Michael J. Sullivan
1961. szeptember 17. –
| Nem | Férfi |
|---|---|
| Wikipédia | http://en.wikipedia.org/wiki/Michael_J._Sullivan_(author) |
Képek 3
Könyvei 30
Kapcsolódó sorozatok: Riyria-krónikák, Riyria - A kezdetek, The Riyria Revelations, Riyria Chronicles, The Legends of the First Empire, Riyria
Antológiák 1
Népszerű alkotóértékelések
Michael J. Sullivan
Bátran kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc kortárs fantasy íróm. Tavaly év végén fedeztem fel és rögtön a szívembe lopta magát a Riyria-krónikák sorozatával, amit rekordsebességgel olvastam végig.
Sullivanben különösen szeretem, ahogy viszonyul a történetíráshoz: az az alapelgondolása, hogy csak olyat ír, amit maga is szívesen olvasna. És ez elképesztően érződik a művein: a szeretet, a gondoskodás, ahogy alakítja kedvenc szereplőink sorsát, akikért nyilvánvalóan ő is rajong és izgul.
A másik, ami fontos és nagyon tisztelek az íróban, hogy nem ad úgy ki sorozatot, hogy már ne lenne megírva a befejezés. Sok író évekig váratja a rajongóit a folytatással, de ő ilyet soha nem tenne. És talán pont ezért is a Riyria-krónikák az egyik legkonzisztensebb sorozat, amit valaha olvastam.
Michael továbbá nagyon figyelmes és közvetlen a rajongóival, nekem ő talán a legszimpatikusabb fantasy író. Még egy e-mail címet is adott, amire lehet neki írni és ahova várja az olvasók véleményét, melyre elég sokat ad. Én őszintén remélem, hogy teljesülnek az álmai, mert ha valaki, ő abszolút megérdemli a sikert és a rajongói támogatását!
Alig várom a következő sorozatát, mely tudom, hogy egyáltalán nem fog csalódást okozni. :)
Michael J. Sullivan
Véleményem szerint a kortárs fantasy egyik legjobb írója, aki engem teljesen megfogott a Riyria-krónikák sorozatával.
Michael J. Sullivan
Sullivanről a kortárs fantasy irodalomban az írói fejlődés szobrát lehetne mintázni. A Ryria krónikák minden kötetén nyomon követhető stílusának folyamatos letisztulása. A sorozat kétségkívül fantasy, bár ezen belül kissé meghatározhatatlan: az első két-három kötetet az ifjúsági fantasy körébe tudnám leginkább sorolni (bármilyen valószerűtlennek is hangzik), később azonban a szerző megtalálta az igazi útját, és a regény folyam befejező kötete már a high fantasy hamisítatlan stílusában íródott, és Sullivan előtt a jövőre nézve komoly lehetőségeket vetít előre.
Az író tehetsége egyértelműen a karakterábrázolásban rejlik, a két főhős, Hadrian és Royce elképesztően jól eltalált szereplő, akiket remek érzéssel egészít ki mellékszereplőkkel. Van érzéke a drámai hatáshoz, a finom humorhoz. Megoldásai viszont eléggé kézenfekvőek, váratlan fordulatot nem igazán tartogat az olvasó részére. Történetvezetésben még van előtte fejlődési lehetőség.
Michael J. Sullivan
A kedvenc fantasy könyv sorozatom lett, ami a lelkivilágomba lopta be magát és nagyon meg kedveltem és el nem adom a könyvet amit eddig beszereztem mert talán újra olvasom .Számomra fantasztikus élmény volt ahogy olvastam mintha képregény lett volna az egész .Ennek nagyon összetett, kifinomult munka, szeretett van a műben, élmény dús, hangulatos, szívmelengető történetekkel és remek karakterekkel ellátott mű. Amikor ezt íróm :) már az utolsó részt olvasom Az elveszett várost és nagyon várom a befejezést.
Akkor találtam rá erre a remek műre, amikor kiolvastam a Töviseket (A széthullott birodalmat) és azóta meg kedveltem a fantasy kategóriákat.
Én egy művészi típus vagyok és szeretem az egyedi és érdekes dolgokat, mindig azon morfondírozok, h milyen könyvet olvassak ha már a meglévőt kiolvastam a legtöbbször fogok egy könyvet és elolvasom a hátulján sztoriját és ha teszik kiolvasom. Vala h mindig sorozatokat fogok ki és nagyon szeretem ha valami folytatódik, de mindenek kell leni e egy befejezésnek ami elfogadható és „szép” levezetése van. Ennek a műnek szíve van és ezt nagyon …….. gyönyörű műalkotásnak nevezném(szavakban már nem is tom leírni ezeket az érzéseket vagy másképp ezt a szót).
Remélem, h tetszett amit írok most írtam ki először a véleményemet és nem kérek kritikát.Nagyon nagy rajongója lettem ennek a könyv sorozatnak. Remélem nektek is ilyen élvezetes volt olvasni végig a Riyria-krónikákat :) .
Népszerű idézetek
– Nézzétek! – kiáltott fel hirtelenjében Myron az istállóra mutatva. A hirtelen kitöréstől mindhárman riadtan rándultak össze.
– Egy barna ló! – mondta döbbenten a barát. – Nem tudtam, hogy van belőlük barna is.
– Mar szerelmére, maga szerzetes! – Alrik hitetlenkedve csóválta a fejét, és két testőre is hasonlóképpen cselekedett.
– Tényleg nem tudtam – válaszolta szégyellősen Myron. Az izgatottsága azonban nem csillapodott, ahogy hozzátette: – Milyen színűek vannak még? Van belőlük zöld? Kék? Úgy, de úgy szeretnék látni egy kék lovat!
188. oldal
– Ezt nem bánhatod – felelte a nő, és csaknem felnevetett. – Hogyan bánhatod, hogy sohasem találtad meg az igaz szerelmet? Mintha azt mondanád, sajnálod, hogy nem születtél lángésznek. Az ember maga nem dönthet ilyen kérdésekről. Az ilyesmi vagy megtörténik, vagy sem. Ajándék, amit a legtöbben sohasem kapnak meg. Ha jobban belegondolunk, valójában olyan, mint egy csoda. Úgy értem, először meg kell találnod azt a személyt, aztán meg kell ismerned, hogy rádöbbenj, mit is jelent neked… És már ez is nevetségesen nehéz. Aztán… – Egy pillanatra elakadt a szava, és elfordult. – Aztán az a személy ugyanúgy kell, hogy érezzen, mint te. Mintha egy bizonyos mintájú hópelyhet keresnél, és ha sikerül is megtalálni, még az sem elég. Mert kell hozzá a párja. Mik az esélyei egy ilyen találkozásnak?
Nagyon sok dolog van még a világon a könyveken kívül is, amit érdemes lenne megtapasztalnia.
A földúton valamivel messzebb egy fiatal lány kosarában tojást cipelt. Amikor szembetalálkoztak vele, Myron nem bírta levenni róla a szemét, és a lány szégyellősen rámosolygott.
– Ne bámulj, Myron! – intette meg Hadrian. – Úgy azt gondolhatják, hogy készülsz valamire.
– Még a lovaknál is szebbek – jelentette ki a szerzetes, aki hátrafordulva vissza-visszanézett a lányra, amíg az el nem tűnt mögöttük.
Hadrian elnevette magát.
– Bizony szebbek, de azért ezt nem mondanám ilyen formában a szemükbe.
215-216. oldal
Amíg nyeregbe szálltak, Myron lehajtotta a fejét, és egy halk imát mormolt.
– Tessék – mondta Hadrian Royce-nak –, Maribor is velünk lesz. Most már megnyugodhatsz.
– Az igazat megvallva – javította ki Myron félénken – a lovakért imádkoztam. De elmondok majd értetek is egy imát – tette hozzá sietve.
243. oldal
A tolvaj egyetlen fürge mozdulattal talpon termett, aztán két lépés közben megtorpant és hallgatózott. Várt egy pillanatot, majd sebesen odasurrant a cellaajtóhoz, ami mögül a derengés jött. Lefeküdt, és a fülét az ajtó alatti repedéshez tapasztotta.
– Mit hallasz? – kérdezte a kalandor.
– Harcolnak – válaszolt nagy végtére a társa.
– Kik harcolnak?
– Nem hallom az egyenruhájuk színét – húzta el a száját gunyurosan a hallgatózó.
301. oldal