Matteo Strukul olasz

– […] A szépség csak pillanatokig tart. Fel kell ismerni, kiszakítani az időből, remélve, hogy a szeretet és az emlékezet kellően meg tudja őrizni.

275. oldal, 56. Menekülőben

Giacomo úgy csókolt, mintha nem volna holnap, és Velencének abban a pillanatban porrá kéne égnie.

Semmi sem nyugtatta úgy meg, mint az olvasás és az írás.

220. oldal, 43. Egy nem remélt barátnő

– […] Az életben túl sokszor fizettem dupla árat azért, amit barátságnak hittem.

Szerette a betűket, a szavakat, a szeme előtt kibontakozó történeteket, már amikor hozzájutott az olvasáshoz. […] Az olvasás volt Malasorte titkos szenvedélye, vigaszt és megkönnyebbülést jelentett a lelkének.

145. oldal, 28. Az öreg nyomdász

Párbaj esetén a Serenissima törvényei a nemesi címtől való megfosztást, a javak elkobzását vagy az örökös száműzetést helyezték kilátásba. Mindenféle mérlegeléstől függetlenül, enyhén szólva is kényes volt az ügy: ha ez kitudódik, az egyet jelent a tragédiával.

Róma ott agonizált a szeme előtt, de amit látott, valójában egy nagyobb rossznak, a lélek fájdalmának a visszatükröződése volt, amely mintha elemésztené a várost. Napról napra, apránként. A város meghajolt a pápáknak, egy olyan világ uralkodóinak az akarata előtt, amelyből a spiritualitás írmagja is kihalt.

9. oldal, 1. Macel de' Corvi

[…] aki bezárkózik a művészetbe, néha azt kockáztatja, hogy elveszíti önmagát.

221. oldal, 43. Egy nem remélt barátnő

Sírt.
Mert megértette, hogy tévúton jár.

10. oldal