!

Mészöly Tibor

KatalógusnévMészöly Tibor

Könyvei 1

Mészöly Tibor: Színház a század küszöbén

Szerkesztései 1

Radnóti Zsuzsa – Mészöly Tibor (szerk.): A száz éves Vígszínház

Népszerű idézetek

Zoli_aki_Márk>!

Ditrói Mór véletlenül otthon tudta kifutni egész formáját. De hány magyarról, vagy, hogy a mai napokhoz képzelt óvatos és pontos legyek: hány magyarországi emberről egy lélek nem tudná, nem tudná ő maga sem, hogy milyen tehetséges, ha a világtörténelem idegenbe nem zavarja, s az idegenek rá nem jönnek az ízére! New Yorktól Moszkváig tele a világ tehetséges magyarokkal, kik sokan ott künn sokra is vitték.

72. oldal - FÜGGELÉK - Ignotus írásai (Múzsák, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: Ditrói Mór · emigrálás
Zoli_aki_Márk>!

Ahogy ez a Ditrói Mór, ártatlanul és naivan, véghezvitte csodálatos munkáját, s teremtve olyat, ami előtte nem volt, s aminek híre aztán körülszállt a világon, a végén annyira szegény, ismeretlen, éppen csak a lak- és címjegyzékbe beírt valaki maradt, hogy mondom, előbb hetven-, majd nyolcvanéves korára, társainak s barátainak körül kellett koledálniok várost és kormányt, hogy az éhhaláltól megmentsék: az is tipikus itthoni eset.

72. oldal - FÜGGELÉK - Ignotus írásai (Múzsák, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: Ditrói Mór
Cicu>!

A régi Vígszínház színháztörténeti jelentőségét kortársak és utódok egyaránt a legellentétesebben ítélték meg. A negatív értékelés, melyben politikai szempontok is szerepet játszottak, az államosítás után jutott teljes mértékben érvényre, amikor a színház neve is megszűnt létezni. Igaz, erre jó alkalmat adott, hogy háborús sérülései miatt az épület használhatatlanná vált, de annak helyreállítása után sem a régi intézmény nyert benne új otthont. Majd a pozitív nézetek, a rehabilitáció diadala volt, amikor 1960-ban újból a „Vígszínház” felirat került a nagymúltú épület homlokzatára. Ditrói Mórról pedig, a színház első művészeti igazgatójáról utcát neveztek el. A színház tehát tizenegy évi hallgatás után megkezdhette legújabb kori működését. A régi Vígszínház körül dúló ellentéteknek sok oka volt, de a legfőbb, hogy a kortársak a túlságos közelség miatt azt az újat, amit a színház hozott, nem tudták a maga teljességében megítélni, nem tudták a magyar színháztörténet folyamatában szemlélni. A közönség, sőt a kritikus, a szakember is csak a pillanatot látta, elismerte az újszerű előadások sikerét, a színészi alakításokat, tudomásul vette – volt aki kárörömmel – a bukásokat. Az emberek vitatkoztak tetsző és nem tetsző jelenségeken, majd lassan ráébredtek, hogy itt mégis valami minőségileg új született. De ennek az újnak a lényegét, gyökereit a magyar és külföldi színházkultúrában, majd kisugárzását és a jövőre gyakorolt hatását soha igazán nem elemezték, nem kutatták.

Kapcsolódó szócikkek: 1960 · Ditrói Mór