!

Maurice Merleau-Ponty francia

Tudástár · 9 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 3

Maurice Merleau-Ponty: A látható és a láthatatlan
Maurice Merleau-Ponty: Az észlelés fenomenológiája
Maurice Merleau-Ponty: A filozófia dicsérete

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérleg · Rezonőr

Antológiák 2

Konrád György (szerk.): A francia „új regény” I-II.
Csejtei Dezső – Dékány András – Simon Ferenc (szerk.): Ész – Élet – Egzisztencia I.

Népszerű idézetek

Dénes_Gabriella P>!

Az igazi filozófia abban áll, hogy újra megtanuljuk látni a világot, és ebben az értelemben egy elmesélt történet ugyanolyan „mélyen” beszélhet a világról, mint egy filozófiai értekezés.

20. oldal - Előszó

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · történet · világ
Nagy_Detti>!

a test belülről (…) csak szervekkel teletömött sötét üregekből (…) áll

156. oldal

Nagy_Detti>!

az a tompa érzés, amivel az engem körülvevő zsákról – a testemről – rendelkezem „belülről”

152. oldal

Dénes_Gabriella P>!

Persze vannak zavaros látványok, mint például egy táj egy ködös napon, de el kell fogadnunk, hogy önmagában semmilyen valós táj nem zavaros. Csak a mi számunkra az. A tárgy – mondják a pszichológusok – sohasem kétértelmű, csak a figyelem hiánya miatt válik azzá.

28. oldal – A klasszikus előítéletek és a visszatérés a fenoménekhez

Nagy_Detti>!

Amikor a másik engem néz, akkor ezzel kijelöli az én látásom tényleges határait és megcáfolja azt a szolipszista illúziómat, miszerint minden túllépés csakis önmeghaladás lehet. Először válik így a látó, aki én magam vagyok, önmaga számára igazán láthatóvá; először jelenek meg magam előtt kifordítva, a saját szemeim láttára, magamból maradéktalanul kiforgatva. (…) most van először , hogy láthatom, ahogy a másik test a világ húsával párosodva többet ad annál, mint amit visszakap, hozzátéve az általam látott világhoz azt a nélkülözhetetlen kincset, amit ő lát. És most először történik meg, hogy testem nem a világgal párosodik, hanem egy másik érző testtel fonódik egybe, egész felületén finoman idomul a másik testhez, miközben a kezem minden hajlatát fáradhatatlanul kutatja ennek a furcsa szobornak, amely minden őt érő hatást viszonoz és megkettőz. Most először, a testem a világtól és a világi céloktól teljesen eloldódik, és a másik testétől megigézve, egy másik élettel összefonódva lebeg a Létben. Saját belsejét a másik külsejévé és saját külsejét a másik belsejévé fordítva át (…), és a vágy türelmes, csöndes munkájában kezdetét veszi a kifejezés paradoxona.

162-163. oldal

Dénes_Gabriella P>!

Az érzékelésnek az a két definíciója, melyeket megvizsgáltunk, csak látszólag közvetlen. Ahogyan az imént láttuk, az észlelt tárgy modelljét követi. Ennyiben összhangban van a józan ésszel, amely az érzékit szintén az érzékelés objektív feltételeinek révén határolja körül. Ezek szerint a látható az, amit a szemünk/cei ragadunk meg, az érzéki pedig az, amit az érzékek révén ragadunk meg.

28. oldal – A klasszikus előítéletek és a visszatérés a fenoménekhez

Kasztór_Polüdeukész >!

Most először, a testem a világtól és a világi céloktól teljesen eloldódik,
és a másik testétől megigézve, egy másik élettel összefonódva lebeg a Létben.
Saját belsejét a másik külsejévé és saját külsejét a másik belsejévé fordítja át.
Mostantól, a mozdulat, az érintés, a látás, miközben egyszerre irányulnak
a másikra és önmagukra, megfordulnak, és saját forrásuk felé emelkednek,
és a vágy türelmes, csöndes munkájában kezdetét veszi a kifejezés paradoxona.