moorcock brit

Az űr végtelen
Sötét
Közönyös.
A csillagok elenyészőn csekély tereket töltenek ki benne. Kis nyájakba tömörülve, néhány billió itt. Néhány billió amott.
Az űr nem fenyeget.
Az űr nem vigasztal.
Az űr az idő és az anyag hiánya.

És mindig akad valaki gyalázatos messiás, aki hajlandó elprédikálni az embereknek azt, amit hallani akarnak – és akit aztán vakon követnek, csak hogy ne kelljen a saját józan eszüket használniuk. Akárcsak Don Quijote a gadarene-i konda élén!

– A tudósokat nem nézték jó szemmel a városomban. Asszonyokat pedig közelébe sem engedtek volna a tudásnak. A férfiak csupán két dologtól félnek a világon, úgy tűnik: a nőktől és a tudástól. Mindkettõ a hatalmukat veszélyezteti, ugye?

– Nem vagyok ugyan egyházi szónok – mondta Lucifer –, de bebizonyították, hogy Isten csak azt követeli meg a férfiaktól és nőktől, amit azoknak saját maguktól is el kéne várniuk.

A rothadás már az én időm előtt megkezdődött. Hidrogénbombák, radioaktív sugárzás, vegyi szennyeződés, rossz születésszabályozás, rosszul vezetett gazdasági élet, elferdült politikai eszmék. És aztán – a pánik.
És tévedni akkor már nem lehetett. Megállítani egy olyan bonyolult és fejlett társadalom gépezetét, mint a miénk volt – csak a káosz következhetett. Egyszerű válaszokat akartak adni bonyolult kérdésekre. Messiást kerestek maguknak, amikor a problémák megoldásán kellett volna töprengeniük. Ez az emberiség régi átka. Ez alkalommal azonban meg is fogant az átok. Az emberiségen.

Olyannyira zavart a gondolat, hogy elvetettem.

325. oldal, Tizennegyedik fejezet

A pokolban azzá válsz, amitől a legjobban félsz. A mennyekben az lehetsz, amit a leginkább szeretnél.

66. oldal (Móra)

Lucifer felsóhajtott.
– Tévedtem. (…) Meg akartam mutatni, hogy sokkal gyönyörűbb világot tudok alkotni, mint Isten. Még mindig nem jöttem rá, mit vétettem el.

71-72. oldal

– A félelem olyan nyavalya, amellyel csak kevesek képesek fölvenni a harcot.
– De kábítószer is egyben – mondtam –, melynek sokan rabjai.

A homo sapiensnek nagy tehetsége van rá, hogy homokba dugja a fejét, miközben elhiteti magával hogy szembenéz a problémákkal.

53. oldal