!

Mérő László magyar

1949. december 11. (Budapest) –

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Mérő_László

Könyvei 21

Mérő László: Az érzelmek logikája
Mérő László: Mindenki másképp egyforma
Mérő László: Az elvek csapodár természete
Mérő László: Maga itt a tánctanár?
Mérő László: Új észjárások
Mérő László: Észjárások
Mérő László: A csodák logikája
Mérő László: A pénz evolúciója
Mérő László: Mit gondol a golyó?
Mérő László: Az élő pénz

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nyitott Akadémia


Népszerű idézetek

>!
n P

A második világháborúban egy magyar alpesi vadászegység hadnagya kiküldött néhány felderítőt a vad, hófödte hegyekbe. Hamarosan nagy pelyhekben hullani kezdett a hó, és a felderítő csapat nem tért vissza. A hadnagynak súlyos lelkifurdalása volt, hogy a halálba küldte az embereit, ám azok néhány nap múlva épségben visszajöttek. Elmesélték, hogy a nagy hóban teljesen eltévedtek, és már várták a halált. Egyszer csak egyikük észrevette, hogy a hátsó zsebében van valami ronggyá gyűrt papírféle. Kiderült, hogy egy térkép. Nagy nehezen sikerült azonosítaniuk, hol vannak. Sátrat vertek, és valahogy kibírták a havazás végéig. Akkor elindultak, és bár a térkép néhány helyen nem igazán volt pontos, szerencsésen visszataláltak. A hadnagy elkérte az életmentő térképet, hosszan nézegette, és megdöbbenve látta, hogy nem az Alpok térképe, hanem a Pireneusoké.
(Érzelmi intelligencia)

161. oldal

9 hozzászólás
>!
Beja

Most nyissa ki a szemét.

23. oldal

Mérő László: Új észjárások A racionális gondolkodás ereje és korlátai

2 hozzászólás
>!
Csabi P

Nem tudom, hogy a tudomány képes lesz-e valaha is megragadni az irodalom lényegét, de jelenleg nagyon távol van tőle.

78. oldal (Tericum, 1997)

21 hozzászólás
>!
CsillagVillám

Mindig túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk el.

109. oldal, A modellek válsága (Tericum, 2012)

>!
Frank_Spielmann I

Egy régi kelet-európai vicc szerint a kapitalizmus alapja az ember ember által történő kizsákmányolása. A szocializmusban pont fordított a helyzet.

186. oldal (Tericum, 1996)

Mérő László: Mindenki másképp egyforma A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája

2 hozzászólás
>!
n P

Legszívesebben most megkérném az Olvasót, tegyen be a szájába keresztbe egy ceruzát. Ne harapjon rá, csak tartsa ott keresztbe. Ha a James-Lange-elmélet igaz, akkor pusztán ettől jobban fog tetszeni az olvasmány, mivel a szájába tett ceruza egy nevetésféle arckifejezést okoz, és nem azért nevetünk, mert örülünk, hanem azért örülünk, mert nevetünk…
Egy kísérletben pontosan ezt kérték az alanyok egyik részétől, míg a másik részétől ezt nem kérték. Ezután mindkét csoportnak bemutattak egy rövid filmet, amelyről korábban már megállapították, hogy az emberek közepesen érdekesnek tartják, mondjuk egy tízes skálán átlagosan 6-osra értékelik. Azoknak, akiknek a szájukban volt ceruza, sokkal jobban tetszett a film, lényegesen magasabbra pontozták, mint a többiek.
(Ceruza a szájban)

39. oldal

>!
esőember

Mindig túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk el.

232. oldal

>!
esőember

Egy párkapcsolat állandó figyelmet, törődést, gondozást igényelne. Sajnos, a mindennapi élet rutinja, a megszokás szürkesége rongálja a vágyat, csökkenti az energiákat. A már birtokba vett biztonság és elfogadás leértékelődhet, ennek eredményeként sokan arra figyelnek oda a legkevésbé, aki a legközelebb áll hozzájuk.

28. oldal

>!
esőember

Az egészséges ember működésének megértése reménytelennek tűnik, túl bonyolultak és sokfélék vagyunk, és különben is, mi az, hogy egészséges ember? Pszichológusszemmel ilyen talán nincs is, legfeljebb mindenki másképp beteg.

11. oldal, Az érzelmek új szemlélete, Az egészséges lélek

>!
danaida P

Az emlékezés többnyire nem a dolgok pontos felidézését, hanem újrakonstruálását jelenti.

Nehezen megmondható, hol húzódik a városi legenda és az igazság közötti határvonal. Valószínűleg nem is létezik. És ez alól még a tudomány sem tud teljesen kivétel lenni. Nemrég egy hallgatóm dolgozatából tudtam meg, hogy a küszöb alatti reklám híres sztorija is valójában egy városi legenda. (Arról van szó, hogy egy filmben néhány századmásodpercig felvillantanak mondjuk egy „igyál Coca-colát” szöveget, és bár ezt tudatosan nem érzékeli senki, mégis megnő a kólavásárlás a szünetben.)

Elszégyelltem magamat: én ezt a sztorit évek óta rendre beleszövöm az előadásaimba, katedráról terjesztek tehát egy városi legendát. Utánanéztem, hogy hátha épp a városi legendaság itt a városi legenda, de nem vert át a srác: ezt a híres kísérletet valójában sohasem végezték el. Tényleg egy városi legendát terjesztettem a tudományegyetemen. Annyira hiteles volt, és annyira egybevág a kétségtelen tudományos eredményekkel.

Nem azt szégyellem, hogy én is terjesztettem egy városi legendát, csak azt, hogy az ELTE katedrájáról tettem, miközben pontosan tudom, mit jelent az egyetem nevében a T betű. Amúgy semmi bajom a városi legendákkal, szegényebb lenne az élet nélkülük.

Mérő László: Maga itt a tánctanár? Pszichológia, moralitás, játék és tudomány

2 hozzászólás