Mesterházy Balázs magyar

a memoár nehéz műfaj, és az a lényege, hogy ne szarjuk már össze magunkat a múltunk nagyszerűségétől, és legfőképpen csak korlátozott mértékben érzékenyüljünk el tőle.

49. oldal

…akkora a káosz benned, kisfiam, mint egy korai Hrabal-novellában…

58. oldal

A lábát, ha nem is húzta, de egyfajta rásántítós stílusban járt, aszimmetrikusan terhelte a két oldalát járás közben, mondjuk így, ezért, hogy a mozgás döccenősnek adta ki magát, kisfiam, a porcízület és az anyagcsere nagy dolog, élvezni kell, amíg van, ezt mondta.

44. oldal

Amikor Zsötem lerakja eléjük a négy kisfröccsöt, a Hanzika lép be a bejáraton, tartozást hozott, tegnapról, lerakja a pultra, kezet fog a két fiúval, és kérdezi, kérdőjellel a végén mondja, hogy Anya csak egy van, és odabök a tekintetével a zenegépre, Metallica, megy a Nothing Else Matters, szó szerinti fordításban Nincsen más anyám, tudjátok.

29. oldal

Anna vetette fel egyszer, hogy menniük kellene, valami nagyobb városba, vagy akár külföldre. Németországban, Angliában aranyáron mérik a gyógytornászokat, gazdagon élhetnénk, mindketten azt csinálhatnánk, amit szeretünk és tudunk, győzködte Bagdit Anna, de Bagdi nem értette, merthogy ő azt hitte, hogy egyrészt már most is azt csinálják, amit szeretnek és tudnak, másrészt pedig nem nagyon tudta elképzelni, hogy például Münchenben miért is volna fontos, vagy egyáltalán érthető az, hogy ollós rákot régen fogtam az iszapban. Bagdi úgy érezte, hogy teljes életet élnek. Dolgoznak, együtt vannak, ő zenél, Anna hallgatja, járnak is hozzájuk sokan, ilyenkor mindig ő főz, isznak valamit, beszélgetnek, semmi komoly, de mennyire kell ez az alacsonyabb horizont mindenkinek, mondogatta Bagdi, maguk között pedig úgy hívták ezeket az alkalmakat, hogy összeröffenések. Anna viszont, amellett, hogy azért egy kisebb társaságot kiépített maga köré, minden kedden kártyaparti, hetente kétszer közös kocogás a barátnőkkel a futballpályán, leginkább magányosnak érezte magát a faluban.

200–201. oldal

Bébé pedig kitalálta, hogy az ilyen Hold megérdemli, hogy tisztelegjenek előtte, és ha ő kutya volna, akkor bizony ezt a Holdat megugatná, sőt, ha csak egyetlen Holdat ugathatna meg életében, akkor az ez volna.

223. oldal

Szekszárd felé van kézműves családi sörfőzde is, tüchtig sváb porta, ezt a külföldi tanárok különösen kedvelik, tízésfeles az alkoholfok a sörnél, szűretlen, póni a pohár, lórúgás a korsó, nagylórúgás a liter.

25. oldal

Kisfröccsből mindig kettőt kért, ebből világosan látszott, hogy környékbeli, a szeme alatti táskákból pedig az, hogy mindig is szélesre volt kitűzve a pálya.

43. oldal

Amikor ezt megbeszélik, Bébé és Kétessipszilon pont ott ülnek, ahol sejteni lehetett, hogy ülni fognak, fröccsöt kérnek, rizlinget, kettőt fejenként. Tolna megyében, errefelé legalábbis, mindig kettőt kérnek. Úgy mondják, hogy az elsőt le lehet húzni egyben, a szomjra. A másodikat kortyolva pedig már lehet gondolkodni, körülnézni, ízlelgetni néhány apróbb titkot a világban.

26-27. oldal

Mindig úgy képzeltem, hogy Gyönknek, beszorítva a nagy löszös dombok közé, olyan lehet az alakja felülről, mint valami idegsejtnek, egy központi magból minden irányba kifutó karokkal. El is terveztem, hogy lerajzolom egyszer, minden nyúlványra berajzolom az épületeket, főleg a kollégiumot, meg a kocsmákat, az orosz temetőt, mindent, ahol élni szoktunk, faluszövet, szinapszisrendszer, a csókok, a tömények és a történetek bonyolult hálózata. Ha tényleg megcsinálnám, be lehetne húzni rajta a nagyobb tengelyeket, axonális kocsmatengely, vagy valami hasonló, hogy hol indul, merre halad, aztán a végállomás, esetenként rögtön így kezdődik, ez van a legelején, a végállomás.

37. oldal