Mary Kay Andrews amerikai

… nem számít, milyen régóta ismersz valakit. Az emberek változnak. Vagy nem is egészen olyanok, mint eleinte hitted.

Egy nőnek mindig szüksége van saját dugipénzre. Mindig. Hogy el tudjon tűnni.

Őrült. Közveszélyes őrült. És ami még rosszabb: a férjem.

– Soha senki nem tudja, mi lesz. – Julia széles mozdulatot tett a kezével. – Pont ezt akarom mondani, Ellis. Nincs uralmad semmi felett, úgyhogy szerintem csak dőlj hátra, és fogadd el, amit az élet hoz!

Én mikor felkelek, úgy nézek ki, mint… én.

– Semmit nem hittünk. Nem gondolkodtunk, ittunk…

– Eltemetlek – mondta, a halványkék tekintetébe furcsa fény költözött. – Valahová, ahol sosem találnak meg.

Mert ha két ember összeillik, és szeretik egymást, akkor nem kell veszekedniük, nem igaz?

– Vígjáték volt! Senki nem sír Ben Stiller-filmen!

Hogyan kerül össze az ember valakivel? Vakszerencse folytán. Én vak voltam, ő meg szerencsés. Vagy fordítva.