!

Mehrle Tamás magyar

1912. február 14. (Zidovice) – 2002. szeptember 12.

Teljes névMehrle Tamás Erik
KatalógusnévMehrle Tamás
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 2

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása
Mehrle Tamás: Egy az Isten

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Teológiai kiskönyvtár

Róla szóló könyvek 1

Kránitz Mihály (szerk.): Istenkereső tudósok

Népszerű idézetek

Dominicana>!

A csendes, magába vonult élet, a rendszeres munka, az intenzív lelkiélet sohasem idővesztés, hanem erőgyűjtés, nem veszteség, hanem nyereség. Súlya csak annak van, ami sokáig táplálkozott, nőtt, fejlődött. Így van ez már a természet rendjében is. Hát még a természetfölöttiben, ahol minden Isten kegyelmétől függ: az emberi akció csak hitvány eszköz!
Krisztus Urunk, akinek nem volt szüksége sem erőgyűjtésre, sem tökéletesedésre; akinek nem kellett féltenie a lelkiéletet, harminc évig hallgatott, s csak két-három évig tanított. Itt is mondhatnám: miért nem tanított tizenöt évig? Mennyivel több jót tehetett volna! De: ő példát adott nekünk. Természetes, az idő nem érleli meg a lelket; a jól felhasznált idő azonban igen.

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása Reflexiók Szent Domonkos életéhez

Dominicana>!

Dominikánus életelvünk: „Contemplata aliis tradere!”: „A szemlélődésben magunkévá tett igazságokat másoknak is átadni!” (Amiből táplálkozunk, azzal másokat is táplálni!)

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása Reflexiók Szent Domonkos életéhez

Dominicana>!

Szent Domonkos bizonyos értelemben inkvizítori ténykedést is fejtett ki. Egyes leveleiből, amelyben eretnekeket fogad vissza az Egyházba, ez világosan kitűnik. Az egyik ilyen levélben, például, visszafogadván az egyik eretneket, a következő penitenciát rója ki rá: a pap a város bejáratától a templomba vezeti az illetőt, s közben meztelen felsőtestét korbáccsal verdesik; s ezt háromszor kell ismételniök; tartózkodnia kell a húseledelektől, tej-, vaj-, tojásféléktől minden időben; három nagyböjtöt tart évente; minden héten három napig tartózkodik haltól, olajtól, bortól; megkülönböztető ruhában jár; minden nap misét hallgat, vasár- és ünnepnap részt vesz a zsolozsmán is; ha ezeket nem tartja meg, hanem megszegi, visszaesik a kiközösítésbe. Mindezek a penitenciák addig tartanak, míg az egyházi hatóság fel nem oldja. […]
A keresztes hadak elől sok eretnek Toulouse vidékére menekült. Ha elfogják őket, elvesznek. Csak azok maradtak életben, akik elbocsátó levelet kaptak egy hivatalos prédikátor-inkvizítortól, amelyben bizonyos szokásos kánoni büntetések mellett az illetőket visszafogadta az Egyházba. Ezen hatalmával gyakran élt Domonkos, és inkvizítor működéséből jóformán csak ilyen hivatalos okiratok maradtak fenn, amelyeknek a szigora számunkra oly megdöbbentő, más színben tűnnek fel. Ezen kétségtelen szigorú, de elviselhető levelek által Domonkos igen sokakat mentett meg a biztos haláltól.

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása Reflexiók Szent Domonkos életéhez

Kapcsolódó szócikkek: eretnek · Szent Domonkos · Toulouse
Dominicana>!

Szent Domonkos fáradtan érkezik meg Toulouse-ba. Véletlenül megtudja, hogy házigazdája is eretnek. Egész éjjel elbeszélget vele, vitatkozik, magyarázza a Szentírást. Világos érvei és szeretetének tüze meggyőzik az eretneket; megtér.

Mit tettünk volna mi hasonló esetben? Talán mi nem is érdeklődtünk volna az illető vallása iránt; közömbös dolgokról beszélgettünk volna vele. S ha véletlenül megtudjuk, hogy eretnek, úgy tettünk volna, mintha nem tudnánk. Arra még csak gondolni sem mertünk volna, hogy négyszemközt beszéljünk vele, hogy megtérítsük. Miért?

Egyrészt azért, mert nincs elég erős hitünk. Nem tartjuk a vallás kérdését olyan fontosnak. Fő az, ki-ki jó ember legyen! Nem aggaszt mások lelki ínsége, mert nem éljük mi magunk sem azt, amit másokban hiányolnunk kellene. A világ vallási közömbössége, a másvallásúak megszokott környezete eltompítja lelkünket, s így nem tudunk érdeklődni lelki állapotuk iránt. A hit igazságai, az ember rendeltetése, az örök élet, Krisztus megváltása stb. gondolata nem vált gyakorlati, megélt meggyőződésünkké.

Másrészt – s ez az előbbiből következik – nincs elég bátorságunk, hogy másokkal nyíltan lelki üdvükről tárgyaljunk. Emberi tekintetből hallgatunk. Ha mások hozzánk fordulnak, akkor igen, akkor beszélünk. De mi magunk nem merünk mások lelkébe belenyúlni. Pedig ez lenne a hivatásunk! Félünk, hogy mások esetleg rossz néven veszik beleavatkozásunkat; talán azt felelik, vallásos magánügy, s mi így megszégyenülünk. Vagy talán úgy érezzük, hogy ahhoz, hogy más lelkébe belenyúljak, ki kellene mutatnom egyéni hitemet, meggyőződésemet – ettől szintén félünk; kicsikét még mindig szégyelljük hitünket. Legalábbis hitünknek egyéni életünkre kifejtett hatását. Gyávaságból, álszégyenből hallgatunk tehát, ahol beszélnünk kellene. Udvariasságból engedjük elmerülni felebarátainkat, amikor talán csak kezünket kellene kinyújtanunk, hogy megmentsük őket.

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása Reflexiók Szent Domonkos életéhez

Kapcsolódó szócikkek: Szent Domonkos · Toulouse
Dominicana>!

Az Egyháznak intellektuális igényei mindig vannak és mindig lesznek. Épp ezért Rendünk sohasem lesz korszerűtlen. Azaz korszerűtlen lesz, valahányszor elveszíti eredeti jellegét: intellektuális teológiai jellemvonását. Ilyen igények nálunk, Magyarországon is vannak, és a jezsuiták, a bencések fel is fedezték ezeket. Mi nem igen fedezhettük fel, mert nem igen volt rátermett emberünk. Ezen idővel változtatnunk kell! Idővel, mert ha sokat vállalunk, amikor nincs emberünk, Rendünk jó hírének többet ártunk, mint használunk. Változtatnunk kell, és ennek a megkezdése már a fiataloknak is a dolga! Szent Domonkosban felismerni igazi életeszménket, rendeltetésünket!

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása Reflexiók Szent Domonkos életéhez

Dominicana>!

Szent Domonkos immár harmincnégy éves, amikor Didákkal először útnak indul. Harmincnégy éves: teológiailag képzett, reális gondolkodású férfi, akiben a szemlélődés és a tevékenység tökéletes összhangba olvad. De már harmincnégy éves! Mi lesz élete műve? Vagy ő is eltűnik majd úgy, mint többi kiváló kortársai, akik jók voltak, kiválók, de nem alkottak maradandót?! S közben megteszi két útját Dániába; majd Rómába megy, s még mindig nem találta meg igazi hivatását. S ha most előre tekintünk – ezt Domonkos most még nem tudhatta –, életéből már csak tizenöt éve áll rendelkezésére! Szinte fel szeretnénk szólítani őt: tegyen már valamit! Tegye meg, amiért az isteni Gondviselés a világnak adta, amire hívta!

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása Reflexiók Szent Domonkos életéhez

Kapcsolódó szócikkek: Szent Domonkos
Dominicana>!

Ismerjük meg a papság – s általában az Egyház – állapotát Szent Domonkos idejében; és III. Ince – s általában az Egyház – reformtörekvéseit.

A XII. század ismert egy-két kimagasló szónokot: Szent Bernát, Szent Norbert, általában azonban a prédikáció a teljes hanyatlás képét mutatta. A szentbeszédek nagyrészt zárdákban és monostorokban születtek. E beszédek a világtól távol keletkeztek, s így nem is lehettek hatással az emberek nagy tömegére; nem is az emberek problémáival foglakoztak. E kor szónokai agyonterhelik beszédüket erőltetett szimbólumokkal. A világi papság nem is igen mondott szentbeszédeket. A püspökök sokszor másokkal készíttetik el a beszédeket, aztán felolvassák. Sokszor a nép nyelvére fordították a szentatyák homíliáit. S ez még a jobbik eset volt! A legtöbb egyházmegyében egyáltalán nem beszéltek vagy csak nagyon ritkán. Ezt panaszolta fel III. Ince is egyik levelében: „A nép hivatott vezetői mindnyájan vakok, néma kutyák: nem akarnak ugatni; a rájuk bízott talentumot keszkenőjükbe rejtik, mint (az evangéliumi) haszontalan szolga; így aztán az Úr igéje éppen azoknak az ajkán van némaságba fojtva, akiknek hangosan kellene hirdetniük."

Mi ennek a helyzetnek az oka?
Egyrészt a papság élete. Nem szerettek prédikálni, hogy el ne ítéljék saját magukat. Hisz az erkölcstelenség mindenféle bűne fertőzi meg életüket. A zsinatok a bűnök teljes lajstromát adják. Főképpen a főpapok pompaszeretete, kapzsisága és zsugorisága az oka a botránynak – nagyurak, nem papok! Mivel pénzforrásra van szükségük, simóniát űznek: eladják az egyházi javadalamkat – méltatlanoknak. […]
Ugyanezt a képet mutatta az alsópapság is, csak még felhatványozottabb mértékben. Közönségesen erkölcstelenek, tudatlanok, sokszor írni, olvasni sem tudtak. Hiszen a püspökök olyanokat bíztak meg, akik kisebb fizetést igényeltek.

Ugyanekkor léptek föl az eretnekek: a katharok és a waldensiek, rendkívüli buzgóságot mutattak a prédikálásban. A katharok intellektualista eretnekek, kitűnően ismerik az Újszövetséget. Manicheista tanokat hirdetnek, ugyancsak alapos felkészültséggel. S ehhez szigorú életmódot folytatnak: gyalog, szegényes ruhában járnak, sokat böjtölnek. A nép saját papjaihoz hasonlítja őket… A waldensiek egyszerűbb emberek. Ők csak egyszerűen a Bibliát magyarázták, és szegényes életükkel jó példát mutattak. Jó szándékú emberek voltak. Csak később váltak eretnekekké, amikor semmi egyházi hatóságot sem ismertek el.

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása Reflexiók Szent Domonkos életéhez

Kapcsolódó szócikkek: III. Ince pápa · kathar
Dominicana>!

Mivel szeretjük az Örök Igazságot, már itt a földön azon vagyunk, hogy minden igazságot megértsünk, szeressünk, és az átélt igazság hirdetése által a lelkeket az Örök Igazság eléréséhez vezessük. Ez a sajátos dominikánus hivatás! Ennek megfelelően sajátos dominikánus eszközünk a stúdium. E stúdiumnak is azonban az Örök Igazság elérése szempontjából csak annyiban van értéke, amennyiben a természetfölötti szeretet áthatja, ezért sohasem kerülhet ellentétbe sem a felebaráti szeretettel, sem a fogadalmakkal, sem a jól felfogott, „observantia”-val (a szerzetesi szigorral). Hiszen éppen ezek vannak hivatva arra, hogy a természetfölötti szeretetnek a stúdiumra való hatását biztosítsák.

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása Reflexiók Szent Domonkos életéhez

Dominicana>!

A dominikánus lelkiséget és feladatot csak a Rend alapításának történelmi idejéből érthetjük meg. Szent Domonkos azért szervezte meg Rendjét úgy, hogy a papi jelleget és szerzetesi életformát egybekapcsolta, mégpedig úgy, hogy a szemlélődő szerzetesi lelkületből természetesen fakadjon az imádságos és teológiailag megalapozott apostoli tevékenység, mert csak így tudott szembeszállni kora eretnekségeivel. Azért állította a férfirend apostolai mögé a nővérek imádkozó és vezeklő csapatát, hogy az isteni kegyelem áradását biztosítsa. Majd azért terjeszti ki apostoli lelkiségét a világban élő hívekre is, hogy papjainak apostoli tevékenységét ezáltal kiszélesítse. Célja – valójában – ugyanaz volt, mint az Egyházé: a lelkek üdvének szolgálata az igehirdetésnek bármely – és nemcsak szószéki – formájával. Ő igazában nem új elemeket talált fel, hanem a régieket ötvözte össze új formában.

Mehrle Tamás: Szent Domonkos életének tanítása Reflexiók Szent Domonkos életéhez

Kapcsolódó szócikkek: Szent Domonkos