!

Máté Angi erdélyi magyar

Angi Máté

1971. december 30. (Vajdahunyad) –

mate_angi I
92 figyelő · 78 figyelt · 0 értékelés · 0 polc · 17 karc · 0 észlelés
Nem
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Máté_Angi
Életrajz

Könyvei 6

Máté Angi: Mamó
Máté Angi: Volt egyszer egy
Máté Angi: Az emlékfoltozók
Máté Angi: Kapitány és Narancshal
Máté Angi: Ez egy susogó levél
Angi Máté: C’era una volta

Antológiák 8

Lovász Andrea (szerk.): Elfelejtett lények boltja
Lovász Andrea (szerk.): Érik a nyár
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2009
Lackfi János (szerk.): Aranysityak
Varga Réka (szerk.): Legszebb karácsonyi ajándék a nátha
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem
Lackfi János (szerk.): Nini néni és a többiek
Lovász Andrea (szerk.): Macskamuzsika

Népszerű alkotóértékelések

>!
Miamona

Máté Angi

Ha őt olvasom, valami mindig kinyitja magát bennem.


Népszerű idézetek

>!
tekatana P

Volt egyszer egy sün. Élt, ahogy a sünök szoktak élni. Nappal megállt benne a mozgás, leginkább gubbasztott, éjjel elindult benne a mozgás, leginkább muszogott.
Gubbasztott és muszogott.

10. oldal

4 hozzászólás
>!
csillagka P

Ha egy tündérrigólány szomorú, meg kell keresnie a másik tündérrigólányt, olyankor egymáshoz teszik arcaikat, úgy, hogy egyikük jobb szeme másikuk bal szemébe nézzen, pillogtatnak, s pilláikkal kisepregetik a szomorút.

Amikor elindult a szomorú

Máté Angi: Az emlékfoltozók Mesék a szeretetről

>!
csillagka P

Olyan ősz lett, hogy reggelente már a hideg is kötött szvetterben ült a kerítésre a tündérrigólányok mellé, hogy együtt nézzék hosszú vonalát az utcának, s az utca közepétől kezdődő fasort.

Amikor rókák háltak a fákon

Máté Angi: Az emlékfoltozók Mesék a szeretetről

>!
csillagka P

Volt egyszer egy szitakötő

Olyan volt ez a szitakötő, hogy a patak fölött járt zöld rebegése, onnan szólt a nádhoz, fűzfákhoz, vagy hanyatt feküdt a mohás kövön és tűnődött.
Egy napon ez a szitakötő esőt ültetett.
Előcipelt egy nagy cserepet, földet hordott belé, majd kirakta az esőre.
Hullott az eső a cserép földjébe, s három nap múlva előbújt egy apró esőfa, kerek esők nőttek az ágain.
A szitakötő körberepülte a fát, majd leült és azon tűnődött- már átlépdelve a mohás kőre- hogy mit kellene tennie, neki, aki egy esőfa gazdája. Arra gondolt, talán hozhatná, ölelhetné ide, maga mellé, hogy ketten üljenek. Hintát bogozhatna nádból, és röptetné égre az apró esőfát. Vagy köszönhetne neki úgy, hogy: szervussz, te szökőkút! Akkor kacaghatnának.
Míg a szitakötő a mohás kövön tűnődött, az esőfához ért a hasas Nap.
Körbejárta a fát, nézte hunyorogva az ágakról csüngő, érett esőket, leszedett egyet, beleharapott, aztán nagy hasába terelte valamennyiüket, s mire a szitakötő visszatért a mohás kőről, már csak a csupasz fát találta.
A fa alatt ült a hasas Nap, ölében az esőcsutkákkal.

Volt egyszer egy szitakötő

Kapcsolódó szócikkek: szitakötő
7 hozzászólás
>!
narziss

Volt úgy, hogy megfogtam a kezét, hogy jobban megengedjem neki a vigyázást.

103. oldal

>!
stippistop SMP

Énekelt a csend, s énekére hullni kezdett valami puhaság az égből, pilinkélt, míg ujjnyi, majd két ujjnyi lett, végül térdig állt a világ benne.

32. oldal, Volt egyszer egy csend

>!
fülcimpa

Álmos voltam, álmos volt a fejemen a hajam, nem tudta könnyen odaadni a gubancokat az akarós nagyanyámnak.

89. oldal (Koinónia, 2009)

2 hozzászólás
>!
jazmin

Azt is tudtam, hogy tavasz van, az az idő, amikor mamó megöleli a lyukas fazekakat a fáradt virágokkal, s hordja őket, menti a kinti kékre a szoba benti, vastag feketéjéből. S ha akkor megkérdezi, mit szeretnék, azt mondtam volna, lyukas fazék szeretnék lenni.

40. oldal

6 hozzászólás
>!
narziss

Sokáig nem tudtam – talán most sem –, hogy hogy igazak a dolgok. De éreztem, hogy egyik is lehet igaz, meg a másik is, ha én akarom.

43. oldal