Márton András magyar
1943. szeptember 16. (Nyíregyháza) –
| Katalógusnév | Márton András |
|---|---|
| Nem | férfi |
Könyvei 1
Szerkesztései 1
Fordításai 3
Népszerű idézetek
Isten egyik legnagyobb kegyelme, hogy nem engedi, hogy mindent meghalljunk, amit a hátunk mögött, rólunk beszélnek. De amit meghallunk, azt nem véletlenül juttatta tudomásunkra.
168. oldal, Rachel
Annak a szerepnek, amelyhez most próbálom hozzátörni a lelkemet, az a lényege, hogy miképpen békül meg a karakter a halál gondolatával.
…
A folyamatban most már ott tartok, hogy a halál ellen nincs semmi kifogásom, csak éppen még nem szeretnék jelen lenni, amikor bekövetkezik.
258-259. oldal, Végül
Az északi sarkkörön délelőtt 11 körül lassan minden rózsaszínű lesz, aztán világos, de már fél kettő tájt kék, amely hamarosan feketébe fordul. És ettől fogva minden teljesen sötét. Az északi fény száraz időben gyakran látható. Félelmetes és lenyűgöző. Olyan végtelenül nagynak látszik, amilyen törpévé zsugorodik az ember ebben az érthetetlen, háromdimenziós fényjátékban, mintha már hívnának odaátról.
132. oldal, Sarkkör
Ott álltam az üres Krisztina körúti lakásban árván, társ nélkül, rémes gondolatokkal küszködve. Azon gondolkozom, hogy egy ilyen izgalmas, színes élet milyen őrületes sebességgel változik át sivár, ijesztő, halálos ürességgé. Hogy a múlt élményei soha nem vigasztalják meg az embert, csak a jövő ígéretei képesek ideig-óráig kirángatni a reménytelenségből. Naná, hiszen ezért rohanok egész életemben kalandból kalandba.
145. oldal, Egyetem, válás és gyász
… színésznek lenni életfogytig tartó, halálos betegség. Hiába szolgáltam diplomataként két cikluson keresztül, igazi diplomata soha nem lettem. Hiába dolgoztam asztalosként Finnországban, igazi asztalos soha nem lettem. Hiába tanítottam az egyetemen, sose lettem egyetemi tanár. Minden éles helyzetet karakterből oldottam meg, végül is, csak ehhez értek. És amit megtanultam az életem összes foglalkozása alatt, annak csak a színészmesterségben van némi hasznosítható tanulsága.
258. oldal, Végül
