Matuscsák Tamás magyar
Katalógusnév | Matuscsák Tamás |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 6
Kapcsolódó sorozatok: A Tesla-hadművelet · Összes sorozat »
Fordításai 1
Antológiák 1
Népszerű idézetek
– Hogy állunk az alibijével? – kérdezi az egyik detektív.
– A micsodámmal?
– Az alibijével! Van alibije?
– A feleségem csomagolt… Úgyhogy nem tudom, berakott-e ilyesmit …
332. oldal
1929. május 12. vasárnap
Talán el kellene mennem Berlinbe, vagy vissza Pestre, mert itt egyre nehezebb az élet. Otthon nemsokára kezdődik az első Könyvhét. Nem adtam még fel azt a tervemet, hogy híres író legyen belőlem. Most is rengeteget firkálok, amikor pedig nem jön az ihlet, olyankor olvasok.
190. oldal
Miután az érkező amerikai turisták zöldhasú bankókat tuszkoltak a mellényzsebébe, azt mondta:
– Dollárt adtak, és megint csak dollárt. Azt hiszik, hogy a pénz boldogít. Azt hiszik az ostobák… És sajnos igazuk van!
200. oldal
Ismét jegyesek lettünk. No persze nem újabb nősülésre gondolok, hanem a cukorral, zsírral és hússal lettünk újra jegyesek, mint az első világháború végén voltunk. Pedig a második még alig kezdődött el. Szerencsére Molnár Ferenc már régen megmondta, a kávé nem a cukortól édes, hanem a keveréstől – a cukor csak azért kell hozzá, hogy tudjuk meddig kell keverni…
460. oldal
Rájöttem, hogy a nő olyan, mint a puncstorta: szép és édes, de csak az isten tudja, hogy mi van benne.
75. oldal
Vilma azonban egy félórás olvasópróba után egyszerre az ajtóhoz lépett, ráfordította a kulcsot, majd behúzta a függönyt az ablakon, aztán ledobta magáról könnyű kis kartonruháját, meg ami még rajta volt, és teljesen meztelenül ledőlt a pamlagra. Nem kellett kétszer hívnia, hiába tudtam, hogy van már vőlegénye. Igazat adok Oszi barátom mondásának: a nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép az sem baj, hogy semmi értelme!
77. oldal
Tegnap borzalmas baleset történt a székesfőváros IX. kerületében, Ferencvárosban, pontosabban a Bakáts téren, amelynek én voltam az egyik áldozata. Az történt ugyanis, hogy a polgármesteri hivatalban délelőtt tizenegy órakor az anyakönyvvezető és két hites tanú (Salamon Béla és Somogyi Kálmán urak) előtt feleségemmé fogadtam Boros Rózsa gépíró kisasszonyt. (lakik: I. kerület Maros u. 54/b.). Beteljesedett hát a végzetem. Megnősültem!
372. oldal
Szép Ernő erősen kopaszodik már, és ez nagyon zavarja, talán vezetékneve miatt is, ezért mindig megpróbálja hátulról előrefésülni megmaradt hajszálait. Egyszer Királyhegyi meg is kérdezte tőle:
– Ernőkém, te, aki olyan okos vagy, miért erőlteted ezt a hajdolgot? Nem olyan nagy ügy kopasznak lenni…
Szép erre szelíden elmosolyodott:
– Ha csak kopasz volnék! De kopasz, öreg és zsidó is. Sok ez egy embernek!
364. oldal
Azt hiszem, hogy végül is író leszek. Mi jobb annál, mint egy ilyen gyönyörű helyen ülni egész nap, kibámulni az ablakon, és leírni mindazt, ami szeretném, ha megtörténne velem, de nem történik?!
37. oldal
Alvás előtt aztán mindig Adyt kell mesélnem Xéniának. Nem ért egy szót sem belőle, de nem hagyja, hogy lefordítsam, mert szerinte a verseknek külön lelkük van. Aztán a legtisztább csengésű magyar kiejtéssel, lehunyt szemmel, félig sírva mondja utánam:
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye milyen nagy?
És nem ragyog, és nem ragyog.)
151. oldal, 1927. december 23., péntek (Noran Libro, 2016)