Megyesi Gusztáv

Elmondom most, milyen ez a rendszer. Nem a magam eszitől mondom el, a nyilvános magyar sajtó a forrásom, én csak abból interpretálom, sűrítem.
Ez a rendszer úgy, ahogy van, nem jó.
Ebben a rendszerben nem érdemes dolgozni, alkotni, gondolkodni. Se vállalatnak, se vállalkozónak, se egyénnek. Ez a rendszer tehát munkaellenes, gondolkodásellenes, vállalkozásellenes. Ez a rendszer nem lát tovább az orra hegyénél, kockára tesz jövőt, nemzeti tudatot. Ez a rendszer nem fizet meg senkit, ez a rendszer már a saját erőszakszervezetét se fizeti meg. Nincs pénze rendőrnek, tűzoltónak. Úgyszólván semmi se jó. Nem jó az ipar szerkezete. Problémák vannak a Gagarin Hőerőműben. Anarchia van tojás- és krumplifronton. Elkeseredettek már a népművelők is. Portékáink nem kelendőek. A régészek is mozgolódnak. Nem tudunk csomagolni. Állandóan átszervezik a kutatóintézeteket, az enbékettőt. Corvin filmszínház jegyüzérek paradicsoma. Pusztulnak vizeink. Már a méhészet is veszteséges. A Dunai Vasműhöz nem mernek hozzányúlni. A Lenin téeszben kontraszelekció van. Minden második ember nem megy el tüdőszűrésre, csak akkor, amikor már késő. Tönkreteszik azt a kevés zöldterületet is, ami van. Legjobb volna, ha az egyház is beszállna. Kevés az éjszakai pótlék, de a délutánosokra se figyel senki. Az aluljáró-irodalom a könnyebb ellenállás felé veszi irányát. Nincs kávéházi kultúránk. Ez a rendszer táptalaja a protekciónak, a korrupciónak, a lobbizásnak. Erkölcsi fertő, ami van. Már a pártban is elharapódzott a testiség. Komoly állami cukrászok marcipánfalloszt készítenek Ciccolinának. Vannak napok amikor káderfeleségek döntenek primer személyi kérdésekben. A Bosnyák téren még mindig virágzik a lánckereskedelem. Még mindig él a bázisszemlélet. A szombati nyitva tartásokat képtelenek koordinálni. Ebben a rendszerben mindenki stiklire kényszerül, a tisztesség és az erkölcs ráfizetéses: úri passzió, luxus.
Ezen a rendszeren akarnak változtatni az elvtársak.
Azok az elvtársak, akik benne vannak a rendszerben, s egyébként ennek a rendszernek köszönhetnek mindent.

204. oldal

Jó, Magyarországon megszokhatta már az ember, hogy ami jó, azt küldetésszerűen elrontják, a szépet elcsúfítják, de hogy a büdösből kilopják a büdöset, az azért új.

204. oldal, Heller és Pick

Most január van, januári hajnalokon pedig értelmezhetetlen az enyhe tél fogalma, pláne vékony falú, vakolatlan házakban. Következésképpen, ha nem lehet az erdőből fát lopni, máshonnét kell szerezni: a januári hajnal nem erkölcsi kategória.

21. oldal, Fát lopni

Hol van az megírva, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében a nőnek egész életében egy diplomata hidegvérével, eleganciájával, és megértésével kell elviselnie baromarcú férfiak agresszióit, plusz végeláthatatlan vitákba bocsátkozni annak tárgyában, miért nem jó az egy nőnek, ami nem jó neki.

216. oldal, Nem kirívóan sértő

Az idézet persze veszélyes művelet, szövegismertetési szempontból olyan, mint a vállról indítható rakéta: elég egyetlen egységgel elállítani az irányzékot, a lövedék két kilométerre a céltól csapódik be.

Kovács Zoltán: Új nóvum: nívóbeli színvonalproblémák, 155. oldal

Elmehet büszke Magyarország a francba a menekültek nélküli napjain is, mondhatnánk, de nem erre akarunk kilyukadni. Hanem hogy ne legyenek illúzióink, nehogy azt higgye bárki is, hogy a Magyarországon átvonuló több százezer menekült között nem lesz egyetlenegy se, aki megírja a megaláztatásait, avatott tollal, értőn, tehetségesen. Hogy nincsen, aki már most, vonulás közben is írja. Ezt nem lehet megúszni. És ha csakugyan tehetséges kézben lesz az a toll, és remekmű születik, szörnyű lesz az Magyarországra nézve, mert ez viszi majd hírünket a föld minden sarkába, ebből ismerszünk majd meg a világ előtt, ha a világ esetleg még nem ismerne minket. A remekművet nem lehet raportra hívatni a külügyminisztériumba, a remekműben minden benne van, ami fontos, és nem számít mindenféle szir-szar kormányfő, miniszter meg szóvivő véleménye; száz évre meglesz a bizonyossága a világnak, hogy Magyarország milyen ország lett a vezetői által; s nincs az a megíratott ellenregény, ami ezt feledtetné.

245. oldal, Pápa tér

Sokan mondják, hogy Magyarországon cigánygyűlölet van, én ilyet le nem írnék, viszont sokkal rosszabb a helyzet: Magyarország a szegénységet rühelli nagyon, mélységesen veti meg a nincsteleneket, s igen meg tud sértődni, ha a szemébe mondják, szar ország az, ahol csak egyetlen gyermek is éhezik.

285. oldal, Ruha teszi

Mielőtt az ország fele elájulna attól, hogy mekkora géniuszaink vannak, mondja meg valaki, miféle zsenialitás kell ahhoz, hogy bármit megszerezzünk magunknak, miközben tudván tudjuk, hogy törvényen felül állunk, és soha semmit nem kérnek rajtunk számon.

202. oldal, Zsenik

Arra azért kíváncsi vagyok, kap-e legalább egy üveg pezsgőt vagy valami más ajándékot az ELTE vezető űrkutatója a kollégáitól abból az alkalomból, hogy megvannak a bonyhádi határban történt robbantás elkövetői. Az az öt diák, akik műtrágyából és gázolajból kotyvasztott keverékkel, detonátor segítségével csináltak hirtelenjében a település határában egy világnagy gödröt, amelyről aztán az ELTE vezető űrkutatója (meg más tudósok is) meggyőződéssel állították, hogy nem lehet ember műve, a gödröt kizárólag egy űrből érkezett meteorit okozhatta.

160. oldal, Szent Lőrinc könnyezik

Nézem az éjszakai ülés fotóit: a hősök alszanak. Az egyik a laptopjára ejti a fejét, a másik a társa vállára hajol, a harmadik üveges tekintettel bámul a semmibe. Bóbiskol a házelnök, teljesen mindegy, hogy valaki kormánypárti vagy ellenzéki, egyformán bután néznek ki, kifejezéstelenül.

186. oldal, Az éjszaka hősei