Melissa Müller osztrák

És közben kioltották hatmillió egyéniség életét és elpusztítottak hatmillió egyéni sorsot. És az emberek nagy része erről tudni sem akart.

374. oldal, Miep Gies utószava

„Amíg az emberiség, minden egyes embert ideértve, gyökeresen meg nem változik, addig dúlni fog a háború, és mindent, amit építettek, termesztettek és tenyésztettek, tönkretesznek és elpusztítanak, hogy azután újra elölről kezdjék!”

14. oldal

Ma már tudom: a holokausztot nem lehet megmagyarázni sem agyilag, sem zsigerileg. Annak lehetősége mégis nyitva áll, hogy a történtekkel számot vessünk és a kérdések listáját kibővítsük: milyen gazdasági, politikai, társadalmi és tömegpszichológiai háttérrel kerülhetett sor erre a népirtásra? Milyen körülmények játszottak közre abban, hogy olyan emberek, mint te vagy én is, egyszerre csak áldozatokká, tettesekké, cinkosokká, nézőkké vagy félrefordulókká váltak? Több, mint hat évvel ezelőtt ismét kezembe vettem a naplót. Kétszer olyan idős voltam már, mint az első olvasáskor, felnőtt ember, de ezúttal az úgynevezett végleges, csorbítatlan szövegű kiadást olvastam, mely az első kiadással szemben számos, többnyire nagyon személyes bejegyzéssel bővült, intim vallomásokkal, gátlástalan dühkitörésekkel és szenvedélyesen rajongó szavakkal. Egy élni vágyó kislány spontán megnyilatkozásaival, melyek rendkívüli írói és emberi képességekről tanúskodnak, de olyanokról, melyek nem bontakozhattak ki, csak mert Anne zsidónak született.

Előszó

Az élet szép lett volna, ha nem érzem, hogy lőporos hordón ülök, így viszont megmagyarázhatatlan idegesség vett erőt rajtam.

136. oldal, IV. rész

A konyha ajtaján hatalmas plakát pompázott: aki Krümelt nem becsüli, a süteményt nem érdemli! A kis Krümel főzött a zárt kör egész személyzetére.

50. oldal

Thomas, Klaus és Heinrich Mann, Arnold és Stefan Zweig, Kurt Tucholsky, Erich Maria Remarque, Franz Werfel és természetesen Marx és Engels kommunista műveit, valamint Bert Brecht könyveit, sok más író könyveivel együtt több német városban náci jelszavak ordítozása közben máglyára vetették, mintha magukat a szerzőket akarnák boszorkányokként máglyahalálra ítélni. Otto Frank kedvenc költője, Heinrich Heine, akinek pedig Lorelei című versét minden iskolás gyerek fújta, maga is kegyvesztetté vált. „Ismeretlen költő”, állt mostantól a tankönyvekben annak a költőnek a neve helyén, aki már egy évszázaddal korábban megállapította: „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is égetni fognak.”

64. oldal

Hitler szeme soha nem látta a hazájában dúló háborút, a rombolásokat. Kizárólag az új eredményekről és a végső győzelemről szónokolt. Nem tehettem mást, mint higgyek a biztos eszközben, a háttér utolsó tartalékában, amikor a nép végre megszabadulhat a súlyos szenvedéstől.

136. oldal, IV. rész

Aranyketrecbe zárva éreztem magam, amikor egy könyvvel üldögéltem a teraszon és a hegyeket bámultam. Különös nyugtalanság költözött belém, ha egyedül voltam, nem ismertem a szorongó érzés magyarázatát. Nem a hegyek látványa nyomta a kedélyemet, inkább az egész hatalmas szervezet, amelyik ezer szállal tartott a markában.

100. oldal, III. Első benyomások a Berghofról

Csönd legyen!

(első mondat)

Until her ninety-second year she was able to play her entire piano repertoire, although she had not given concert for years. Then she felt a stiffening of the index fingers of first her left and then her right hands; both fingers became completely stiff and stuck up in the air like hooks. After that she had to relearn a part of her repertoire according to an eight-finger system.

326. oldal