!

Maxie Wander osztrák

1933. január 3. – 1977. november 21.

KatalógusnévWander, Maxie
Nem

Képek 1

Könyvei 4

Maxie Wander: Jó reggelt, szépségem!
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül
Maxie Wander: Tagebücher und Briefe
Maxie Wander: Buenos días, guapa

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Femina Európa


Népszerű idézetek

olvasóbarát>!

Apám megszámlálhatatlan sok könyvvel veszi magát körül, akár a nagynéném a madaraival. Amit apám a könyvekből les el, arra nem tanít meg az élet.

Ruth

63. oldal

Gólyanéni>!

Ha az embernek szép gyerekkora volt, akkor egész életére gazdag lesz… Egyesek azt mondják, hogy a gyerekek nem fizetnek vissza semmit a szüleiknek. Nem is kell. Nézzenek csak mindig előre…Életében csak egyszer élhet úgy az ember, mint a mesében, és ez a gyermekkor.

209. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor
Sárhelyi_Erika I>!

Hiába, az ember mindig éppen olyan könyvekre és emberekre talál, akikre szüksége van.

2 hozzászólás
Carmilla >!

Tudom, hogy igazságtalan vagyok, de valahogy egy Hesse versre kell gondolnom: „Különös járni a ködben.” "Számtalan barát vett körül tündöklő életemben; most, hogy elködösül, nem látszik egy sem."

73. oldal (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: Hermann Hesse
olvasóbarát>!

Aznap épp takarítanom kellett volna, aztán egyszerre csak elkapott az olvasási láz, kinyitottam és faltam a könyvet. Példakép? Olyat még nem találtam a könyvben. Á, csak az izgalom vagy a művelődés kedvéért olvas az ember.

Gabi

129. oldal

Gólyanéni>!

Számomra a kenyér az, ha a családban minden jól megy, ha jól érzem magam. Minden egyéb ráadás: a kaviár. Sokan főétkezést csinálnak a kaviárból, pedig hamar rá lehet unni.

219. oldal

Carmilla >!

A barátokkal kapcsolatban igazad van, nem szabad túl sokáig egymás nyakán ülni, ahogy a bécsiek mondják. A barátsággal is gazdálkodni kell, és ne éljen vissza az ember barátai idejével és türelmével. A véget nem érő középszerű beszélgetések, a fecsegés ó jaj…

282. oldal (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: barátság · beszélgetés
Sárhelyi_Erika I>!

És érzem, miként növekszik a vágyam a könyvek iránt, és még mennyi időre lenne szükségem, hogy mindent elolvassak. És az ember néha elfelejti, mennyi varázslat és életöröm árad felénk a könyvekből…

Sárhelyi_Erika I>!

Olyan nehéz elviselni a magányt, ha emberek között vagyunk.

Kapcsolódó szócikkek: magány
9 hozzászólás
Gólyanéni>!

Furcsa szokásom, hogy ha elhatározok valamit, vagy otthon rosszkedvű vagyok, egyszer csak elkezdek nevetni, mert azt képzelem, hogy az egész jelenetet filmezik. Márpedig, ha a főszerepet játszom egy ilyen nevetséges filmben, nem tudok többé mérgelődni. Azt mondom magamnak: Úristen, Doris mit szólnak a nézők, ha ilyen hisztérikusan viselkedsz, és mindig a jogaidra hivatkozol?

40. oldal