Maxie Wander osztrák
1933. január 3. – 1977. november 21.
Katalógusnév | Wander, Maxie |
---|---|
Nem | nő |
Képek 1
Könyvei 4
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Femina Európa
Népszerű idézetek
Apám megszámlálhatatlan sok könyvvel veszi magát körül, akár a nagynéném a madaraival. Amit apám a könyvekből les el, arra nem tanít meg az élet.
Ruth
63. oldal
Ha az embernek szép gyerekkora volt, akkor egész életére gazdag lesz… Egyesek azt mondják, hogy a gyerekek nem fizetnek vissza semmit a szüleiknek. Nem is kell. Nézzenek csak mindig előre…Életében csak egyszer élhet úgy az ember, mint a mesében, és ez a gyermekkor.
209. oldal
Hiába, az ember mindig éppen olyan könyvekre és emberekre talál, akikre szüksége van.
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül Naplók és levelek
Tudom, hogy igazságtalan vagyok, de valahogy egy Hesse versre kell gondolnom: „Különös járni a ködben.” "Számtalan barát vett körül tündöklő életemben; most, hogy elködösül, nem látszik egy sem."
73. oldal (Európa, 1985)
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül Naplók és levelek
Aznap épp takarítanom kellett volna, aztán egyszerre csak elkapott az olvasási láz, kinyitottam és faltam a könyvet. Példakép? Olyat még nem találtam a könyvben. Á, csak az izgalom vagy a művelődés kedvéért olvas az ember.
Gabi
129. oldal
A barátokkal kapcsolatban igazad van, nem szabad túl sokáig egymás nyakán ülni, ahogy a bécsiek mondják. A barátsággal is gazdálkodni kell, és ne éljen vissza az ember barátai idejével és türelmével. A véget nem érő középszerű beszélgetések, a fecsegés ó jaj…
282. oldal (Európa, 1985)
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül Naplók és levelek
És érzem, miként növekszik a vágyam a könyvek iránt, és még mennyi időre lenne szükségem, hogy mindent elolvassak. És az ember néha elfelejti, mennyi varázslat és életöröm árad felénk a könyvekből…
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül Naplók és levelek
Olyan nehéz elviselni a magányt, ha emberek között vagyunk.
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül Naplók és levelek
Furcsa szokásom, hogy ha elhatározok valamit, vagy otthon rosszkedvű vagyok, egyszer csak elkezdek nevetni, mert azt képzelem, hogy az egész jelenetet filmezik. Márpedig, ha a főszerepet játszom egy ilyen nevetséges filmben, nem tudok többé mérgelődni. Azt mondom magamnak: Úristen, Doris mit szólnak a nézők, ha ilyen hisztérikusan viselkedsz, és mindig a jogaidra hivatkozol?
40. oldal