!

Mathias Énard francia

1972. január 11. (Niort, Franciaország) –

NemFérfi
Wikipédiahttps://en.wikipedia.org/wiki/Mathias_Énard

Képek 2

Könyvei 8

Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról
Mathias Énard: Zóna
Mathias Énard: Iránytű
Mathias Énard: Boussole
Mathias Énard: Parle-leur de batailles, de rois et d'éléphants
Mathias Énard: Vorbeşte-le despre bătălii, regi şi elefanţi
Mathias Énard: Compass
Mathias Énard: Brújula

Felolvasásai 1

Mathias Énard: Boussole

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

…az ő világában a férfivé válás nem azt jelentette, hogy az illető megnő, hanem azt, hogy élesre és keményre csiszolódik, megmetszik, mint a szőlőt vagy egy fát, szépen levagdossák róla a felesleges ágakat, a női vagy talán, ki tudja, az emberi hajtásokat, mígnem olyan lesz, mint egy harcost formázó bukszusbokor egy klasszikus kertben, de beszélhetnénk akár falloszt, puskát vagy a hím archetípusát formázó bokorról is, mindannyian erre akartunk hasonlítani, az erős, ügyes, agyatlan, kérkedő, hetvenkedő és gőgös őskori vadászra, aki ugyanakkor aláveti magát az erősebbnek, a rangsorban felette állónak, megveti a gyengéket, a nőket és a homokosokat, mindenkit, aki nem olyan, mint ő…

178-179. oldal

10 hozzászólás
>!
Kuszma P

Tüdővészesek és szifiliszesek: íme, a művészet története Európában – a közösségi, a társasági, a tüdővész, vagy a benső, a szégyenletes, a szifilisz. Az apollói és a dionüszoszi helyett én erre a két kategóriára osztanám fel az európai művészetet.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szifilisz
1 hozzászólás
>!
giggs85 P

A zene jó menedék a világ tökéletlenségével és a test hanyatlásával szemben.

Kapcsolódó szócikkek: zene
1 hozzászólás
>!
giggs85 P

Nem dobok ki semmit, és mégis mindent elveszítek. Az idő megfoszt mindentől.

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
gesztenye63 P

(…) egyre csak Szent Pál mondata jár a fejében, amelyet most ért meg igazán: „hogy az ember megtanuljon imádkozni, tengerre kell szállnia”.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tenger · utazás
3 hozzászólás
>!
n P

2 óra 20 perc
„Hány óra van? Az ébresztőóra az inszomniások sétabotja, vennem kéne egy olyan mecsetébresztőórát, amilyenek Damaszkuszban Bilger medinai vagy jeruzsálemi mecset alakú órái voltak, fröccsöntött műanyagból, beépített kis iránytűkkel, az ima irányának meghatározásához – na tessék, mennyivel jobbak a muszlimok a keresztényeknél: egy német szállóban az evangéliumot sózzák a nyakadba az éjjeliszekrény fiókjába dugva, a muszlim szállodákban egy kis iránytűt tapasztanak az ágydeszkára, vagy felrajzolnak az íróasztalra egy szélrózsát, amin Mekka irányát is bejelölik, iránytű és szélrózsa, amelyek persze arra is jók, hogy betájolhasd az Arab-félszigetet, de ha éppen úgy tartja kedved, betájolhatod Rómát, Bécset vagy Moszkvát is: ezeken a vidékeken soha nem vagy elveszve. Sőt olyan imaszőnyeget is láttam, amelynek az anyagába egy kis iránytű volt beleszőve, az ember rögtön fel is röppenne vele, ha már ilyen szépen elő van készítve a légi utazásra: egy kert a felhők között, mint Salamon felhője fölött a zsidó legendában, egy galambokból álló baldachin, ami megóvja a napsütéstől (…)”

231. oldal, 2 óra 20 perc

5 hozzászólás
>!
Chöpp 

A szépség úgy érhető el, ha felhagyunk a régi formákba való meneküléssel, és vállaljuk a jelen bizonytalanságát.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szépség
>!
giggs85 P

… maga szerint mit kezdhetnénk egy múmiával, kérdeztem vissza, „hát szép is, hasznos is, meg aztán ha megszorul az ember, el is adhatja”…

Kapcsolódó szócikkek: múmia
>!
n P

(…) és nagy megdöbbenésemre tüzesen nekirontott Claudio Magris Dunájának, az egyik kedvenc könyvemnek: Magris egy nosztalgikus Habsburg-párti, jelentette ki, és a Duna szörnyen igazságtalan a Balkánnal; minél mélyebbre hatol belé, annál kevesebb információt ad róla. A folyó első ezer kilométere foglalja el a könyv kétharmadát; Magris csak körülbelül száz oldalt szentel a maradék ezernyolcszáz kilométernek: amint elhagyja Budapestet, nem sok mondanivalója marad, és azt a benyomást nyújtja (szemben azzal, amit az előszóban beígér), hogy ott nem történt és nem is jött létre semmi fontos. A könyv a kulturális geográfia szörnyűségesen „Ausztria-centrikus” víziója, a balkáni államok, Bulgária, Románia, Moldávia identitásának, és főleg oszmán örökségének szinte abszolút tagadása.

27. oldal