Melissa Grey amerikai

– És ha még nem tudsz hinni magadban, hát tudd meg, hogy én hiszek benned. Hiszek a jóságodban és a benned lakozó fényben, különösen, amikor te nem látod.

374. oldal

A művészet az ember fegyvere a feledéssel szemben.

– Akik elfeledik a múltat – mondta Tanith, és a fivére mellé lépett, hogy az arcába nézhessen –, arra kárhoztatják magukat, hogy a múlt megismételje önmagát.

– De az emlékeink tesznek minket önmagunkká. Nélkülük semmik vagyunk.

Különben is, amit érdemes birtokolni, azt sohasem könnyű megszerezni.

324. oldal

-Szóval, ez tulajdonképpen egy kincses térkép – állapította meg Ekhó. – Könyörgöm, mondd, hogy hamarosan kalandos küldetésre indulok, amihez törpök, tündék és emberek szövetsége szükséges!

A könyvtár volt az otthona. A könyvek nem méregették gyilkos pillantásokkal, nem súgtak össze a háta mögött, nem tettek rá otromba megjegyzéseket. A könyvek sohasem ítélkeztek fölötte.

Új gonoszért el ne hagyd a régit!

Ujjai abbahagyták könnyed táncukat a könyveken, pillantása hirtelen megakadt az egyik címen. Két város regénye. Talán jó lehet valaki más harcáról olvasni. Még az is előfordulhat, hogy elfeledteti vele a sajátját.

Pszithüriszma – törte meg Ekhó a csendet.
Caius megmozdult mellette, csizmája halkan surrant a száraz leveleken. Ekhó érezte magán a tekintetét.
— Pszithüriszma? – kérdezte Caius.
— A szél susogása a levelek között.
— Nem is tudtam, hogy létezik rá szó — mondta Caius.
— Tulajdonképpen mindenre létezik szó, ha az ember kitartóan kutat utána.