!

Méhes György magyar

1916. május 14. (Székelyudvarhely) – 2007. április 10. (Budapest)

Teljes névNagy Elek
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Méhes_György_(író)

Könyvei 36

Méhes György: Kolozsvári milliomosok
Méhes György: Gina
Méhes György: Egyetlenem
Méhes György: Orsolya
Méhes György: Emmi
Méhes György: Szép szerelmek krónikája
Méhes György: Bizalmas jelentés egy fiatalemberről
Méhes György: Micsoda társaság!
Méhes György: Leleplezem a családomat
Méhes György: Szikra Ferkó

Fordításai 1

Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék fiúknak

Antológiák 2

Lovász Andrea (szerk.): Érik a nyár
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2003

Népszerű idézetek

>!
Brigi007

Már nem tudom ki mondta: ha 1914-ben elrendelték volna Európa férfilakosságának, hogy négy éven át négykézláb közlekedjék, megtagadták volna az engedelmességet. Abban viszont belementek, hogy lövészárkokban, sárban, fagyban négy évig gyilkolják egymást. Mert a négykézlábra ereszkedés ellenkezik az emberi természettel, a háború viszont nem.

147-148. oldal

>!
mohapapa I

Bika bácsi már nagyon öreg, szép fehér szakálla van és éjjeliőr, ő vigyázz éjjelenként a tengerre, hogy el ne lopják.

107. oldal

>!
fióka P

De ha már a lopásnál tartunk, az embert ártatlanul is nézhetik tolvajnak. Velem is megesett egyszer. Zimankós, kora tavaszi időben történt. Megittam a kávémat az egyik cukrászdában, aztán kipillantottam az ablakon. Zuhogott kegyetlenül. Felhajtottam a kabátom gallérját, szemembe húztam a kalapomat, fogtam az ernyőmet és indultam. Ekkor azonban valaki megfogta a karomat:
– Pardon, ez az én esernyőm.
Meghökkenve néztem reá, aztán az ernyőre. Tényleg, ennek bambusznyele van, az enyém viszont bőrhuzatú.
– Bocsánat, eltévesztettem… – nyújtottam oda az ernyőt egy csöpp zavarral.
– Semmi, semmi… – felelte az ernyőtulajdonos, és érdeklődéssel figyelte, hogyan keresem a saját ernyőmet.
Most már igazán elpirultam.
– Ejnye, milyen szórakozott vagyok, hiszen nem is hoztam magammal, elromlott a zárja. Ugyanis…
Az idegen különös tekintettel mért végig, aztán csak ennyit válaszolt:
– Persze, persze…
Aztán keményen megmarkolta az esernyőjét, és visszaült a helyére.
Kimenekültem a zuhogó esőbe. Hazasiettem, és mesélni kezdtem a feleségemnek különös és kínos kalandomat.
– Jó, hogy mondod. Nézd, mennyi rossz ernyőnk van. Vidd el, csináltasd meg.
– Ebben az időben?
Harmadnap aztán, többszöri unszolás után, fogtam az öt darab rossz esernyőt, amit a feleségem összeszedett a házban, és elindultam az esernyőcsinálóhoz. Felszálltam a trolibuszra. Egyszerre csak megéreztem, hogy valaki figyel. Az ilyesmit megérzi az ember, mintha tüzes pont égetné a tarkóját. Az én cukrászdai emberem volt, az, akinek majdnem elvittem a bambusznyelű esernyőjét.
Merően nézett. Nem is annyira engem, inkább az ernyőket.
Ostobaság, de elpirultam.
Leszállni készült.
Mellém lépett, reám, majd az esernyőgyűjteményre nézett, aztán megszólalt, kicsit gúnyosan, kicsit megvetően:
– Látom, jó napja volt.
Azzal leugrott.
Így lett belőlem esernyőtolvaj.

125-127. oldal, (Dacia, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: esernyő · félreértés
5 hozzászólás
>!
fióka P

Elárulhatom, én voltam az a gyermek, aki, mikor megkérdezték, mi akar lenni, ha felnő, így válaszolt:
– Vendég.

67. oldal, (Dacia, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: pályaválasztás
2 hozzászólás
>!
fióka P

Mert könyvet lopni – bocsánat –, kölcsönözni lehet szenvedély, sport, de saját könyvünket visszaszerezni mástól, ehhez fogható gyönyörűség aligha létezik.

101-102. oldal, (Dacia, 1972)

>!
B_Niki P

– S az emlékezete működik-e?
Az erdész elmosolyodott.
– Úgy, ahogy az okos emberé. A jóra emlékszem, a rosszat, ha csak tehetem, elfelejtem.

50. oldal, Ödi és a szenzáció

>!
Trudiz P

Az igazi turista nem andalog, hanem igenis gyalogol.

61. oldal